M’Cheyne Bible Reading Plan

Jákób temetése

50 József sírva borult meghalt apjára, és megcsókolta arcát. ² Majd megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be Jákób testét. Azok így is tettek. ³ Ez — a szokások szerint — negyven napig tartott. Az egyiptomiak 70 napig gyászolták Jákóbot.

⁴ Amikor ennek vége volt, József megkérte a fáraó hivatalnokait: „Kérlek, ha jóindulattal vagytok irántam, szóljatok érdekemben a fáraónak! Ezt mondjátok neki: ⁵ »Atyám, halála előtt megesketett engem, hogy abba a barlangba temessem, amelyet ő készített erre a célra magának Kánaán földjén. Ezért kérlek, hadd menjek el oda, hogy atyámat illendően eltemessem! Azután visszajövök.«”

⁶ A fáraó ezt üzente vissza: „Menj el nyugodtan, és temesd el atyádat esküd szerint!”

⁷ József tehát megszervezte a temetési menetet. Vele együtt mentek apja temetésére Kánaánba a fáraó hivatalnokai, udvarának fejedelmei és Egyiptom minden rendű-rangú előkelői, ⁸ meg József összes testvérei és rokonai, a gyermekek kivételével. Gósen földjén csak a gyermekek maradtak, és a jószág. ⁹ Még a fáraó seregének harci szekerei és lovasai is kísérték a menetet, amely igen hatalmas volt.

¹⁰ Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordántól keletre fekszik, ott József igen nagy gyászünnepet rendezett Izráel emlékezetére, amely hét napig tartott. ¹¹ Akkor a kánaáni lakosok azt mondták: „Milyen nagy gyászt tartanak az egyiptomiak!” El is nevezték azt a helyet, a Jordántól keletre Ábél-Micráimnak^[a], ami azt jelenti: „Egyiptom gyásza.”

¹² Így Izráel fiai megtették, amit apjuk parancsolt nekik: ¹³ elvitték a holttestét Kánaán földjére, és eltemették abba a barlangba, amely Makpéla mezején van, Mamréval szemben. Ezt a mezőt a barlanggal együtt még Ábrahám vette meg temetkezőhelyül a hettita Efróntól. ¹⁴ Miután József befejezte apja temetését, testvéreivel és az összes kísérőkkel együtt visszatért Egyiptomba.

Isten jóra fordította még a rosszat is

¹⁵ József testvérei a temetés után azt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és most, hogy atyánk már nincs közöttünk, megbosszulja rajtunk, amit ellene vétkeztünk!” ¹⁶ Üzenetet küldtek hát Józsefnek: „Atyád még halála előtt megparancsolta nekünk, hogy ¹⁷ adjuk át neked üzenetét: »Kérlek, hogy bocsásd meg testvéreid bűnét, mert vétkeztek ellened, amikor rosszul bántak veled!« Most hát mi is kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, mert mi is atyád Istenét szolgáljuk!”

József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. ¹⁸ A testvérei ekkor elmentek Józsefhez, földre borultak előtte, és ezt mondták: „Lásd, mind a szolgáid vagyunk!”

¹⁹ De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek, hiszen nem vagyok én Isten! ²⁰ Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította! Hiszen az volt a terve, hogy általam sokak életét megmentse — és ez így is történt! ²¹ Ne féljetek hát, továbbra is gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így megvigasztalta őket, és a lelkükre beszélt.

²² Ezek után József még sokáig élt Egyiptomban apja családjával együtt. Életideje 110 esztendő volt. ²³ József megérte leszármazottjainak születését Efraim családjában a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, akiket József még láthatott.

József rendelkezik temetéséről

²⁴ Amikor József érezte, hogy közeledik élete vége, azt mondta testvéreinek: „Figyeljetek rám! Én ugyan nem sokáig élek már, de Isten bizonyosan meglátogat benneteket egyszer, és kivezet ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” ²⁵ József meg is eskette Izráel utódait, hogy amikor Isten meglátogatja őket, akkor feltétlenül vigyék magukkal^[b] az ő csontjait is. ²⁶ József 110 éves korában halt meg. Testét bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.

Bemerítő János utat készít a Messiásnak^(A)

3 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében Poncius Pilátus volt Júdea helytartója; Heródes volt Galilea negyedes fejedelme; Heródes bátyja, Fülöp volt Iturea és Trakhónitisz negyedes fejedelme; Lüszániász pedig Abiléné negyedes fejedelme. ² Kajafás és Annás voltak a főpapok.

Ebben az időben szólt az Örökkévaló Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. ³ János bejárta a Jordán egész vidékét. Hirdette mindenkinek, hogy merítkezzenek be, ezzel fejezzék ki, hogy valóban megváltoztatják a gondolkodásukat és visszatérnek Istenhez — Isten pedig megbocsátja a bűneiket. ⁴ Ézsaiás próféta könyvében így van ez megírva:

⁷ Az emberek tömegesen mentek Jánoshoz, hogy tanítása szerint bemerítkezzenek. János ezt mondta nekik: „Ti, mérges kígyók! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől? ⁸ A tetteitekkel bizonyítsátok, hogy a gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne hitegessétek magatokat azzal, hogy: »Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk!« Mert igazán mondom nektek, hogy Isten még ezekből a kövekből is támaszthat utódokat Ábrahámnak! ⁹ A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestül kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”

¹⁰ Az emberek ekkor ezt kérdezték: „Akkor mit tegyünk?”

¹¹ János így felelt: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs! Akinek van mit ennie, adjon belőle annak, aki éhezik!”

¹² Néhány vámszedő is eljött Jánoshoz bemerítkezni. Ők is megkérdezték: „Mester, mi mit tegyünk?”

¹³ János ezt mondta nekik: „Ne szedjetek be több adót és vámot, mint amennyi elő van írva!”

¹⁴ Katonák is jöttek hozzá, és ők is megkérdezték: „Hát mi mit tegyünk?”

János ezt válaszolta: „Senkitől se vegyetek el pénzt erőszakkal, vagy zsarolással! Elégedjetek meg a zsoldotokkal!”

¹⁵ A sokaság feszülten és izgatottan várta, hogy a Messiás hamarosan megjelenik. Mind azon tanakodtak, hogy talán maga János lehet a Messiás.

¹⁶ János azonban világosan megmondta nekik: „Látjátok, én vízbe merítelek be titeket, de jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe fog bemeríteni titeket. ¹⁷ Az ő kezében van a szórólapát, amellyel elválasztja a búzát a polyvától. A tiszta búzát magtárába gyűjti, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti.” ¹⁸ Sok mást is mondott János, amivel figyelmeztette és bátorította a népet. Így hirdette nekik az örömüzenetet.

Heródes börtönbe veti Bemerítő Jánost

¹⁹ Bemerítő János sokszor figyelmeztette és felelősségre vonta Heródes fejedelmet a gonosztettei miatt, és Heródiás miatt is, aki Heródes testvérének volt a felesége. ²⁰ Heródes a gonoszságait még azzal is tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.

Jézus is bemerítkezik^(B)

²¹ Mielőtt Bemerítő Jánost börtönbe vetették volna, sokan bemerítkeztek a tanítása szerint. Jézus is bemerítkezett, és miközben imádkozott, megnyílt a Menny, ²² és leszállt rá a Szent Szellem látható alakban, mint egy galamb. A Mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm.”

Jézus családfája^(C)

²³ Jézus körülbelül harminc éves volt, amikor megkezdte nyilvános működését. Az emberek József fiának gondolták.

Jób negyedik válasza

16 Akkor Jób így válaszolt:

Krisztus apostolai

4 Mi Krisztus szolgái vagyunk, és Isten ránk bízta a titkait — így tekintsen ránk mindenki! ² Akire pedig rábíztak valamit, attól elvárják, hogy hűséges és megbízható legyen. ³ Én azonban nem törődöm vele, mi a véleményetek rólam, és hogyan ítéltek meg engem. Az sem érdekelne, ha a bíróság ítélkezne felettem, sőt, még én sem mondok ítéletet magamról. ⁴ Bár a lelkiismeretem tiszta, ez még nem bizonyítja, hogy ártatlan vagyok. Maga az Úr fog felettem ítélkezni! ⁵ Azért ne mondjatok ítéletet senkiről idő előtt, vagyis mielőtt az Úr eljön! Várjátok meg őt! Majd ő derít fényt arra, amit ma még a sötétség takar el a szemünk elől. Napvilágra hozza még a szív legrejtettebb szándékait is! Akkor majd Istentől kapja meg mindenki az őt megillető dicséretet.

⁶ Testvéreim, mindezt tiértetek mondtam, és Apollóst, meg magamat csak a példa kedvéért említettem. Tanuljátok meg, mit jelent ez: „Ne menj túl azon, amit az Írás mond!” Ne dicsekedjetek az egyik emberrel a másik ellenében. ⁷ Miért gondolod magadat a másiknál különbnek, hiszen amid van, azt mind Istentől kaptad ajándékba! Ha pedig ez így van, akkor miért dicsekszel vele úgy, mintha magad szerezted volna?

⁸ Azt hiszitek, hogy már mindent bőségesen megkaptatok, s mindenben meggazdagodtatok. Már királynak érzitek magatokat — de nélkülünk. Bárcsak valóban királyok lennétek, hiszen akkor mi is veletek együtt uralkodhatnánk.

⁹ Úgy gondolom, Isten minket, apostolokat — mindenki szeme láttára — az utolsó helyre állított, s olyanok lettünk, mint akiket halálra szántak. Látványosságává lettünk az egész világnak: angyaloknak, embereknek egyaránt. ¹⁰ Krisztushoz tartozunk — ezért mindenki bolondnak néz minket. Ti azonban bölcseknek tartjátok magatokat Krisztusban. Mi vagyunk a gyengék, ti pedig azt hiszitek, hogy erősek vagytok. Benneteket tisztelnek, bennünket ellenben megvetnek. ¹¹ Mindeddig ilyen az életünk: éhezünk és szomjazunk, ruhánk sincs elegendő, sokszor meg is vernek bennünket, hajléktalanok és hontalanok módjára megyünk helyről-helyre, ¹² s közben a saját kezünkkel, kemény munkával keressük meg a kenyerünket. Akik átkoznak, azokat áldjuk, s ha üldöznek bennünket, kitartással tűrjük. ¹³ Mikor szidalmaznak, szelíden válaszolunk. Mind a mai napig úgy bánnak velünk, mintha a világ szemetje, a föld szégyene lennénk.

¹⁴ Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem hogy figyelmeztesselek titeket, mint féltett gyermekeimet. ¹⁵ Mert lehetne akár tízezer tanítómesteretek is a Krisztusban, de édesapátok csak egy van, hiszen az örömhírt tőlem hallottátok! Így lettem a Krisztus Jézusban a szellemi édesapátok. ¹⁶ Kérlek hát, kövessétek az én példámat!

¹⁷ Éppen azért küldtem el hozzátok Timóteust, akit szeretek, és aki hűséges szellemi gyermekem az Úrban, hogy juttassa eszetekbe, hogyan élek Krisztusban. Ezt az életmódot tanítom mindenhol, minden helyi gyülekezetben.

¹⁸ Néhányan közületek büszkék és önteltek lettek. Azt gondolják, hogy úgysem jutok el hozzátok. ¹⁹ Azonban, ha az Úr is úgy akarja, bizony meglátogatlak benneteket, mégpedig hamarosan! Akkor majd kiderül, hogy ezek a büszkék valóban olyan erősek-e, vagy csak a hangjuk nagy. ²⁰ Mert Isten Királysága nem abból áll, hogy beszélünk róla, hanem Isten erejének megnyilvánulásából. ²¹ Mit akartok? Szeretettel és szelídséggel menjek hozzátok, vagy fenyítés céljából?