M’Cheyne Bible Reading Plan
Jákób prófétál, és megáldja a fiait
49 Ezután Jákób magához hívatta fiait, és ezt mondta nekik: „Jöjjetek fiaim, gyűljetek ide körém, hadd mondjam el nektek, ami rátok következik a jövőben.
2 Gyűljetek össze, Jákób fiai, figyeljetek!
Hallgassátok meg atyátokat, Izráelt!
Rúben
3 Rúben, elsőszülöttem,
férfierőm első zsengéje,
első a méltóságban,
első az erőben!
4 De zabolátlan vagy,
mint az árvíz.
Nem maradsz az első,
mert atyád ágyába feküdtél,
atyád asszonyával háltál,
bemocskoltad ágyamat!
Simeon és Lévi
5 Simeon és Lévi fivérek,
kardjuk erőszakos pusztítás fegyvere!
6 Lelkem, ne végy részt bosszújuk tanácsában!
Dicsőségem, maradj távol közösségüktől,
mert haragjukban férfiakat mészároltak,
kedvtelésből ökröket bénítottak.
7 Átkozott legyen haragjuk, mert erőszakos,
átkozott dühük, mivel kegyetlen!
Elszélesztem őket Jákób fiai között,
szétszórom törzseiket Izráelben!
Júda
8 Dicsérnek téged testvéreid, Júda.
Kezed ránehezül ellenségeidre,
s meghajolnak előtted atyád fiai.
9 Mint ifjú oroszlán, olyan vagy, fiam!
Zsákmányt ejtesz,
majd felmész helyedre, s leheveredsz.
Lenyugszik, mint nőstény oroszlán,
ki merészelné fölriasztani?
10 Júda kezében marad a királyi hatalom,
övé a vezéri pálca mindaddig,
amíg eljön a király,[a]
akinek engedelmeskednek,
és ajándékot hoznak a többi népek,[b]
11 aki szőlőtőhöz köti szamarát,
és a legjobb szőlőhöz szamara csikóját,
aki borban áztatja ruháját,
szőlő vérében köpenyét,
12 kinek szemei sötétebbek, mint a bor,[c]
s fogai fehérebbek, mint a tej.
Zebulon
13 Zebulon a tengerparton lakik,
tengeri hajók kikötőjénél,
s földje egészen Szidón határáig ér.
Issakár
14 Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,
amely a juhaklok között heverészik.
15 Látja, hogy nyugvóhelye kedves,
és földje jó,
teher alá hajtja vállát,
és robotoló szolgává lesz.
Dán
16 Dán[d] védelmezi népét,
mint Izráel egyik törzse.
17 Dán olyan lesz, mint kígyó az úton,
mint vipera az ösvényen:
a ló lábába harap,
hogy lovasa hanyatt esik.
18 Szabadításodat várom, Örökkévaló!
Gád
19 Gádot rabló csapatok háborgatják,
de ő elűzi, majd üldözi őket.
Ásér
20 Ásér kenyere kiváló és bőséges,
földje királyi csemegét terem.
Naftáli
21 Naftáli könnyűlábú szarvasünő,
kinek borjai gyönyörűek.[e]
József
22 Termő fa ága József,
gyümölcsöt ringató ág a forrás mellett.
Hajtásai átnyúlnak a kőfalon.
23 Ellenséges íjászok lövöldözik,
keserítik és üldözik,
24 de József íja nem remeg,
karjai erősek maradnak és tevékenyek,
mert segítik őt Jákób Hatalmasának,
Izráel Pásztorának, Kősziklájának kezei.
25 Segítsen téged az én Istenem,
áldjon meg a Mindenható,
a menny áldásaival onnan fölülről,
és a mélység áldásaival lent,
az emlők és anyaméh áldásaival!
26 Atyád áldásai fölülmúlják az ősi hegyek áldásait,
az örök dombok gyönyörűségeit!
Szálljanak József fejére,
a testvérei közül kiválasztott
fejedelem homlokára!
Benjámin
27 Benjámin, mint a ragadozó farkas,
reggel zsákmányt ejt,
este prédát osztogat.”
28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta Jákób a fiainak, mikor megáldotta őket, mindegyiket a hozzá illő áldással.
29 Majd meghagyta nekik: „Fiaim, hamarosan nyugovóra térek őseimhez. Atyáim mellé temessetek, abba a barlangba, amely a hettita Efróntól vásárolt mezőn fekszik. 30 Ott van az Makpéla mezején, Mamréval szemben, Kánaán földjén. Ábrahám vette meg azt a földet, és benne a barlangot a hettita Efróntól családi temetkezőhelyül. 31 Oda temették Ábrahámot és Sárát, a feleségét, majd Izsákot és Rebekát, a feleségét. Leát is ott helyeztem nyugalomra. 32 Ábrahám a hettitáktól vette meg azt a mezőt és benne a barlangot.” 33 Amikor Jákób befejezte a fiainak adott végső rendelkezéseit, lefeküdt az ágyra, meghalt, és őseihez csatlakozott.
Jézus születése(A)
2 Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén. 2 Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó. 3 Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.
4 József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott. 5 Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt. 6 Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát, 7 bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.
A betlehemi pásztorok felkeresik a Messiást
8 Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat. 9 Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek, 10 de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog! 11 Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás. 12 Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
13 Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:
14 „Dicsőség Istennek a Mennyben,
és békesség a földön azoknak,
akik Isten tetszése szerint élnek!”
15 Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”
16 Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt. 17 Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla. 18 Ezen mindenki nagyon csodálkozott. 19 Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta. 20 Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.
21 Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.
Jézust bemutatják a Templomban
22 Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. 23 Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”[b] 24 Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát[c] áldozzanak a Templomban.
Simeon felismeri a Messiást
25 Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és 26 megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. 27 Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. 28 Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29 „Itt az idő, Uram és Parancsolóm,
hogy rabszolgádat békében elbocsásd,
ahogy megígérted,
30 mert ma saját szememmel láttam az Üdvösséget,[d]
31 akit elküldtél minden nép szeme láttára,
32 hogy a kijelentés világossága legyen
az összes nemzeteknek,
és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33 Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon. 34 Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. 35 A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”
Anna is felismeri Jézust
36 Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen. 37 Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. 38 Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.
József és Mária visszatér Názáretbe
39 Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába. 40 A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.
A tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben
41 Jézus szülei minden évben följártak Jeruzsálembe a Páska ünnepére. 42 Amikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre. 43 Utána hazaindultak, Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, 44 de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között. 45 Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.
46 Három nap múlva találtak rá a Templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket. 47 Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre. 48 Amikor a szülei meglátták Jézust, megdöbbentek. Anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk!”
49 Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom?” 50 De a szülei nem értették, miről beszél.
51 Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mária pedig a szívében őrizte ezeket a dolgokat. 52 Jézus egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték.
Elifáz prédikál Jóbnak
15 Ezután a témáni Elifáz kezdett prédikálni:
2 „Jób, ha igazán bölcs lennél,
nem beszélnél ilyen értelmetlen dolgokat!
Nem beszélnél a levegőbe!
3 Azt hiszed, a bölcs ilyen üres szavakkal érvelne?
Ilyen értelmetlenségeket mondana?
4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed!
Neked már az Istenhez való imádság sem ér semmit!
5 Szavaid világosan mutatják bűnödet,
hiába próbálsz ravaszkodni, hogy becsapj bennünket!
6 Nem én ítéllek el téged, hanem a saját szavaid!
Saját beszéded tanúskodik ellened!
7 Azt gondolod, te vagy az első ember,
aki a Földön született?
Előbb lettél, mint a hegyek?
8 Vajon ott voltál-e, mikor Isten tanácskozott?
Azt hiszed, egyedül te vagy bölcs a világon?
9 Mit tudsz, amit mi nem?
Mihez értesz, amiben mi tudatlanok vagyunk?
10 Van közöttünk ősz hajú és öreg,
van, aki apádnál is idősebb!
11 Lenézed Isten vigasztalását,
megveted, mikor szelíden szólunk hozzád?
12 Miért ragad el az indulat,
miért tekintesz haraggal ránk?
13 Hiszen Istenre haragszol,
mikor így beszélsz!
14 Mert hogy is lehetne az ember ártatlan?
Hogy lehetne bűntelen, akit anya szült?
15 Hiszen Isten még angyalaiban[a] sem bízik!
Szemében még a Menny sem igazán tiszta és szent!
16 Mennyivel kevésbé az ember, aki utálatos és romlott,
aki úgy issza a gonoszságot, mint a vizet!
17 Most hallgass rám, Jób, elmagyarázom ezt neked!
Elmondom neked, amit láttam.
18 Elmondom, amit a bölcsektől hallottam,
amit ők is őseiktől tanultak régen.
19 Őseiktől, akik ezt a földet örökségül kapták,
akik között nem járt idegen.
20 Ezt mondták: aki bűnös,
annak szenvednie kell egész életében.
Aki erőszakos és kegyetlen,
mindhalálig gyötrődik.
21 Minden hang megrémíti,
ellensége akkor tör rá,
amikor biztonságban érzi magát.
22 Abban hisz, hogy a holtak közül
soha vissza nem térhet,
attól fél, hogy egyszer kard járja át.
23 Kenyere miatt aggódik,
és tudja, hogy pusztulás vár rá,
24 fél a nyomorúságtól és veszedelemtől.
Mindez rá is támad, mint ellenséges király.
25 Miért? Mert öklét rázta Istenre,
a Mindenhatóval szemben nagy hangon hősködött,
26 makacsul harcolt ellene,
vastag pajzsával eltakarta arcát Isten elől.
27 A bűnösnek, még ha gazdag és elhízott is,
28 városait lerombolják,
otthona romba dől,
háza üresen marad.
29 Ám az istentelen nem lesz mindig gazdag,
vagyonából semmi sem marad,
s gabonája sem hoz bő termést.
30 Nem menekülhet meg a sötétségtől.
Olyan lesz, mint zöldellő fa, ha kiszárad,
Isten lehelete messze elsodorja.
31 Hiába hitegeti magát hazugságokkal,
hiába bízik abban, ami hamis,
mert jutalmul csak az üresség jut neki!
32 Az istentelen idő előtt meghal,
mint a faág, amely nem zöldül ki többé.
33 Mint a szőlő, amelyről a termés éretlen lehull,
mint olajfa, amely lehullatja virágát.
34 Mert az istentelenek nem jutnak semmire.
Tűz emészti meg házaikat,
akik szeretik a megvesztegetést.
35 Gonosz tervek fogannak meg lelkükben,
belsejükben álnoksággal terhesek,
s végül vétket szülnek.”
Isten az, aki felnevel titeket
3 Veletek azonban, testvéreim, eddig nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekkel, hanem csak úgy, mint akik a Krisztus követésében még kisgyermekek: nem szellemi, hanem testi természetűek. 2 Úgy tanítottalak benneteket, ahogy az anya tejjel táplálja a gyermekét. Tejjel és nem felnőtteknek való étellel, hiszen azt még nem bírtátok volna el. Sőt, még most sem tudnátok befogadni, 3 hiszen még mindig a régi emberi természet uralkodik bennetek! A köztetek lévő féltékenység és a veszekedések ugyanis ezt mutatják. Úgy viselkedtek, mint a hitetlenek. 4 Amikor egyikőtök azt mondja: „Pált követem”, a másik meg így szól: „én Apollós embere vagyok”, vajon nem úgy beszéltek-e, ahogy a hitetlenek szoktak?
5 Mert ugyan kicsoda Apollós, és kicsoda Pál? Csak Isten szolgái, akik elvezettek benneteket a hitre, ahogyan az Úr erre képessé tette őket. 6 Igen, én ültettem el bennetek az Isten beszédét, Apollós öntözte a palántát, de mégis Isten az, aki felnevelte. 7 Tehát nem az a fontos, aki elülteti, sem nem aki öntözi, hanem egyedül Isten, mert ő neveli fel. 8 Aki elülteti, meg aki öntözgeti, egy célért dolgoznak, és mindketten jutalmat kapnak érte. 9 Hiszen mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig az ő gazdasága: kertje és szántóföldje vagytok.
Milyen anyagból építed a házadat?
Vagy egy másik hasonlattal, olyanok vagytok, mint a lakóház, amelynek Isten a tulajdonosa. 10 Mint bölcs építőmester, én fektettem le a ház alapját, ahogy Isten erre képessé tett. A további építést azonban már mindenki maga végzi! Jól vigyázzatok, mit és hogyan fogtok erre az alapra építeni! 11 A ház alapja már készen van: Jézus Krisztus ez az alap, hiszen más alapot senki sem készíthet. 12 Erre az alapra azután mindenki ráépítheti a maga házát, amelyhez különböző anyagokat használhat fel: aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, vagy szalmát. 13 Hogy milyen anyagból épített, az az Ítélet Napján[a] fog kiderülni. Mert az a nap tűzzel jön el, és próbára teszi, hogy ki milyen anyagból építkezett. 14 Ha valakinek a háza kiállja a tűz próbáját, akkor jutalmat kap. 15 Ha viszont leég a háza, kárt szenved. Ő maga ugyan megmenekül, de csak úgy, mint akit az égő házból mentenek ki a tűzön keresztül.
16 Nem tudjátok, hogy ti Isten Temploma[b] vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek? 17 Ha valaki pusztítja Isten Templomát, azt Isten is el fogja pusztítani. Mert Isten Temploma szent — és ti vagytok ez a Templom!
18 Senki se csapja be magát! Ha valaki közületek azt gondolja, hogy a jelenlegi világ szerint bölcsnek számít, inkább legyen „bolonddá”, hogy valóban bölcs lehessen. 19 Miért? Mert ennek a világnak a bölcsessége Isten szemében bolondság. Ahogyan az Írás is mondja: „Isten a saját ravaszságukkal ejti csapdába a bölcseket.”[c] 20 Másutt: „Az Örökkévaló ismeri a bölcsek gondolatait, és tudja, hogy semmit sem érnek.”[d] 21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel, hiszen minden a tiétek: 22 Pál, Apollós, Kéfás[e], a világ, az élet, a halál, a jelen meg a jövendő is. Minden a tiétek, 23 ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus meg Istené.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center