M’Cheyne Bible Reading Plan

Én vagyok József, a testvéretek!

45 Ekkor József már nem tudta tovább türtőztetni magát. A körülötte álló egyiptomiak miatt nem akarta kimutatni érzéseit, ezért fölkiáltott: „Az egyiptomiak menjenek ki a teremből!” S mikor magukra maradtak, megismertette magát testvéreivel: „Én vagyok József! Él-e még édesapánk?” — kérdezte sírva. Oly hangosan sírt, hogy az egyiptomiak is meghallották, s még a fáraó udvarába is eljutott a híre. De a testvérek annyira megrémültek tőle, hogy szólni sem tudtak.

⁴ „Lépjetek közelebb, kérlek!” — mondta József. Ekkor kicsit közelebb léptek. „Valóban én vagyok az! József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! ⁵ De most ne bánkódjatok ezen! Ne vádoljátok magatokat amiatt, hogy eladtatok rabszolgának, és ide kerültem! Valójában Isten volt az, aki előttetek ide küldött megmentésetek végett! ⁶ Már két éve tart az éhínség ideje, de még hátra van öt további szűk esztendő, amikor sem vetés, sem aratás nem lesz a földön. ⁷ Isten engem azért küldött ide előttetek, hogy mind titeket, mind utódaitokat megmentse, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. ⁸ Nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten! Ő tett engem a fáraó tanácsadójává^[a], a fáraó udvarának urává és egész Egyiptom kormányzójává.

József Egyiptomba hívja egész családját

⁹ Menjetek hát sietve atyámhoz, és mondjátok neki: Fiad, József ezt üzeni: »Isten engem egész Egyiptom kormányzójává tett, ezért késedelem nélkül költözz hozzám! ¹⁰ Gósen tartományában telepítelek le, így közel leszel hozzám. Jöjj hozzám egész családoddal, gyermekeiddel, unokáiddal, meg összes nyájaiddal és minden vagyonoddal együtt. ¹¹ Mindennel ellátlak benneteket, amire csak szükségetek lesz, és állataitokról is gondoskodom, hiszen még további öt évig éhínség lesz a földön. Nálam semmiben sem fogtok szükséget látni!«”

¹² Majd József ezt mondta a testvéreinek: „Figyeljetek rám! Saját szemetekkel látjátok, Benjáminnal együtt, hogy én vagyok József, és magam szóltam hozzátok! ¹³ Beszéljétek el atyámnak, amit láttatok és hallottatok itt. Számoljatok be neki arról, milyen magas tisztségre és dicsőségre jutottam itt, Egyiptomban, és sietve hozzátok őt hozzám!” ¹⁴ Ekkor József megölelte Benjámint, a testvérét, és egymás nyakába borulva sírtak. ¹⁵ Ugyanígy sorra megölelte, megcsókolta többi testvérét is, együtt sírtak, majd hosszasan elbeszélgettek.

¹⁶ Mikor eljutott a hír a fáraó udvarába, hogy Józsefhez eljöttek a testvérei, mind a fáraó, mind a főemberei megörültek ennek. ¹⁷ A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Mondd meg a testvéreidnek, hogy rakják meg állataikat gabonával, és térjenek vissza Kánaán földjére. ¹⁸ Azután költöztessétek atyátokat és egész családotokat hozzám! Én pedig Egyiptom legjobb vidékén telepítelek le benneteket, és a legtermékenyebb földeket adom nektek. ¹⁹ Azt is hagyd meg nekik, hogy vigyenek magukkal Egyiptomból szekereket, és azokon hozzák a kicsinyeiket, feleségeiket és atyátokat, amikor visszatérnek ide. ²⁰ Mondd meg nekik azt is, hogy ne sajnálják azokat a dolgokat, amelyeket ott kell hagyniuk, hiszen Egyiptom földjének a legjava lesz az övék!”

²¹ Izráel fiai így is tettek. A fáraó szava szerint József szekereket adott testvérei mellé, és ellátta őket útravalóval. ²² Ezen fölül mindegyiküknek ajándékozott egy drága ünnepi ruhát. Benjáminnak azonban öt ruhát adott és még 300 sékel ezüstöt.^{[b] 23} Apjának is küldött ajándékot: 10 szamarat, válogatott egyiptomi árukkal megrakodva, meg 10 nőstény szamarat gabonával és mindenféle egyéb útravaló élelemmel. ²⁴ Amikor útnak indította testvéreit, utoljára még a lelkükre kötötte: „Út közben ne nyugtalankodjatok, és ne vitatkozzatok!”

²⁵ Azok pedig elindultak Egyiptomból, és eljutottak Kánaán földjére, apjukhoz, Jákóbhoz. ²⁶ Amikor elmondták neki: „Atyánk, József nem halt meg, hanem él! Sőt, egész Egyiptomot ő kormányozza!” — Jákóbnak még a lélegzete is elállt, de nem mert hinni nekik. ²⁷ Átadták neki József üzenetét, és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy azokon költözzön Egyiptomba — ekkor Jákób szelleme föléledt. ²⁸ Örömmel mondta Izráel: „Most már elhiszem, hogy József valóban él! Megelégszem ennyivel, és megyek, hogy lássam őt, még mielőtt meghalnék!”

Jézus Pilátus előtt^(A)

15 Amint felvirradt a reggel, a főpapok, a nép vezetői, a törvénytanítók, az egész Főtanács együttesen határozatot hozott. Megkötözték Jézust, elvitték Pilátushoz, és átadták neki.

² Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?”

„Igen, ahogy mondod” — válaszolta ő.

³ A főpapok sok vádat hoztak fel Jézus ellen, ⁴ ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!”

⁵ De Jézus továbbra sem válaszolt a vádakra. Pilátus ezen nagyon csodálkozott.

Pilátus halálra ítéli Jézust^(B)

⁶ A Páska ünnepén a helytartó — szokás szerint — minden évben szabadon engedett egy foglyot a nép kívánságára. ⁷ Volt ott akkor egy Barabbás nevű fogoly a börtönben. Azokkal együtt börtönözték be, akik a lázadás idején gyilkoltak is. ⁸ Az összegyűlt sokaság Pilátus elé járult, és kérte, hogy a szokás szerint engedjen szabadon egy foglyot.

⁹ Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem el?” ¹⁰ Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből szolgáltatták ki neki Jézust.

¹¹ De a főpapok rábeszélésére az emberek inkább Barabbás szabadon bocsátását kérték.

¹² Ezután Pilátus újból megkérdezte őket: „Hát azzal mit tegyek, akit ti a zsidók királyának neveztek?”

¹³ Az emberek így kiabáltak: „Feszítsd keresztre!”

¹⁴ Pilátus megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett?”

De azok csak még hangosabban ordították: „Feszítsd keresztre!”

¹⁵ Mivel Pilátus eleget akart tenni a nép kívánságának, szabadon engedte Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre — így végezzék ki.

¹⁶ A katonák bevezették Jézust a helytartói palota belső udvarába, és összehívták az egész csapatot. ¹⁷ Jézusra bíborszínű köpenyt adtak, majd tövises ágakból koszorút fontak, és a fejébe nyomták. ¹⁸ Azután így csúfolták: „Éljen a zsidók királya!” ¹⁹ Majd nádszállal ütögették a fejét, leköpdösték, és gúnyolódva térdet hajtottak előtte. ²⁰ Végül levették róla a bíbor köpenyt, ismét ráadták a saját ruháit, majd elvezették, hogy megfeszítsék.

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés^(C)

²¹ Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát. ²² Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. ²³ Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni. ²⁴ Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.

²⁵ Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. ²⁶ Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”. ²⁷ Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. ^{[28] [a] 29} A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! ³⁰ Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”

³¹ A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! ³² Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.

Jézus halála^(D)

³³ Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. ³⁴ Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”^[b]

³⁵ Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”^[c]

³⁶ Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”

³⁷ Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.

³⁸ Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. ³⁹ A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

⁴⁰ Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, ⁴¹ akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése^(E)

⁴² Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este, ⁴³ az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.

⁴⁴ Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már. ⁴⁵ Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek. ⁴⁶ József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették. ⁴⁷ Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét.

Cófár prédikál Jóbnak

11 Majd a naamái Cófár szólalt meg:

15 Mi, akik erősek vagyunk, türelmesen el kell viseljük azoknak a gyengeségeit, akik még erőtlenek. Ne a magunk javát keressük hát, ² hanem mindenben arra törekedjünk, ami a testvéreink javát szolgálja, és őket erősíti! ³ Gondoljátok meg, hogy Krisztus sem a saját javát kereste! Hiszen meg van írva róla az Írásokban:

⁴ Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe. ⁵ Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással! ⁶ Mindnyájan egy szívvel-lélekkel dicsőítsétek Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!

⁷ Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek. ⁸ Mert határozottan állítom, hogy Krisztus azért lett Izráel népének szolgája, hogy ezzel megmutassa nekik: Isten hűségesen megtartja az ősapáinknak tett ígéreteit. ⁹ Krisztus azonban nemcsak ezért jött, hanem azért is, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is dicsőítsék Istent az irántuk való irgalmasságáért, ahogyan ez meg van írva az Írásokban:

¹⁰ Majd ismét ezt mondja:

¹¹ És megint:

¹² És ismét, amint Ézsaiás próféta mondja:

¹³ Isten, aki a reménység forrása, csordultig töltsön be titeket örömmel és békességgel — a benne való hitetek által — s így a Szent Szellem erejében a reménységetek is túláradóan bőséges legyen!

Pál munkája az Izráelen kívüli nemzetek között

¹⁴ Testvéreim, meg vagyok győződve róla, hogy telve vagytok jóindulattal, és megvan bennetek minden szükséges ismeret, olyannyira, hogy még egymást is képesek vagytok tanácsolni és helyreigazítani. ¹⁵ Ebben a levelemben mégis őszintén írtam nektek néhány dologról, hogy emlékeztesselek benneteket, hiszen Isten maga adott nekem kegyelmet, ¹⁶ hogy Krisztus Jézust szolgáljam az Izráelen kívüli népek között.

Miközben az örömüzenetet hirdetem a nemzeteknek, valójában papi szolgálatot végzek. Az a célom, hogy a Szent Szellem által az Izráelen kívüli népek is olyan elfogadhatók és megszenteltek legyenek Isten számára, mint az áldozati ajándék az oltáron.

¹⁷ Tehát van okom rá, hogy dicsekedjek a munkámmal, amit Istenért végzek. De kizárólag azért merek dicsekedni vele, mert Krisztus Jézus által végzem. ¹⁸ Hiszen még említeni se mernék olyan dolgokat, amelyeket a magam erejéből tettem. Csakis olyanokról beszélek, amelyeket Krisztus vitt véghez általam — akár a beszédem, akár a tetteim által —, hogy az Izráelen kívüli népek eljussanak az Isten iránti engedelmességre. ¹⁹ Jelek és csodák által, a Szent Szellem erejével végeztem mindezt. Jeruzsálem környékétől kezdve egészen Illíriáig mindenhol hirdettem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Így a munkámnak ezt a részét befejeztem. ²⁰ Azonban mindig arra törekedtem, hogy ne ott hirdessem az örömüzenetet, ahol Krisztus neve már ismert volt. Nem akartam olyan alapra építeni, amelyet valaki más fektetett le. ²¹ Hanem ahogyan meg van írva az Írásokban:

Pál római látogatásának terve

²² Emiatt nem tudtam eddig eljutni hozzátok, pedig már sokszor szerettelek volna meglátogatni benneteket.

^23-24 De most már befejeztem a munkámat ezekben az országokban. Így az a tervem, hogy amikor majd Spanyolországba utazok, akkor titeket is meglátogatlak, hiszen már évek óta szeretnélek látni benneteket. Bizonyára segíteni fogtok nekem, hogy tovább is utazhassak, ha már egy kis időt eltöltöttem nálatok. ²⁵ Most azonban előbb Jeruzsálembe kell mennem, hogy ott Isten népét megsegítsem.

²⁶ Ugyanis néhányan a jeruzsálemi testvéreink közül nagyon szegények. A macedóniai és görögországi gyülekezetek pedig elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek a szegény jeruzsálemi testvérek számára. ²⁷ Szívesen tették, de ugyanakkor tartoznak is ezzel. Hiszen ezek az Izráelen kívüli népek sok szellemi áldást kaptak a zsidó testvéreken keresztül. Illő tehát, hogy adományaikkal viszonozzák a szellemi áldásokat. ²⁸ Magam viszem el az összegyűjtött adományokat Jeruzsálembe, hogy biztosan megkapják az ottani testvérek. Ha ezt a feladatomat elvégeztem, utána már indulhatok is Spanyolországba. Útközben megállok Rómában, és meglátogatlak benneteket. ²⁹ Biztos vagyok benne, hogy Krisztus áldásának teljességét viszem majd hozzátok.

³⁰ Arra kérlek benneteket, testvéreim, segítsetek nekem azzal, hogy erőteljesen imádkoztok értem Istenhez — Urunk, Jézus Krisztus és a Szent Szellem szeretete által! ³¹ Imádkozzatok értem, hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől! Imádkozzatok, hogy az ajándékot, amit viszek, szívesen fogadják a jeruzsálemi testvérek, ³² és azért is, hogy nagy örömmel elmehessek hozzátok, és veletek együtt én is megpihenjek, ha valóban Isten is ezt akarja! ³³ Isten, aki békességünk forrása, legyen veletek! Ámen.