M’Cheyne Bible Reading Plan
József csapdát állít
44 Ezután József megparancsolta a szolgájának: „Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait színültig gabonával, és mindegyiküknek tedd vissza a pénzét a saját zsákjába, a gabona tetejére! 2 Sőt, a legfiatalabb zsákjába tedd bele még az én ezüst serlegemet is!” A szolga így is tett.
3 Másnap reggel József szolgája elbocsátotta a testvéreket, akik felmálházták szamaraikat, és útnak indultak. 4 Éppen hogy elhagyták a várost, amikor József ezt parancsolta szolgájának: „Siess utánuk, és mikor eléred őket, ezt mondd nekik: »Miért fizettek rosszal a jóért? Miért loptátok el a gazdám ezüst serlegét?[a] 5 Hiszen ez a kedves serlege, amelyből inni szokott, sőt ezt használja jósoláshoz is! Ezt igazán rosszul tettétek!«”
6 A szolga utolérte őket, és úgy tett mindent, ahogy József parancsolta.
7 A testvérek így védekeztek: „Uram, hogy mondhatsz ilyet? Isten ments, hogy szolgáid ilyen dolgot tegyenek! 8 Emlékezz rá, hogy még azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amelyet a múltkor a zsákjainkban találtunk! Hogyan gondolhatod rólunk, hogy ezüstöt vagy aranyat loptunk volna urad házából?! 9 Ha így lenne, haljon meg, akinek a zsákjában megtalálod urad ezüst serlegét! Sőt, ezen fölül valamennyien a rabszolgáid leszünk!”
10 A szolga így felelt: „Rendben van! De csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálom, a többiek ártatlanok, és szabadon elmehetnek!”
Júda kegyelmet kér Józseftől
11 Letették zsákjaikat a földre, és kinyitották. 12 A szolga pedig mindannyiuk előtt sorra átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbat hagyta utoljára. Végül Benjámin zsákjában megtalálta József serlegét. 13 Ekkor a testvérek — hogy kifejezzék mélységes szomorúságukat — megszaggatták ruháikat, majd ismét felmálházták a szamarakat és visszatértek a városba.
14 József már várta őket a házában. Júda és testvérei elé járultak, és a földre estek[b] előtte. 15 József ezt kérdezte tőlük: „Hogy tehettetek ilyet? Nem tudjátok, hogy a magamfajta ember ki tudja deríteni a titokban elkövetett dolgokat is?”
16 Júda válaszolt: „Uram, mit is mondhatnánk neked? Mivel igazolhatnánk magunkat előtted? Hiszen Isten az, aki napvilágra hozta szolgáid bűnét! Most már mindannyian rabszolgáid vagyunk. Nemcsak az, akinél a serleget megtalálták, hanem mi valamennyien.”
17 De József ezt felelte: „Soha nem tennék ilyet! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták. Ti pedig szabadon hazatérhettek atyátokhoz.”
18 Ekkor Júda közelebb lépett Józsefhez, és így folytatta: „Uram, kérlek, engedd meg, hogy még egyszer szólhassak hozzád! Ne haragudj meg rám ezért, hiszen olyan vagy számunkra, mintha a fáraó előtt állnánk. 19 Az előző alkalommal te, uram, megkérdezted, él-e még atyánk, és van-e még testvérünk. 20 Mi elmondtuk, hogy él még idős atyánk, és vele van a legfiatalabb öcsénk, aki akkor született, amikor atyánk már idős volt. Öcsénk testvére meghalt, így ő az egyetlen gyermeke anyjának, ezért atyánk nagyon szereti, és ragaszkodik hozzá. 21 Uram, te azt mondtad szolgáidnak: »Hozzátok elém öcséteket, hadd lássam a saját szememmel!« 22 De mi azt feleltük, hogy ez lehetetlen, mert ha öcsénket elválasztjuk atyánktól, abba atyánk belehal. 23 Uram, te azt mondtad erre: »Színem elé ne kerüljetek, ha öcséteket nem hozzátok magatokkal!« 24 Ezt mi is megmondtuk szolgádnak, atyánknak, amikor innen visszatértünk hozzá.
25 Atyánk egy idő múlva ismét el akart küldeni bennünket, hogy gabonát vásároljunk uramtól, 26 de mi azt feleltük neki: »Ha legkisebb öcsénket is elengeded velünk, akkor elmegyünk, de ha nem, akkor nem kerülhetünk a kormányzó színe elé.« 27 Akkor atyánk, szolgád, ezt válaszolta: »Tudjátok jól, hogy Ráhel, a feleségem csak két fiút szült nekem. 28 Az egyiket elengedtem, és azóta nem láttam, mert széttépte egy vadállat. 29 Ha most ezt a kisebbiket is elviszitek tőlem, és valami baj éri, akkor ősz fejemet búval borítva bocsátjátok a sírba.« 30 Kérlek, uram, gondold meg, mi történne, ha a fiú nélkül térnénk vissza szolgádhoz, atyánkhoz! Hiszen atyám egész lelkével ragaszkodik ehhez a fiához! 31 Ha meglátja, hogy nem hoztuk vissza a fiút, azt nem éli túl, és mi leszünk a felelősek haláláért! Így szolgáid atyjuk ősz fejét búval borítva bocsátják alá a sírba!
32 Ezért szolgád kezességet vállalt atyja előtt a fiúért. Azt mondtam neki: »Atyám, ha nem hozom vissza, engem vádolj érte egész életemben!« 33 Most hát, kérlek uram, hadd maradjon szolgád itt a fiú helyett! Rabszolgád leszek, uram, csak őt bocsásd szabadon, hadd térjen haza a testvéreivel! 34 Hogyan is állhatnék atyám elé, ha a fiú nincs velem? Hogy nézhetném végig atyám szenvedését?”
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
14 Már csak két nap volt hátra a Páska és a Kovásztalan kenyerek ünnepéig. A főpapok és a törvénytanítók keresték a módját, hogy Jézust titokban letartóztassák és kivégeztessék. 2 Ezt mondták: „Ne az ünnep alatt fogjuk el, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”
Mire jó ez a pazarlás?(B)
3 Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki valódi nárdusolajból[a] készült, igen drága illatszert hozott magával. Az asszony összetörte az alabástrom illatszertartót, és a nárdusolajat Jézus fejére öntötte.
4 Néhányan felháborodtak ezen, és így tanakodtak egymás között: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert? 5 El lehetett volna adni több mint háromszáz ezüstpénzért, az árát pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.
6 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem! 7 Szegények mindig lesznek köztetek,[b] bármikor tehettek jót velük, de én nem leszek mindig veletek. 8 Ez az asszony megtette, amit tehetett: előre megkente testemet a temetésre. 9 Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel(C)
10 A tizenkét tanítvány közül az egyik, Júdás Iskáriótes elment a főpapokhoz, hogy segítségükre legyen Jézust elfogni. 11 Azok nagyon megörültek, és pénzt ígértek Júdásnak. Ő pedig ettől kezdve kereste a megfelelő alkalmat, hogy Jézust a kezükbe adja.
Az utolsó Páska-vacsora(D)
12 A Kovásztalan kenyerek ünnepének első napja volt, amelyen a páskabárányt feláldozzák. Tanítványai megkérdezték Jézust: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”
13 Ő akkor elküldte két tanítványát: „Menjetek be a városba, ott találkoztok majd egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt! 14 Ahová bemegy, mondjátok a ház gazdájának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét a tanítványaival.« 15 Ő majd mutat nektek egy nagy szobát a ház felső emeletén, amely be van rendezve. Ott készítsétek el!”
16 A két tanítvány bement a városba. Mindent pontosan úgy találtak, ahogyan Jézus mondta, és előkészítették a vacsorát.
17 Mikor beesteledett, Jézus is megérkezett a többi tanítványával, 18 és letelepedtek az asztal körül. Vacsora közben Jézus megszólalt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök, aki velem eszik, el fog árulni engem.”
19 A tanítványok nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték: „Ugye, nem én vagyok az?!”
20 Ő így válaszolt: „Közületek, a tizenkettő közül az egyik, aki velem együtt mártogatja kenyerét a tálba. 21 Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”
Az Új Szövetség megkötése(E)
22 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Ezt mondta: „Vegyetek belőle! Ez az én testem!”
23 Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta a tanítványainak. 24 Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely sokakért fog kiömleni. 25 Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Isten Királyságában.”
26 Ezután a zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák hegyére.
Ma éjjel mind elhagytok engem!(F)
27 Jézus ezt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:
»Megölöm a pásztort,
és szétszóródnak a juhok.«[c]
28 De miután feltámadtam, Galileába megyek, és előbb fogok odaérni, mint ti.”
29 Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
30 Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
31 Péter azonban hevesen fogadkozott: „Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
A Gecsemáné kertben(G)
32 Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. 33 De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette. Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, 34 és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!”
35 Ezután kissé előrement, arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt. 36 Így imádkozott: „Abba[d], Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat![e] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
37 Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. „Simon, mégis elaludtál?! — szólt Péternek. — Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni? 38 Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellem készséges, de az emberi természet gyenge.”
39 Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint előzőleg. 40 Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak mit felelni Jézusnak.
41 Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Itt az ideje, hogy az Emberfiát kiszolgáltassák a bűnösöknek. 42 Keljetek fel, és menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”
Jézust letartóztatják(H)
43 Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.
44 Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el, és őrizet alatt vezessétek el!”
45 Júdás tehát egyenesen odalépett Jézushoz, és köszöntötte: „Mester!” — azután üdvözlésül arcon csókolta. 46 Akkor a fegyveresek megragadták és letartóztatták Jézust. 47 Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, ekkor kirántotta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.
48 Jézus azt mondta a fegyvereseknek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! 49 Hiszen minden nap ott voltam közöttetek a Templom területén, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak.” 50 A tanítványai ekkor mind otthagyták Jézust, és futva menekültek.
51 Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják, 52 de a fiatalember inkább a kezükben hagyta az ingét, és meztelenül futott el.
A Főtanács kihallgatja Jézust(I)
53 Ezután a főpap házához vezették Jézust. Odagyűltek a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is mind. 54 Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvarába. Az őrökkel együtt ő is a tűz mellé ült melegedni.
55 A főpapok és a Főtanács többi tagja mind ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyan férfiakat kerestek, akik hajlandók voltak ellene tanúskodni, de nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna. 56 Sok hamis tanú vádolta Jézust, de a vallomásaik nem egyeztek meg egymással.
57 Végül jött két hamis tanú, akik azt állították: 58 „Hallottuk, amikor ez az ember[f] azt mondta: »Lerombolom a Templomot, amelyet emberek építettek, és három nap alatt felépítek egy másikat, amelyet nem emberi kéz épít.«” 59 — de még így sem egyezett, amit mondtak.
60 Ekkor fölállt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 61 Jézus azonban nem szólt egy szót sem.
Ekkor a főpap megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az Isten[g] Fia?”
62 Jézus így válaszolt neki: „Én vagyok.[h] Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül Isten[i] jobbján, és eljön az ég felhőivel.”
63 A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még több tanúra?! 64 Hallottátok, hogy gyalázta Istent! Hogyan határoztok?”
Ekkor mindannyian úgy ítéltek, hogy Jézus bűnös, és megérdemli a halált.
65 Néhányan leköpködték, majd letakarták az arcát, és ököllel ütötték. Közben így gúnyolták: „Na, most prófétálj!” Ezután a szolgák is ütni kezdték.
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(J)
66 Ezalatt Péter még mindig ott volt az udvarban. Egyszer csak arra jött a főpap egyik fiatal szolgálólánya. 67 Meglátta a tűznél melegedő Pétert, közelebb ment hozzá, szemügyre vette, és azt mondta: „Te is azzal a názáreti Jézussal voltál.”
68 Péter azonban letagadta: „Nem tudom, és nem is értem, miről beszélsz!” Azzal kiment a kapu közelébe, és ekkor a kakas megszólalt.[j]
69 Amikor a szolgálólány újra találkozott Péterrel, így szólt a többiekhez: „Ez is közéjük tartozik!” 70 De Péter ezt ismét letagadta.
Kis idő múlva az ott állók megszólították Pétert: „Biztos, hogy közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.”
71 Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igazat mond: „Nem is ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”
72 Ebben a pillanatban másodszor is kukorékolt a kakas. Akkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem” — és sírva fakadt.
10 „Lelkemből megutáltam az életemet!
Szabadjára engedem panaszomat,
kiöntöm lelkem keserűségét,
hadd szóljak szabadon!
2 Azt mondom Istennek: Ne ítélj el,
hadd tudjam, mivel vádolsz engem!
3 Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz,
miért veted meg kezed alkotását?
Miért pártolod a gonoszok szándékait?
4 Pedig szemeid nem emberszemek,
te nem úgy látsz, mint a halandó!
5 Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink,
esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.
6 Miért kutatod hát bűneimet,
miért keresed vétkemet?
7 Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok,
s nincs, aki kezedből kimentsen engem!
8 Kezed formálta testem,
s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!
9 Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál,
s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?
10 Úgy öntöttél formába,
mint a tejet, mikor sajtot készítenek.
11 Te öltöztettél fel hússal és bőrrel,
te illesztetted egybe csontjaim és inaim.
12 Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel,
gondviselésed őrizte szellemem.
13 Szívedben ezt mélyen elrejtetted,
hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.
14 Ha vétkezném, te azt is látnád,
s bűnömet nem nézed el.
15 Jaj nekem, ha bűnös vagyok!
De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem,
mert elborít az átok és gyalázat.
Torkig vagyok a megaláztatással!
16 Ha nagyra tartanám magam,
rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán,
csodáidat ellenem fordítanád,
17 tanúkat állítanál, hogy vádoljanak,
haragod fellángolna,
és sereged felsorakozna ellenem.
18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?
Jobb lett volna holtan születnem,
19 mint aki van is, meg nincs is,
kinek sírja az anyaméh!
20 Napjaim oly rövidek!
Fordulj el tőlem, kérlek,
hadd viduljak fel egy kissé,
21 mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm,
ahonnan nincs visszaút,
22 ahol sűrű sötétség és homály,
szüntelen káosz uralkodik,
ahol még a fény is sötétség!”
Ne bírálj másokat!
14 Fogadjátok be magatok közé azokat is, akiknek a hite még gyenge, de ne vitatkozzatok velük, se ne kritizáljátok őket! 2 Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet.[a] Akinek viszont gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket ehet. 3 Aki tehát mindent megeszik, ne nézze le azt, aki bizonyos dolgokat nem eszik meg! De aki nem eszik meg mindent, az se ítélje el a másikat, aki mindenfélét szabadon elfogyaszt! Hiszen Isten mindkettőt magához fogadta! 4 Különben is, ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel?! Hiszen csak az urának van joga elbírálni, hogy a szolgája jól vagy rosszul végezte a feladatát. De az Úr Jézus szolgája nem fog kudarcot vallani, mert az Úr hatalmas arra, hogy megerősítse.
5 Van, aki bizonyos napokat fontosabbnak tart, mint a többit. Más viszont mindet egyformának tekinti. Mindenki a saját felfogásának helyességéről legyen meggyőződve. 6 Aki különbséget tesz a napok között, az Úr tiszteletére teszi. Aki mindenféle ételt elfogyaszt, az is az Úrért teszi, hiszen hálát ad Istennek, amikor eszik. Aki viszont bizonyos ételektől tartózkodik, az is az Úrért teszi, és ő is hálát ad Istennek.
7 Igen, mi valamennyien az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának. 8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úrhoz tartozunk. 9 Hiszen Krisztus azért halt meg, és azért támadt fel, hogy uralkodjon mind a holtak, mind az élők felett.
10 Ha ez így van, akkor hogy mered elítélni, vagy megvetni a testvéredet? Hiszen egyszer mindannyian oda kell majd álljunk az ítélő Isten elé! 11 Ahogyan az Írás mondja:
„Mindenki térdet hajt előttem,
mindenki nyilvánosan elismeri,
hogy én vagyok az Isten.
Olyan biztos ez, mint ahogy élek,
mondja az Örökkévaló.”[b]
12 Tehát mindenki csak saját magáról fog számot adni Istennek.
Ne rombold a testvéred hitét!
13 Tehát ne kritizáljuk, se ne ítéljük el többé egymást! Inkább határozzuk el, hogy nem teszünk semmi olyat, amivel a testvéreink hitét lerombolnánk, vagy őket elgáncsolnánk! 14 Tudom, mert az Úr Jézus meggyőzött róla, hogy önmagában véve semmilyen étel sem tisztátalan. Csak annak a számára tisztátalan, aki azt tisztátalannak tartja. 15 Ha viszont megbotránkoztatod a testvéredet azzal, amit eszel, akkor nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Vigyázz, hogy ne tedd tönkre a testvéredet, akiért Krisztus meghalt! 16 Ne fordulhasson elő, hogy valaki más gyalázatosnak tartja azt, amit te helyesnek gondolsz! 17 Mert Isten Királyságában nem az számít, hogy mit eszel, vagy iszol. Csak az számít, hogy Isten akarata szerint élsz-e, és hogy a Szent Szellem békessége és öröme uralkodik-e benned. 18 Aki tehát így szolgálja Krisztust, annak valóban örül majd Isten, és az ilyen embert a többiek is elismerik.
19 Ezért hát teljes erővel törekedjünk azokra a dolgokra, amelyek a közöttünk lévő békességet, összhangot, egymás épülését és megerősítését szolgálják! 20 Ne romboljátok le Isten munkáját holmi ételek miatt! Mert igaz ugyan, hogy önmagában véve minden étel rituálisan „tiszta”, vagyis megehető, de mégis rosszul teszed, ha olyat eszel, amivel a testvéredet megbotránkoztatod. 21 Inkább ne egyél húst, vagy ne igyál bort, ha ezen a testvéred megütközne! Ne tegyél semmi olyat, amivel a testvéred hitét rombolod!
22 Ezekben a dolgokban a meggyőződésedet tartsd meg magadnak! Legyen ez olyan dolog, amit csak Isten ismer! Boldog és áldott, aki azt teszi, amit helyesnek tart, és emiatt nem kell utólag magát elítélnie. 23 Aki viszont úgy eszik valamit, hogy nem biztos benne, hogy ez helyes, az ítéletet von magára, mert nem a hite és meggyőződése szerint cselekedett. Mert minden, amit nem a hitünk alapján teszünk, bűn.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center