Revised Common Lectionary (Complementary)
Különféle törvények és rendelkezések
19 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2 „Ezt mondd Izráel egész közösségének: Szentek legyetek, mert én, az Örökkévaló, Istenetek, szent vagyok!
15 A bírósági perekben ne hozzatok igazságtalan ítéletet! Ne kedvezz se szegénynek, se gazdagnak, hanem igazságosan és méltányosan ítélj a honfitársad ügyében!
16 Ne terjessz rágalmakat néped között!
Ne hallgass, amikor tanúskodásoddal megmentheted honfitársad életét! Én vagyok az Örökkévaló!
17 Ne hordozz szívedben gyűlöletet a másik ellen, hanem nyíltan mondd meg neki, amit helytelennek tartasz, hogy ne légy részes a bűneiben! 18 Ne állj bosszút a másikon, és ne légy haragtartó, hanem szeresd a másik embert, mint magadat! Én vagyok az Örökkévaló!
Első Könyv
(Zsoltárok 1–41)
1 Boldog és áldott,
aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz,
mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa:
olyanok, mint a polyva,
melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket.
Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
A thesszalonikai gyülekezet születése
2 Testvéreim, magatok is jól tudjátok, hogy amikor nálatok jártunk, az nem volt hiábavaló erőfeszítés. 2 Mielőtt hozzátok érkeztünk volna, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket — amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított minket, hogy a ti városotokban is szabadon hirdessük az Istentől származó örömüzenetet. Hirdettük is, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak. 3 Üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, a viselkedésünk egyenes és őszinte. 4 Bennünket maga Isten tett próbára és talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömüzenetet. Ezért azt nem úgy hirdetjük, hogy azzal az emberek tetszését nyerjük meg, hanem Istenét, aki a szívünket és a szándékainkat vizsgálja.
5 Jól tudjátok, hogy soha nem hízelegtünk nektek. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét. Isten a tanúnk erre! 6 Nem igyekeztünk az emberek elismerését megszerezni, sem a tiéteket, sem másokét.
7 Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket.[a] Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az édesanya dajkálja gyermekét. 8 Annyira megszerettünk titeket, hogy nemcsak az örömhírt adtuk át nektek, hanem még a saját lelkünket is odaadtuk volna értetek. Bizony, valóban nagyon kedvesek vagytok nekünk!
Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?(A)
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül. 35 Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle: 36 „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37 Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«[a] 38 Ez az első és legfontosabb parancs. 39 A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat,[b] mint saját magadat!«[c] 40 Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(B)
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést: 42 „Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?”
„Dávid fia” — felelték.
43 Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44 »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
hatalmad alá[d] kényszerítem!«[e]
45 Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?” 46 Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center