Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávidé.
144 Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló!
Ő tanítja kezem hadakozni,
ujjaimat harcolni.
2 Szeret és megvéd engem!
Erős váram ő a hegytetőn,
megmentőm és pajzsom, benne bízom!
Népemet ő veti uralmam alá.
3 Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Az emberfia, hogy gondod van rá?
4 Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet,
életének napjai, mint a múló árnyék!
5 Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló!
Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villámaiddal sújts ellenségeimre,
szórd szét őket,
lődd ki nyilaidat,
hogy összezavarodjanak!
7 Nyújtsd le kezed,
és ments ki a bajból!
Húzz ki ellenségeim tengeréből,
szabadíts meg az idegenek seregétől,
8 mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
9 Istenem, új éneket éneklek neked!
Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
10 A királyok kezedből kapják a győzelmet,
te szabadítod meg szolgádat,
Dávidot is a gonoszok kardjától!
11 Szabadíts meg az idegenek seregétől,
mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
12 Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték,
leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!
13 Raktáraink legyenek színültig gabonával,
juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!
14 Harcosaink fegyvere legyen erős,
ellenség ne törhessen városainkba,
senki ne vonuljon hadba,
és kiáltás ne legyen utcáinkon!
15 Bizony, áldott az a nép,
amelynek ilyen jól megy a sora!
Milyen boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Örökkévaló!
Jeruzsálem leányai
5 Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?
A menyasszony
Felébresztettelek az almafa alatt,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol a világra hozott téged.
6 Tégy engem pecsétként a szívedre,
hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[a]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
s lángjai az Örökkévaló lángjai![b]
7 Áradó folyók sem olthatják el,
tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
a szeretetért cserébe,
megvetéssel elfordulnának tőle.
A menyasszony fivérei
8 Kicsi még a húgocskánk,
alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
mit tegyünk vele?
9 Ha városfal ő,
tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
elrekesztjük cédrusfával.
A menyasszony
10 Bizony, én vagyok a várfal,
s két mellem annak tornyai,
szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![c]
A vőlegény
11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
ezer ezüstöt[d] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
s legyen kétszáz az őrzőké!
A vőlegény
13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
Barátaim hallgatnak szavadra,
hadd halljam hangodat én is!
A menyasszony
14 Jöjj hamar, szerelmesem!
Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
a balzsamillatú fűszerek hegyein!
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik(A)
45 Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a júdeabeliek közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett. 46 Néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és nekik is elmondták, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt. 47 Emiatt a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot. Amikor összegyűltek, ezt kérdezték egymástól: „Most mitévők legyünk? Ez az ember tényleg sok csodát tesz! 48 Ha engedjük, hogy ezt folytassa, a végén majd mindenki hinni fog benne! Azután majd jönnek a rómaiak, elveszik tőlünk a Templom és a nép fölötti irányítást!”
49 Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Nem tudtok ti semmit! 50 Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a nép helyett, mintha az egész nemzet elpusztul?”
51 Ezt azonban nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népért. 52 De nem csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszéledt gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.
53 Ettől a naptól kezdve a vallási vezetők már arról tanácskoztak, hogyan végezzenek Jézussal. 54 Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a júdeabeliek között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.
55 Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a páska. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartásokat. 56 A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok, talán nem is jön fel az ünnepre?” 57 A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse, mert le akarták tartóztatni őt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center