Revised Common Lectionary (Complementary)
[a] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.
34 Áldom az Örökkévalót jó időben, rossz időben,
én mindig őt dicsérem!
2 Az Örökkévalóval dicsekszem,
hallják meg ezt az alázatosak, és örüljenek!
3 Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót,
jöjjetek, dicsérjük együtt őt!
4 Nézzétek! Az Örökkévalóhoz futottam,
s ő meghallgatott engem,
minden félelmemtől megmentett.
5 Csak nézz az Örökkévalóra,
és tőle várj segítséget,
akkor arcod felderül,
soha nem kell félned!
6 Látjátok, ez a szegény is az Örökkévalóhoz kiáltott,
ő pedig kimentette minden bajból!
7 Mert az Örökkévaló angyala körülveszi azokat,
akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
és megvédi őket.
8 Ízleljétek és lássátok meg,
hogy jó az Örökkévaló!
Bizony, boldog és áldott,
aki benne bízik!
9 Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei!
Mert akik őt félik és tisztelik,
nem szenvednek hiányt semmiben!
10 Még a fiatal oroszlánok is koplalnak és éheznek,
de akik az Örökkévalótól kérnek segítséget,
semmi jót nem nélkülöznek.
11 Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,
megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót!
12 Szereted az életet,
sokáig akarsz boldogan élni?
13 Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól,
és szádat a hazugságtól!
14 Messzire kerüld el, ami gonosz,
és tedd meg, ami jó!
Törekedj a békességre,
ne nyugodj, míg el nem éred!
15 Az Örökkévaló megvédi az igazakat,
s meghallja kiáltásukat.
16 De ellene fordul a gonoszoknak,
még emléküket is kiirtja a földről.
17 Aki az Örökkévalóhoz imádkozik,
azt ő meghallgatja,
és kimenti minden bajából.
18 Közel van a megtört szívűekhez,
és megmenti a reményvesztett lelkűeket.
19 Valóban, sok baj éri az igazakat,
de az Örökkévaló valamennyiből kimenti őket!
20 Megőrzi még a csontjaikat is,
egy se törik el közülük.
21 De a gonoszokat saját gonoszságuk öli meg,
az igazak ellenségei mind megbűnhődnek.
22 Az Örökkévaló megváltja szolgái életét,
aki hozzá menekül, azt nem ítéli el.
A menyasszony
10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
amely szerelmesem kedvére folyik,
ajkamon fakad, fogaim között.[a]
11 Én a kedvesemé vagyok,
ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
menjünk a mezőre!
Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.
14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
neked tartogattam őket, szerelmesem!
8 Lennél csak a bátyám,
akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
mégsem szólnának meg érte!
2 Akkor bevinnélek a házba,
ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
édes gránátalma-borral.
A menyasszony
3 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel.
4 Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
Én vagyok az élet kenyere
25 Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
26 Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. 27 Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret kapjatok, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Ezt a kenyeret majd az Emberfia adja nektek, mert ő az, akit Isten erre felhatalmazott.”
28 Megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”
29 Ő így felelt: „Ezt az egyet: higgyetek abban, akit Isten elküldött!”
30 Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha majd ezt bebizonyítod, akkor hiszünk neked! Mit fogsz tenni? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyből származó kenyeret adott nekik enni.«”[a]
32 Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek, 33 mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”
34 Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”
35 Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center