Revised Common Lectionary (Complementary)
Első Könyv
(Zsoltárok 1–41)
1 Boldog és áldott,
aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz,
mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa:
olyanok, mint a polyva,
melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket.
Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
25 Tehát ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, mivel azt mondta, hogy el akar pusztítani titeket. Ott feküdtem előtte 40 nap és 40 éjjel, 26 és így könyörögtem: Örökkévaló Isten! Kérlek, ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal megváltottál! Ne töröld el Izráelt, amelyet erős karoddal kihoztál Egyiptomból! 27 Szolgáidra emlékezz: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra! Ne tekints ennek a népnek a bűneire, makacsságára és vétkeire! 28 Ne mondhassák Egyiptomban, ahonnan kihoztál bennünket: „Az Örökkévaló nem volt képes bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Bizony, az Örökkévaló megutálta ezt a népet, és csak azért hozta ki a pusztába, hogy megölje őket mind egy szálig.” 29 Gondold meg, Örökkévaló, hogy ez a nép mégis a te néped! A te örökséged, amelyet nagy hatalmaddal és erőddel hoztál ki Egyiptomból!
Új kőtáblák és a Szövetségláda készítése(A)
10 Mózes így folytatta:
Abban az időben mondta nekem az Örökkévaló: „Mózes, készíts két új kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, azután jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, ismét felírom az új kőtáblákra — mert az előző táblákat összetörted. Azután a táblákat helyezd el abban a faládában!”
3 Akkor készítettem egy ládát sittim fából[a], és faragtam két új kőtáblát, hasonlót az előzőkhöz. Majd fölmentem a hegyre, s vittem a kőtáblákat is. 4 Az Örökkévaló pedig újra felírta a kőtáblákra ugyanazt a tíz igét, amelyet mondott nekünk a hegyen égő tűzből azon a napon, amikor Izráel egész gyülekezete ott állt előtte. Azután kezembe adta a kőtáblákat, 5 én pedig lejöttem a hegyről és elhelyeztem azokat a ládában, amelyet készítettem. Ott vannak most is, ahogy az Örökkévaló parancsolta nekem.
7 és te magad légy a példa előttük minden nemes cselekedetben!
A tanítást igaz szívvel és méltósággal végezd! 8 Minden, amit mondasz, legyen egészséges és igaz, hogy senki se vádolhasson érte! Így még az sem mondhat semmi rosszat rólad, aki ellenkezik veled, hanem kénytelen lesz elhallgatni.
11 Mert Istenünk üdvösséget hozó kegyelme már eljött és látható lett minden ember számára. 12 Ez a kegyelem arra nevel bennünket, hogy forduljunk el az istentelenségtől és a gonosz kívánságoktól, és hogy mértékletesen, bölcsen, igazságosan és istenfélelemmel éljünk ebben a jelenlegi világban. 13 Így várjuk azt a napot, amikor beteljesedik a reménységünk, és nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsősége láthatóan megjelenik. 14 Jézus feláldozta értünk önmagát, hogy megváltson bennünket minden törvénytelenségtől, s megtisztítsa a maga számára választott népét, amely mindig teljes szívvel-lélekkel a jóra törekszik.
15 Ezeket tanítsd! Teljes felhatalmazással bátorítsd, figyelmeztesd és igazítsd helyre őket! Senki sem nézhet le téged!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center