Revised Common Lectionary (Complementary)
7 Seregek Ura és Istene, állíts helyre minket!
Világosíts meg arcod fényével, hogy megmeneküljünk!
8 Te hoztad ki népedet Egyiptomból,
mint nemes szőlővesszőt!
Az idegen népeket elűzted,
és e szőlőt helyükre ültetted.
9 Előkészítetted helyét,
gyökereit megerősítetted,
és hamar elborította a földet.
10 Vesszői betakarták a hegyeket,
levelei árnyékba borították a fenséges cédrusokat is.
11 Indáit a nyugati tengerig nyújtotta,
hajtásait az Eufráteszig.
12 Istenünk, miért romboltad le szőlőskerted kerítését?
Most minden arra járó szedheti termését!
13 Vaddisznók pusztítják kertedet,
vadállatok legelik szőlődet!
14 Seregek Ura és Istene, fordulj vissza hozzánk!
Nézz le a Mennyből,
lásd meg, mi lett szőlőddel!
Jöjj, védd meg,
és viselj rá gondot megint!
15 Állítsd helyre, és védd meg a szőlőt,
amit kezed ültetett!
Védd meg a fiút, akit neveltél magadnak,
hogy erős legyen.
14 „Vajon rabszolgává lett Izráel?
Vagy már annak is született?
Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15 Ellenségei marcangolják,
mint oroszlánok a prédát,
ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
lerombolták városait,
lakatlan romokat hagytak hátra.
16 Végül még Egyiptom[a] fiai
is betörték fejedet!
17 De mindezt te okoztad magadnak,
mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
pedig jó úton vezetett téged![b]
18 Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19 Megbüntet téged a saját gonoszságod,
megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
s már nincs benned istenfélelem”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20 „Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
megcsaltál[c] az idegen istenekkel!
21 Én ültettelek el, Izráel,
mint nemes szőlővesszőt,
a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
savanyú vadszőlővé?
22 Még ha lúgban mosakodnál is,
vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
A valóság Jézus Krisztusé!
16 Ezért ne engedjétek, hogy bárki is szabályok közé szorítson benneteket a tekintetben, hogy mit ehettek vagy ihattok, vagy hogy milyen zsidó vallási ünnepeket — például az Újhold[a] vagy a Szombat ünnepét — kell megtartanotok. 17 Mindezek a vallási szabályok a múltban csak előrevetített árnyékai voltak a közeledő valóságnak — vagyis Jézus Krisztusnak.
18 Ne veszítsétek el a győztesnek járó jutalmatokat olyan emberek miatt, akik élvezik az alázatoskodást, az angyalokat imádják, és mindig a látomásaikról beszélnek. Ezek ok nélkül nagyra tartják magukat, mert a régi emberi természetük szerint gondolkodnak. 19 Az ilyenek nem ragaszkodnak a „Fejhez”, vagyis Krisztushoz. Pedig Krisztus kapcsolja és tartja össze a „Test” részeit az izületek és inak által. Így növekszik a „Test”, amelyet Isten nevel föl.
20 Mivel Krisztussal együtt ti is meghaltatok, ezért felszabadultatok a világot uraló hatalmasságok alól. Akkor miért viselkedtek úgy, mintha még mindig ehhez a világhoz tartoznátok? Miért követtek olyan szabályokat, 21 amelyek ezt követelik: „Ne vedd a kezedbe!” „Ne egyél ilyet!” „Még csak hozzá se érj!” 22 Hiszen ezek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek elhasználásra valók és nem maradnak meg sokáig. Ha ilyen szabályokat akartok betartani, akkor csak emberek tanításait és parancsait követitek, és nem Isten gondolatait. 23 Ezek a szabályok bölcs dolgoknak látszanak, de csak a vallásoskodást szolgálják, amelyre a hamis alázatosság és a test gyötrése jellemző. Ezeknek azonban semmi hasznuk sincs, mert csak a régi emberi természet kívánságainak kielégítését szolgálják.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center