Revised Common Lectionary (Complementary)
Zsoltár.
98 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket,
mert új és csodálatos dolgokat tett,
jobb keze, szent karja
győzelmet szerzett!
2 Megmutatta szabadító hatalmát a népeknek,
megmutatta nekik igazságát.
3 Ismét hűséggel és szeretettel
fordult Izráel népéhez!
Látták ezt a Föld népei, mind,
bizony, meglátták Istenünk szabadító erejét!
4 Énekeljen az Örökkévalónak minden ember!
Énekeljetek dicséretet, örüljetek és kiáltsatok!
5 Zsoltárokat énekeljetek az Örökkévalónak,
hárfával kísérve,
hárfával és a többi hangszerekkel!
6 Fújjátok meg a trombitát és a sófárt,
Királyunk, az Örökkévaló előtt!
7 Énekeljen az Örökkévalónak a tenger,
és a tengeri teremtmények mind,
énekeljen az egész Föld,
és minden lakosa!
8 Tapsoljatok örömmel, folyók,
táncoljatok, hegyek!
9 Énekeljetek az Örökkévalónak, aki jön!
Mert valóban eljön,
hogy megítéljen minden embert.
Igazságosan ítél az egész Földön,
és méltányosan ítéli a népeket!
19 Erre a válaszra a király annyira megharagudott a három ifjúra, és úgy elöntötte az őrjöngő düh, hogy még az arca is eltorzult. Megparancsolta, hogy a kemencét olyan erősen fűtsék fel, amennyire csak lehetséges, 20 azután a legerősebb katonái kötözzék meg ezt a három férfit, és dobják őket a kemence lángjai közé.
21 Így is történt: úgy, ahogy voltak, ruháikkal, palástjukkal és turbánjukkal együtt azonnal megkötözték őket, és mindhármukat bedobták a lángoló, tüzes kemencébe. 22 Mivel azonban a király parancsára a kemencét túlságosan felfűtötték, a kicsapó lángok megölték a katonákat, akik ezt a három férfit bedobták. 23 Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve a tűz közepébe zuhant.
24 Ezután Nebukadneccar király megdöbbent, sietve fölkelt a trónjáról, és ezt kérdezte tanácsosaitól: „Nem három férfit dobattunk be megkötözötten a kemencébe?”
A tanácsadók így feleltek: „De igen, felség!”
25 „Akkor hogyan lehetséges, hogy négy férfit látok, akik szabadon járkálnak a tűzben, és semmi bántódásuk nem esett?! A negyedik férfi pedig olyan, mint valami isten!”[a] — mondta a király.
26 Majd odalépett a kemence nyílásához, és bekiáltott: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, a leghatalmasabb Isten szolgái, jöjjetek ki, és álljatok elém!”
Azok mindjárt ki is jöttek a kemence tüzéből. 27 A királyi tanácsosok, kormányzók, helytartók és egyéb vezetők mind köréjük gyűltek, és megdöbbenve látták, hogy a tűz cseppet sem ártott ennek a három férfinak! A hajuk szála sem perzselődött meg, a ruháik sem égtek el, sőt, még a füst szaga sem járta át őket!
28 Akkor a király így kiáltott fel: „Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit, akik bíztak benne! Ezek a férfiak, az ő szolgái még a király parancsát is megszegték, és inkább halálra szánták magukat, minthogy más istent imádjanak az ő Istenükön kívül! 29 Ezért most megparancsolom, hogy ha valaki — származzon bármelyik nyelvű népből vagy nemzetből — tiszteletlenül szól Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenéről, azt az embert vágják darabokra, és házát rombolják le! Mert nincs más isten, aki így meg tudna szabadítani!”
30 Ezután a király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót még a korábbinál is magasabb tisztségre emelte a babilóniai tartomány igazgatásában.
21 Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta:
„Így süllyed el a nagy város, Babilon!
Ilyen lendülettel hajítják a pusztulásba,
hogy soha többé ne is lássa senki!
22 Nem hallatszik benne többé
hárfások, lantosok, fuvolások és trombitások zenéje,
nem dolgoznak benne mesteremberek,
nem hallatszik a malomkő zaja,
23 nem fénylik benne lámpa,
nem hallatszik vőlegény és menyasszony hangja!
Mert üzletemberei voltak a világ hatalmasai,
és varázslásával minden népet becsapott!
24 Babilon! Kezeden szárad a prófétáknak
és Isten szentjeinek vére!
Te vagy a bűnös mindazoknak a haláláért,
akiket megöltek a Földön.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center