Revised Common Lectionary (Complementary)
7 Bűneink ellenünk tanúskodnak,
elismerjük vétkeinket,
bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló!
Mégis kérünk, nagy nevedért
bánj velünk kegyelmesen!
8 Te vagy Izráel egyedüli reménye,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény,
mint átutazó idegen,
aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?
9 Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen,
mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket?
De te mégis velünk vagy, Örökkévaló!
Nevedet viseljük,
ne fordulj el tőlünk!
10 Ezt mondja az Örökkévaló erről a népről: „Mennyire szeretnek ide-oda futkosni, tőlem elfordulni! Nem tudnak lábuknak parancsolni. Ezért már nem kedveli őket az Örökkévaló, hanem számon kéri rajtuk bűneiket, megbünteti vétkeiket!”
19 Ó Uram, hát végleg elvetetted Júda népét?
Egészen megutáltad Siont?
Miért vertél meg bennünket úgy,
hogy számunkra már nincs gyógyulás?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
gyógyulásra vágytunk,
de mindenütt csak rémület és rettegés!
20 Elismerjük gonosz tetteinket, és őseink bűneit,
bizony vétkeztünk ellened mindannyian!
21 Nevedért ne vesd meg,
ne engedd meggyalázni dicsőséged trónját!
Emlékezz meg szövetségedről,
és ne bontsd fel azt!
22 Vajon adnak-e esőt a nemzetek bálványai?
Vagy az ég adja-e a termékeny esőket?
Bizony, te adod az esőt, és minden jót,
te vagy Örökkévaló Istenünk,
benned reménykedünk!
A zenészek vezetőjének. A gittitre. Kórah fiainak zsoltára.
84 Milyen kedvesek a hajlékaid,
Örökkévaló, Seregek Ura!
2 Bárcsak már Templomod udvarában lehetnék!
Testem-lelkem türelmetlenül kívánkozik
az Élő Istenhez!
3 Örökkévaló, Seregek Ura! Királyom, Istenem,
még a veréb is talál helyet oltárod mellett,
a fecskék is fészket raknak ott,
és felnevelik fiókáikat!
4 Milyen boldogok,
akik mindig közeledben laknak, Istenem!
Egész nap téged dicsérnek! Szela
5 Boldog, aki tőled kapja erejét,
akinek ösvényeid vannak a szívében!
6 Ha a könnyek völgyén mennek is át,
a források völgyévé változtatják,
s áldást hoznak nekik az őszi esők.
7 Erejük egyre növekszik,
amíg elérkeznek a Sion hegyére,
s Isten elé jutnak.
6 Ami engem illet, életem a befejezéséhez közeledik, és hamarosan elköltözöm innen. Életem Isten oltárára kerül, mint ahogy az italáldozatot kiöntik. 7 Végigküzdöttem a szép harcot, pályafutásomat befejeztem, s a hitet mindvégig megőriztem. 8 Vár az igazságosság koszorúja, a győztesnek járó jutalom, amelyet maga az Úr, az Igazságos Bíró fog átnyújtani nekem azon a Napon. De nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretettel és vágyakozva várják őt vissza.
16 Amikor első bírósági tárgyalásomra sor került, senki sem támogatott, hanem mindenki magamra hagyott. Isten bocsásson meg nekik! 17 De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt és megerősített, hogy rajtam keresztül az igazság üzenetét minden nép meghallja, Izráelen kívüli is — és megmenekültem az oroszlán fogai közül. 18 De az Úr meg fog védeni engem minden más gonosztól is, és biztos kézzel elvezet mennyei Királyságába. Dicsőség neki örökkön-örökké! Ámen.
Kit fogad el Isten?
9 Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: 10 „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. 12 Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«
13 A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« 14 Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center