Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávidé.
61 Istenem, hallgasd meg kiáltásomat!
Figyelj imádságomra!
2 A világ végéről, a kiáltok hozzád,
mert elhagyatott vagyok, és félek!
Emelj fel a magas kősziklára,
ahová nem jutok föl magam!
3 Csak nálad vagyok biztonságban ellenségeimtől,
te vagy erős menedékváram!
4 Hadd lakjam sátradban[a] örökké,
hadd meneküljek szárnyad védelmébe! Szela
5 Istenem, te hallottad, amit neked fogadtam.
Te adtál örökséget annak, aki tiszteli és féli nevedet.
6 Áldd meg a Királyt hosszú élettel!
Örökké éljen!
7 Uralkodjon trónján Isten előtt mindenkor,
szeretet és hűség védelmezze!
8 Örökké dicsérlek énekemmel, Istenem,
és naponta megadom, amit neked ígértem!
15 Ezután Naámán, kíséretével együtt visszatért Elizeushoz, Isten emberéhez, megállt előtte, és ezt mondta: „Nézd, most már tudom, hogy Izráel Istenén kívül nincs más Isten sehol a világon! Kérlek, fogadj el tőlem, a szolgádtól egy kis ajándékot!”
16 De Elizeus ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, akit szolgálok, olyan biztos, hogy nem fogadok el tőled semmiféle ajándékot.”
Naámán még unszolta egy ideig, de Elizeus hajthatatlan maradt. 17 Akkor Naámán ezt kérte: „Ha már nem fogadsz el tőlem ajándékot, akkor kérlek, adj nekem ebből a földből annyit, amennyit két öszvér elbír! Mert szolgád ezentúl nem fog más istennek áldozatot bemutatni, csak az Örökkévalónak. 18 Csak azt az egyet bocsássa meg az Örökkévaló nekem, szolgádnak, hogy amikor uram, a király bemegy Rimmón templomába, hogy azt az istent imádja, akkor nekem is vele kell mennem, és meg kell hajolnom. Ezt nem kerülhetem el, mert a király ilyenkor az én karomra szokott támaszkodni. Csak ezt a dolgot bocsássa meg nekem az Örökkévaló!”
19 Elizeus így felelt erre: „Menj csak el békességben!”
Géházi megbűnhődik kapzsisága miatt
Ezután Naámán a kíséretével elindult, hogy hazatérjen Arám földjére. De még nem jutottak messzire,
24 Miközben Pál így védekezett, Fesztusz hangosan közbekiáltott: „Elment az eszed, Pál! A sok tanulás megzavarta az elmédet.”
25 „Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom — válaszolta Pál. — 26 Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezt jól ismeri, hiszen ezek a dolgok nem titokban történtek. 27 Agrippa király, hiszel-e a próféták írásainak? Tudom, hogy hiszel!”
28 Ekkor Agrippa ezt mondta Pálnak: „Azt gondolod, hogy ilyen könnyen meg tudsz győzni, hogy én is Krisztus követője legyek?”
29 Pál így felelt: „Nem az számít, hogy könnyen vagy nehezen, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok engem, legyetek hozzám hasonlóak — e láncokat leszámítva.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center