Revised Common Lectionary (Complementary)

⁵ Boldog, aki tőled kapja erejét,
    akinek ösvényeid vannak a szívében!
⁶ Ha a könnyek völgyén mennek is át,
    a források völgyévé változtatják,
    s áldást hoznak nekik az őszi esők.
⁷ Erejük egyre növekszik,
    amíg elérkeznek a Sion hegyére,
    s Isten elé jutnak.

² „Gyászba borul Júda,
    szenvednek városai,
    gyászruhában a földre ülnek lakói,
Jeruzsálem segélykiáltása felszáll az égre.
³ A város fejedelmei hiába küldik vízért szolgáikat,
    üres vödrökkel térnek azok vissza,
    cseppnyi víz sem maradt már a ciszternákban.
Mind csalódott, tanácstalan,
    szégyenében fejét betakarja.
⁴ A földműves eső híján
    nem készül a vetéshez,^[a]
csüggedten ül,
    s szégyenében fejét betakarja.
⁵ Még a szarvasünő is elhagyja borját, ha megellik,
    mert nincs fű a mezőn.
⁶ A vadszamarak a hegytetőn esőre várnak,
    a szelet szimatolják, mint a sakálok,
    az éhségtől már alig látnak.”

⁴⁷ „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből,
    szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,
⁴⁸     mert rátekintett alázatos szolgálóleányára!
Bizony, mostantól fogva minden nemzedék
    boldognak és áldottnak mond engem,
⁴⁹ mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas!
    Szent a neve!
⁵⁰ Nemzedékről nemzedékre
    irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
⁵¹ Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:
    szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
⁵² ledöntötte trónjukról az uralkodókat,
    az alázatosakat pedig felemelte.
⁵³ A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,
    a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.
⁵⁴ Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
    mert nem felejtette el ígéretét,
    hogy könyörületesen bánik velünk.
⁵⁵ Mert ezt ígérte őseinknek,
    Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”