Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.[a]
3 Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem!
Milyen sokan támadnak rám!
2 Mind azt mondják rólam:
„Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela
3 Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló,
te vagy dicsőségem,
te emeled föl a fejem.
4 Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz.
Bizony, meghallja,
és válaszol nekem szent hegyéről! Szela
5 Nyugodtan lefekszem, el is alszom,
és tudom, felébredek,
mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
6 Nem félek ellenségeimtől,
bár ezerszámra gyűlnek körém.
7 Kelj fel, Örökkévaló![b]
Ments meg, Istenem,
mert ha te állon ütöd ellenségeimet,
a gonoszoknak még fogait is kitördeled!
8 Az Örökkévaló megszabadít!
Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela
Az Örökkévaló válaszol
5 „Nézzétek a nemzeteket,
és lássátok,
ámuljatok és csodálkozzatok!
Mert oly dolgot teszek napjaitokban,
amelyet el sem hinnétek,
ha csak hírét hallanátok.
6 Nézzétek!
Megnövelem a káldeusok[a] hatalmát,
kiterjesztem birodalmukat.
Kegyetlen és erőszakos nép ez,
meghódít messzi földeket,
elfoglalja mások lakóhelyét,
leigázza a népeket.
7 Rettenetes és félelmetes nép,
amely maga szabja törvényét,
nem tisztel senkit.
8 Lovaik gyorsabbak, mint a párducok,
vadabbak, mint az éhes farkasok.
Lovasaik serege messzi földeket bejár,
vágtatva repülnek, hirtelen támadnak,
ahogy a sas lecsap zsákmányára.
9 Erőszakosak, mindent letipornak,
mind előre néz, amint vonulnak,
s annyi foglyot ejtenek,
mint tenger partján a homok.
10 Kinevetik a királyokat,
gúnyolják a fejedelmeket,
az erős várakból csúfot űznek,
sáncokat emelnek,
elfoglalják mindet.
11 Majd elvonulnak, mint a vihar,
tovaszállnak, mint a szél.
Saját hatalmuk az istenük,
ez az ő bűnük!”
A próféta második panasza
12 Örökkévaló! Te vagy a Szent,
te vagy az Isten
ősidőktől fogva és örökké!
Mégsem fogunk elpusztulni!
Te rendelted a káldeusokat,
hogy ítéleted végrehajtsák.
Kősziklám, te akartad,
hogy ők büntessenek bennünket.
13 Tisztább a szemed,
mintsem hogy elnézd a gonoszságot,
s tétlenül nézd az igazságtalanságot!
Miért tűröd hát
ezeket a gonoszokat?
Miért hallgatsz,
mikor az igazabbat pusztítják?
14 Olyanná tetted az embert,
mint a tenger halait,
vagy mint a férgeket,
amelyeknek nincs vezérük!
15 Az ellenség úgy ejti őket fogságba,
mint a horgász a halakat.
Úgy keríti hatalmába a foglyokat,
mint a halászok hálója a zsákmányt,
s együtt örülnek a fogásnak.
16 Ezért mutat be áldozatot hálójának,
ezért áldoz tömjénfüsttel kerítőhálójának,
hiszen így szerez gazdagságot,
így jut bőséges élelemhez.
17 Meddig teheti ezt még?
Szüntelenül pusztíthatja
a népeket, kegyetlenül?
Hit, próbatétel és bölcsesség
2 Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, 3 hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. 4 Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.
5 Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad. 6 Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál. 7 Az ilyen ember ne is remélje, hogy megkapja, amit az Úrtól kér, 8 mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.
Szegények és gazdagok
9 A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. 10 A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. 11 Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center