Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

²³ Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamaráról, és arccal a földre borult előtte. ²⁴ Azután Dávid lába előtt így szólt: „Uram, engedd meg, hogy szolgálólányod szóljon előtted, és kérlek, hallgass meg! Csak engem hibáztass azért, ami történt! ²⁵ Ugyanis nem találkoztam a követeiddel, és nem tudtam semmit a jövetelükről, csak utólag. Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a haszontalan emberrel! Olyan ő, mint a neve, hiszen bolondság van benne.^[a]

²⁶ Az Élő Örökkévalóra és a te életedre mondom, hogy az Örökkévaló az, aki megakadályozott téged abban, hogy gyilkosságba essél, és ártatlanok vérét ontsad! Ő az, aki nem engedte, hogy a saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Legyenek hát ellenségeid és mindazok, akik ártani akarnak neked, olyanok, mint Nábál! ²⁷ Kérlek, fogadd el tőlem ajándékul ezeket a dolgokat, és add a vitézeidnek, akik téged követnek! ²⁸ Bocsásd meg hát szolgálóleányodnak, ami történt! Biztosan tudom, hogy az Örökkévaló állandóvá teszi királyi uralkodó házadat, mert az Örökkévaló harcait harcolod, és senki nem talál benned gonoszságot egész életedben. ²⁹ Ha pedig ellenségeid életedre törnek, Istened, az Örökkévaló őrizze meg az életedet,^[b] ellenségeid életét azonban hajítsa messzire, mint parittyából a követ!

³⁰ Amikor majd az Örökkévaló beteljesíti rajtad, uram, mindazt a jót, amelyet felőled mondott, és Izráel fejedelmévé tesz téged, ³¹ akkor nem kell azon bánkódnod, és nem fog bántani a lelkiismereted, hogy ártatlanokat gyilkoltál meg, és hogy a saját kezeddel szereztél magadnak elégtételt! S amikor majd az Örökkévaló jól bánik veled, uram, kérlek, jusson eszedbe szolgálóleányod, Abigail!”

³² Dávid így válaszolt: „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki téged ma ide küldött, hogy találkozzunk! ³³ Áldott a bölcsességed, és áldott vagy te magad is, mert visszatartottál attól, hogy ártatlanokat gyilkoljak meg, és hogy magam szerezzek magamnak elégtételt! ³⁴ Mert esküszöm az Örökkévalóra, Izráel Istenére — aki visszatartott engem attól, hogy bántsalak —, hogy ha nem jöttél volna idejében elém, akkor holnap reggelre Nábál családjában sem fiút, sem férfit nem hagytam volna életben.”

³⁵ Azzal Dávid átvette Abigail ajándékait, és ezt mondta neki: „Menj vissza békességben a házadba, mert hallgatok szavadra, és teljesítem a kérésedet.”

Az Úr hamarosan visszajön!

⁷ Testvéreim, az Úr vissza fog jönni, de addig várjatok türelmesen! Gondoljatok a földművesre, aki türelmesen várja, hogy szántóföldje gazdag termést hozzon! Várja, amíg az őszi és a tavaszi eső^[a] megöntözi a földjét. ⁸ Ti is várjatok türelemmel! Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön! ⁹ Többé ne panaszkodjatok egymásra, nehogy elítéljenek benneteket! Nézzétek, a Bíró már az ajtó előtt áll! ¹⁰ Emlékezzetek a prófétákra, akik az Úr nevében szóltak! Kövessétek a példájukat: sok gonosz dolgot szenvedtek el, mégis türelmesek maradtak. ¹¹ Gondoljatok arra, hogy áldottnak mondjuk azokat, akik a szenvedésben kitartottak! Hallottatok Jóbról,^[b] aki türelmesen elviselte a szenvedést. Tudjátok, mennyire bőségesen megáldotta végül az Úr — így mutatta meg jóságát és irgalmát!

¹² Testvéreim, a legfontosabb, hogy ezentúl ne esküdjetek égre-földre, se semmi másra, amikor megígértek valamit! Amikor „igen”-t mondotok, az legyen valóban „igen”. Ha pedig „nem”-et, az legyen valóban „nem”, különben ítélet alá kerülhettek.