Revised Common Lectionary (Complementary)
„A Templomba felvezető ének.”
121 Felnézek a hegyekre:
vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre,
nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád,
ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked
sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged,
mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
ő véd most és ezentúl örökké.
11 „Te szegény város, akit viharok szaggattak,
de senki sem vigasztalt!
Nézd, én újjáépítelek!
Zafírokból készítem alapjaidat,
drágakövekre építem falaidat,
12 rubinokkal ékesítem bástyáidat,
gránátkővel kapuidat,
drágakövekből készítem
körös-körül falaidat.
13 Fiaid mindannyian az Örökkévaló tanítványai lesznek,
és békességük örökre bőséges marad.
14 Gyökeret versz az igazságban,
és megerősödsz benne rendíthetetlenül.
Távol marad tőled minden pusztítás és romlás,
gondolnod sem kell vele.
Közeledbe sem jön a rettegés,
nem kell félned tőle.
15 Nézd! Ellenségeid összefognak ellened,
de akaratom ellenére.
Akik ellened támadnak,
elpusztulnak általad!
16 Nézd! Én teremtettem a kovácsot,
aki parazsat szít,
és fegyvert kovácsol,
céljának megfelelőt.
Így teremtettem a pusztítót is,
hogy pusztítson.
17 De az ellened készült fegyverek
mind kudarcot vallanak.
Az ellened szóló vádaskodásokat
mind meghazudtolod.
Mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége,
hogy magam szolgáltatok nekik igazságot!”[a]
— mondja az Örökkévaló.
22 Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok! 23 Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.
24 Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik, 25 és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges. 26 Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.
27 Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem, 28 mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«
29 S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?
30 Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá. 31 Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”
32 Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.” 33 Pál ezután otthagyta őket. 34 Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center