Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.[a]
3 Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem!
Milyen sokan támadnak rám!
2 Mind azt mondják rólam:
„Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela
3 Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló,
te vagy dicsőségem,
te emeled föl a fejem.
4 Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz.
Bizony, meghallja,
és válaszol nekem szent hegyéről! Szela
5 Nyugodtan lefekszem, el is alszom,
és tudom, felébredek,
mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
6 Nem félek ellenségeimtől,
bár ezerszámra gyűlnek körém.
7 Kelj fel, Örökkévaló![b]
Ments meg, Istenem,
mert ha te állon ütöd ellenségeimet,
a gonoszoknak még fogait is kitördeled!
8 Az Örökkévaló megszabadít!
Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela
12 „Nézzétek, akik városukat
igazságtalanságra alapozzák,
s falait gyilkossággal építik!
13 Nem tudják, hogy az Örökkévaló,
a Seregek Ura így határozott:
lángok martaléka lesz mind,
amit a népek építenek,
semmivé válik minden,
amiért a nemzetek fáradoztak!
14 De az Örökkévaló
dicsőségének megismerése
betölti a földet,
amint a víz megtölti a tengert!”
15 „Nézzétek azokat, akik szomszédaikat
megitatják haragjuk poharából,
amíg egészen megittasodnak,
hogy gyalázatukat lássák!
16 Bizony, neked is innod kell,
s dicsőség helyett szégyen borít be.
Az Örökkévaló kezében a pohár,
igyál te is, amíg majd tántorogsz!
Most rajtad a sor,
s téged is elborít a gyalázat!
17 Ahogy pusztítottad a libanoni erdőket,
úgy fogsz elpusztulni te is!
Ahogy rettegtek tőled az erdei vadak,
úgy fogsz rettegni te is,
mivel a városlakókat halomra gyilkoltad,
erőszakoskodtál és kegyetlenkedtél velük!”
Jaj annak, aki bálványában bízik!
18 Mire jó a bálványszobor annak,
aki faragta,
vagy az öntött bálvány,
amely csak hazugságra tanít?
Hiszen készítője
csupán a maga munkájában bízik,
olyan istenben hisz, aki néma!
19 Jaj annak,
aki fából faragott bálványát kéri:
„Ébredj föl, és segíts rajtam!”
Vagy néma kőbálványához imádkozik:
„Kelj föl, segíts meg!”
Kaphat-e tőle útmutatást?
Nézzétek! Arannyal,
ezüsttel feldíszítették,
de nincs benne élet és lehelet,
egy szikrányi sem!
20 Az Örökkévaló azonban trónján ül,
szent templomában!
Némuljon el az egész föld
színe előtt!
Megátkozza a fügefát(A)
12 Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett. 13 Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. 14 Ekkor azt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.
A hit ereje(A)
20 Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21 Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester! Ez az a fügefa, amelyet megátkoztál — nézd, hogy kiszáradt!”
22 Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite! 23 Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. 24 Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center