Book of Common Prayer
Hálaadó ének
40 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.
5 Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
6 Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram!
11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
12 Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!
13 Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.
14 Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre!
15 Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
16 Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam!
17 Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!
18 Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!
Könyörgés segítségért
54 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye,
2 abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?
3 Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!
4 Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre!
5 Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.)
6 De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.
7 Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal!
8 Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.
9 Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.
Bűnbánat és megújulás
51 A karmesternek: Dávid zsoltára,
2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.
3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
4 Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
6 Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
7 Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.
8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!
12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.
16 Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
17 Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.
22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?!
23 Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, az Isten házának favágói és vízhordói!
24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott szolgáidnak, hogy Istenetek, az Úr megígérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot, és kipusztítja előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettünk így.
25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod!
26 Józsué pedig így cselekedett velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket.
27 Azon a napon Józsué elrendelte, hogy a közösségnek, valamint az Úr oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az Úr. Így van ez ma is.
A kánaániak megtámadják Gibeónt
10 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és hogy úgy tett Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, és hogy Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.
2 Ezért nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne.
3 Adónícedek, Jeruzsálem királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának:
4 Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival.
5 Erre összegyűlt, és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és harcoltak ellene.
Józsué megveri az ellenséget
6 Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk!
7 Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával.
8 Az Úr ezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted.
9 Józsué hirtelen rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.
10 Az Úr megzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig.
11 Amikor menekültek Izráel elől, az Úr nagy jégesőt hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Izráel fiai.
Az égi csoda
12 Amikor az Úr Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az Úrhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben!
13 És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
14 Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az Úr, mert az Úr harcolt Izráelért.
15 Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a gilgáli táborba.
Pál nem akar mások munkaterületén működni
14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.
15 Ám, kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra,
16 hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen.
17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt.
18 Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel,
19 jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által: úgyhogy Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát.
20 Eközben pedig azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek,
21 hanem ahogyan meg van írva: "Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik."
Pál részletes útiterve
22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok.
23 Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok,
24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok.
Jézust átadják Pilátusnak(A)
27 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.
2 Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála(B)
3 Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
4 és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod."
5 Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.
6 A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj."
7 Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
8 Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek.
9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
10 és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society