Book of Common Prayer
A teremtő és gondviselő Isten dicsérete
146 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!
2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.
4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége,
6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!
Isten a világnak és IzráelnekUra
147 Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.
10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!
13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.
16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.
20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
Nagyok az ÚR tettei
111 Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében.
2 Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.
3 Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad.
4 Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR.
5 Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére.
6 Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát.
7 Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak,
8 rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva.
9 Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve.
10 A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.
Az istenfélelem jutalma
112 Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.
2 Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz.
3 Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad.
4 Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz.
5 A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi.
6 Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz.
7 Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban.
8 Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire.
9 Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.
10 Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész.
Az ÚR fensége és kegyelme
113 Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét!
2 Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké!
3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét!
4 Magasan fölötte van az ÚR mindennépnek, dicsősége fölötte van az egeknek.
5 Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik,
6 és a mélybe néz, az égre is, a földre is?
7 Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.
8 Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.
9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!
Józsué Mózes utódja
12 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.
13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron.
14 Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában!
15 Mózes így felelt az Úrnak:
16 Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére.
17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.
18 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet,
19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe.
20 Adj neki olyan méltóságot, mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége.
21 Józsué álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az Úrtól sorsvetés útján. A kapott parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt.
22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé,
23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az Úr meghagyta Mózes által.
11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.
13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!"
14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
Jézus prédikálni kezd(A)
14 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát:
15 "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Jézus elhívja első tanítványait(B)
16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak;
17 és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket."
18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt.
19 Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban;
20 és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society