Book of Common Prayer
A reménység nem szégyenít meg
31 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!
3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!
4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!
5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!
7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.
8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.
9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.
10 Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem.
11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.
12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem.
13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.
14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet.
15 De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!
16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!
17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!
18 Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában!
19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.
21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!
23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.
24 Szeressétek az Urat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.
25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!
Könyörgés oltalomért
35 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!
2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre!
3 Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!
4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!
5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az Úr angyala szórja szét őket!
6 Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket!
7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.
8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe!
9 Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának.
10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.
11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.
12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.
13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.
14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.
15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.
16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.
17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!
18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.
19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön.
21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk!
22 Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem!
23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!
25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele!
26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!
27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.
28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.
19 Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán.
20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué,
21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek,
22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon.
23 Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta,
24 hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor.
Körülmetélkedés és páskaünnep Kánaánban
5 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt.
10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán.
11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon.
12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.
13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?
14 Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?
15 Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.
A képmutatás nélküli szeretet
9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,
10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,
11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.
12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.
13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.
15 Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.
16 Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.
17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.
18 Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
19 Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr.
20 Sőt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére."
21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.
Az utolsó vacsora(A)
17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"
18 Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."
19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
21 Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem."
22 Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?"
23 Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society