Book of Common Prayer
A királyi menyegző
45 A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.
2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!
4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!
5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.
7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.
8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.
9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.
11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!
12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!
13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.
14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.
15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.
16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.
17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.
18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.
Isten a föld királya
47 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
3 Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön.
4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr.
7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!
Isten városa
48 Ének. Kórah fiainak zsoltára.
2 Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
3 Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa,
4 melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat.
5 Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene,
6 de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak.
7 Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt,
8 mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat.
9 Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek Urának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.)
10 Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten.
11 Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.
12 Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.
13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait!
14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek.
15 Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.
Haditerv Aj elfoglalására
8 Azután ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét.
2 Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok lehet. Álljatok lesbe a várostól nyugatra!
3 Elindult tehát Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel.
4 Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a várostól nyugatra. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben!
5 Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük.
6 Ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük.
7 Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, az Úr, kezetekbe adja azt.
8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok föl azt. Az Úr szava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt parancsoltam nektek!
9 Azután elküldte őket Józsué. Azok elmentek a leshelyre, és elhelyezkedtek Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a nép között töltötte ezt az éjszakát.
10 Korán reggel fölkelt Józsué, számba vette a népet, azután fölvonult Izráel véneivel a nép élén Aj ellen.
11 Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra, úgyhogy egy völgy volt köztük és Aj között.
12 Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Aj között a várostól nyugatra.
13 Így helyezték el a népet: a tábor egészét a várostól északra, a hátba támadókat pedig a várostól nyugatra. Józsué ezt az éjszakát a völgyben töltötte.
Aj város elfoglalása
14 Látta ezt Aj királya. A város férfiai pedig nagy hirtelen korán kivonultak, hogy harcoljanak Izráel ellen; a király és egész népe a kijelölt helyre ment, a síkság szélére, mert nem tudta, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra.
15 Józsué és egész Izráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a puszta felé.
16 Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban volt, hogy üldözzék őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól.
17 Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne vonult volna ki Izráel ellen. A várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Izráelt.
18 Akkor ezt mondta az Úr Józsuénak: Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adtam azt. Józsué kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé.
19 Erre a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, és futni kezdtek, amint Józsué kinyújtotta a kezét. Behatoltak a városba, elfoglalták, és nyomban felgyújtották a várost.
20 Amikor az ajbeliek hátrafordultak, látták, hogy a város füstje száll az ég felé, és nincs módjuk se erre, se arra menekülni, mert a puszta felé menekült nép is visszafordult üldözői ellen.
21 Amikor ugyanis látta Józsué és egész Izráel, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy a város füstje száll fölfelé, visszafordultak, és vágni kezdték az ajbelieket.
22 A városban levők is kijöttek ellenük, és így az izráeliek közé kerültek. Ezek innen, azok onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt, aki elfuthatott vagy elmenekülhetett volna.
A hitben erősek ne ítéljék meg az erőtleneket
14 A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.
2 Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik.
3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt.
4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.
Senki sem él önmagának
5 Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.
6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek.
7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának;
8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
9 Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.
10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.
11 Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent."
12 Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.
Jézus elfogatása(A)
47 Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
48 Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!"
49 Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: "Üdvözlégy, Mester!" - és megcsókolta őt.
50 Jézus ezt mondta neki: "Barátom, hát ezért jöttél!" Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták.
51 Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.
53 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?
54 De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?"
55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: "Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.
56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society