Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

¹⁷ Miután Jójádá meghalt, eljöttek Jóáshoz Júda vezetői, és meghajoltak a király előtt, aki hallgatott rájuk. ¹⁸ A király és ezek a vezetők nem törődtek az Örökkévalónak, őseik Istenének házával, hanem bálványokat imádtak és az Asera-oszlopokat tisztelték. Ezek miatt a bűneik miatt az Örökkévaló megharagudott Júdára és Jeruzsálemre. ¹⁹ Azonban mégis prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítse őket. A próféták figyelmeztették őket, de azok nem hallgattak rájuk.

²⁰ Ezután Isten Szelleme rászállt Zekarjára, Jójádá főpap fiára, aki kiállt a nép elé, és ezt kiáltotta: „Ezt mondja Isten: »Miért vétkeztek az Örökkévaló parancsa ellen?! — Nem válik ez a javatokra! Mivel ti elhagytátok az Örökkévalót, ő is elhagyott titeket!«”

²¹ Erre az emberek összefogtak Zekarjá megölésére. A király kiadta a parancsot, hogy Zekarját kövezzék meg. A nép pedig az Örökkévaló háza udvarában valóban meg is kövezte. ²² Jóás király nem törődött vele, hogy mennyi köszönettel tartozott Jójádának, aki szeretettel bánt vele, hanem megölette Zekarját, Jójádá fiát. Zekarjá már halálán volt, amikor így kiáltott: „Látja ezt az Örökkévaló, és számon kéri!”

²³ A következő év elején Arám hadserege megtámadta Jóás országát. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, megölték a vezetőket, és a hadizsákmányt elküldték Damaszkuszba, a királyuknak. ²⁴ Bár az arám hadsereg nem volt nagy, az Örökkévaló mégis kezükbe adta Júda seregét, amely pedig nagyobb volt. Így tudták az arámok legyőzni őket. Azért történt így, mert Jóás és népe elfordult az Örökkévalótól, őseik Istenétől. Így hajtották végre az Örökkévaló ítéletét Jóáson az arámok.

A hét diakónus kiválasztása

6 Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma nagyon megnövekedett, feszültség támadt a gyülekezeten belül a görög kultúrát követő és a héber hagyományokhoz ragaszkodó zsidók között. Az előbbiek panaszkodtak, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik, és nem osztják be ugyanúgy a mindennapi szolgálatokra, mint a hébereket. ² Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem lenne helyes, ha elhanyagolnánk Isten üzenetét az asztaloknál való felszolgálás kedvéért. ³ Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik be vannak töltve Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni a felszolgálás munkáját. ⁴ Mi pedig továbbra is minden időnket arra fordítjuk, hogy imádkozzunk, és hogy Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.”

⁵ Ez a javaslat mindenkinek tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt^[a], Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és az antókhiai Nikoláoszt, aki felvette a zsidó vallást, és ⁶ az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket,^[b] és imádkoztak értük.

⁷ Isten üzenete egyre több embert ért el. Jeruzsálemben megsokszorozódott Jézus tanítványainak száma. Még a papok közül is sokan hittek Jézusban, és engedelmeskedtek neki.

⁵¹ István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők! ⁵² A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«. ⁵³ Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!”

Istvánt megkövezik

⁵⁴ Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. ⁵⁵ István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. ⁵⁶ Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”

⁵⁷ Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. ⁵⁸ Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. ⁵⁹ Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” ⁶⁰ Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.