Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A „Vesszőszál”, akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme
11 Vesszőszál sarjad Isai[a] törzsének tövéből,
friss hajtás hajt ki gyökeréből,[b]
2 akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme:
bölcsesség és értelem Szelleme,
tanács és erő Szelleme,
az Örökkévaló ismeretének és félelmének Szelleme.
3 Az Örökkévaló tiszteletében és félelmében leli örömét.
Nem aszerint ítél, amit szemével lát,
nem aszerint dönt, amit fülével hall,
4 hanem igazságosan uralkodik a szegények fölött,
és helyesen dönt a föld alázatosainak ügyében.
Szavának botjával lesújt a földre,
ajkának leheletével megöli a gonosztevőket.
5 Derekára köti az igazságosságot, mint övet,
körülövezi magát hűséggel.
6 Uralma alatt farkas és bárány együtt lakik,
a párduc és kecskegida együtt heverésznek,
a borjú, oroszlán és hízott birka együtt legelnek,
s egy fiúcska terelgeti őket.
7 Tehén és medve együtt legelésznek,
s kicsinyeik békésen játszanak egymással.
Az oroszlán is szénát eszik, mint az ökör.
8 A csecsemő nyugodtan játszik a viperalyuknál,
a kisgyermek bátran nyúl a mérges kígyóhoz,
9 mert szent hegyemen senki sem árt a másiknak,
se nem pusztít.
Mert az Örökkévaló ismeretével betelik a föld,
ahogy a tengert a víz beborítja.
20 Az Örökkévaló ekkor Mózeshez és Áronhoz szólt: 21 „Váljatok külön ettől az összegyűlt közösségtől, mert azonnal megsemmisítem őket!”
22 Mózes és Áron azonnal arcukra borultak az Örökkévaló előtt, és így kiáltottak hozzá: „Istenünk! Te vagy minden ember szellemének Istene![a] Miért az egész közösségre haragszol, amikor csak egyetlen férfi vétkezett?”
23 Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: 24 „Mondd meg a népnek, hogy távolodjanak el Kórah, Dátán és Abirám sátraitól!”
25 Ekkor Mózes fölkelt, és Izráel népének vezetőivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz. 26 Majd Mózes figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok! Menjetek el ezeknek a gonosz embereknek a sátrai mellől, és semmihez se nyúljatok, ami az övék, nehogy bűneik miatt velük együtt pusztuljatok el!” 27 Az emberek el is húzódtak Kórah, Dátán és Abirám sátrai mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel együtt megálltak sátruk előtt.
Kórahot és társait elnyeli a föld
28 Mózes ekkor az egész néphez fordult: „Figyeljetek rám! Most meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló küldött el engem, hogy mindezeket megtegyem, és nem a saját akaratomat viszem véghez. 29 Ha ezek az emberek úgy fognak meghalni, mint mindenki más, és ha csak az történik velük, ami mindenki mással is előfordul, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. 30 De ha az Örökkévaló valami újat cselekszik: ha a föld feltátja torkát, és elnyeli őket, és ők a hozzájuk tartozókkal együtt elevenen mennek le a halottak országába, akkor tudjátok meg, hogy az Örökkévaló ellen vétkeztek”.
31 Alighogy ezt kimondta, meghasadt a föld Kórah és társai lába alatt. 32 Mintha a föld valóban feltátotta volna torkát: mert hirtelen elnyelte őket egész családjukkal és minden tulajdonukkal együtt. 33 Ők pedig elevenen hullottak a Seolba mindenestül. Azután a föld ismét bezárult. Kóráh és a társai így vágattak ki Izráel közösségéből. 34 Az elveszettek kiáltásait hallva a nép rémülten futott szerteszét, és azt kiáltozták: „Meneküljünk, még minket is elnyel a föld!”
35 Az Örökkévaló ekkor tüzet küldött, amely elpusztította azt a 250 férfit, akik tömjénnel áldoztak.
23 Meg is egyeztek, hogy egy bizonyos napon újra visszajönnek. Azon a napon még többen eljöttek Pálhoz, ő pedig reggeltől estig magyarázott nekik, és tanította őket Isten Királyságáról. Mózes Törvénye és a próféták írásai alapján próbálta meggyőzni őket, hogy higgyenek Jézusban. 24 Néhányan közülük elfogadták, amit Pál mondott, a többiek azonban nem hittek neki. 25 Egymás között vitatkozva éppen el akartak menni, amikor Pál még valamit mondott nekik: „Milyen igaza volt a Szent Szellemnek, amikor Ézsaiás prófétán keresztül így szólt őseinkhez:
26 »Menj ehhez a néphez, és mondd nekik:
csak hallgattok, és hallgattok,
de nem értitek meg,
csak néztek, és néztek,
de nem láttok meg semmit.
27 Mert megkeményedett e nép szíve,
nehezen hallanak fülükkel,
és becsukták a szemüket.
Azért történt így, hogy ne lássanak szemükkel,
ne halljanak fülükkel,
ne értsenek szívükkel,
és ne forduljanak hozzám,
hogy meggyógyítsam őket.«[a]
28 Ezért tudjátok meg, hogy Isten az üdvösségnek ezt az üzenetét az Izráelen kívüli nemzeteknek küldi, és ők majd meg is hallgatják!” [29] [b]
30 Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. 31 Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center