Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
68 „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
mert segítségére sietett népének,
és megváltást hozott nekünk!
69 Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk
szolgájának, Dávidnak családjából,
70 ahogyan ezt ősidőktől fogva,
szent prófétái által megígérte,
71 hogy megszabadítson ellenségeinktől,
és gyűlölőink kezéből kimentsen,
72 hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét,
s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.
73 A szövetséget, amelyet Ábrahámnak,
ősapánknak esküvel erősített:
74 megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít,
félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,
75 s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt
életünk minden napján.
76 Te pedig, fiúcska,
a Magasságos Isten prófétája leszel,
mert az Úr előtt készíted az utat,
77 az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét,
amikor majd bűnbocsánatot nyernek,
78 Istenünk nagy irgalmasságából!
Ezért meg fog látogatni minket
a Napfelkelte a magasságból,
79 hogy világosság ragyogjon azokra,
akik a halál árnyékában, sötétben ülnek,
és a békesség útjára vezessen bennünket.”
5 „Akkor eljövök hozzátok, hogy ítéletet hirdessek közöttetek. Mint cáfolhatatlan tanú, tanúskodom azok ellen, akik vétkeztek: a varázslók és a házasságtörők ellen, azok ellen, akik hamisan esküdnek, azok ellen, akik nem adják meg munkásaiknak a jogos bérüket, azok ellen, akik visszaélnek az özvegyek és árvák kiszolgáltatott helyzetével, azok ellen, akik a köztetek lakó idegeneket megfosztják jogaiktól. Bizony, tanúskodni fogok mindezek ellen, mert nem félnek vétkezni ellenem” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Hozzátok be a tizedet!
6 „Mert én, az Örökkévaló nem változom meg, ti pedig ma is olyanok vagytok, mint ősapátok, Jákób![a] 7 Őseitek idejétől fogva állandóan eltértetek parancsaimtól, s nem tartottátok meg azokat! Térjetek vissza hozzám, és akkor én is visszatérek hozzátok! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Azt kérdezitek: »De hogyan kellene visszatérnünk hozzád?«
8 Vajon meglophatja-e Istent az ember? De ti mégis loptok tőlem!
»Ugyan mit lophatnánk el tőled?« — kérdezitek.
A tizedet és az áldozatokat!
9 Bizony, átok ül rajtatok, mert engem loptatok meg! Egész népeteket sújtja ez az átok.
10 Hozzátok be a tizedet minden jövedelmetekből a Templom raktárába, hogy házamban legyen elég élelem! Ezzel tegyetek próbára — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Azután figyeljétek meg, hogyan nyitom meg nektek a mennyei zsilipeket, és hogyan árasztalak el benneteket áldásaimmal! 11 Még a kártevőket is elűzöm tőletek, hogy ne pusztíthassák el, amit földetek terem. Szőlőtök sem lesz terméketlen — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
12 Ezért minden nemzet áldottnak és boldognak mond majd titeket, mert országotok fölvirágzik” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Az örömhír terjedése a császár udvarában
12 Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy amik eddig velem történtek, azok egyre inkább az örömhír terjedését szolgálják. 13 A császári palota egész őrsége, sőt, mindenki más is tudja már, hogy engem azért tartanak itt rabságban, mert Krisztust szolgálom. 14 Ezért sokan, akik testvéreink az Úrban, felbátorodtak, és félelem nélkül hirdetik Isten üzenetét.
15 Igaz, vannak olyan testvérek is, akik ezt féltékenységből és versengésből teszik. Mások azonban jó szívvel és tiszta szándékkal, 16 a szeretet által indítva hirdetik Krisztust, hiszen tudják, hogy Isten engem az örömhír védelmével bízott meg. 17 Azok, akik féltékenységből és nem tiszta szívvel, hanem önző szándékkal hirdetik Krisztust, azt hiszik, hogy ezzel még inkább megnehezítik a fogságomat. 18 De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center