Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
2 Nézzétek, Isten a szabadítóm!
Benne bízom, és nem félek!
Az Örökkévalót,
csak az Örökkévalót dicsérem!
Róla énekelek,
mert ő maga lett a szabadítóm!”[a]
3 Akkor ujjongó örömmel fogtok vizet meríteni
a szabadítás forrásából!
4 Akkor így énekeltek:
„Dicsérjétek az Örökkévalót!
Magasztaljátok nevét!
Hirdessétek a nemzetek között
hatalmas tetteit!
Hirdessétek, hogy neve
mindenek fölött való!
5 Énekeljetek az Örökkévalónak!
Róla énekeljetek,
mert dicsőséges dolgokat vitt véghez,
tudja meg az egész világ!
6 Ujjongva kiáltsatok Sion lakói,
mert nagy közöttetek Izráel Szentje,
s veletek lakik!”
8 Uram, az Örökkévaló
szemmel tartja Izráel királyságát,
amelyet elborított a bűn.
„Bizony, eltörlöm azt a föld színéről
— ezt mondja az Örökkévaló —,
de Jákób népét
mégsem pusztítom el teljesen!
9 Nézzétek és lássátok:
Parancsolok, és megrostálom
népemet, Izráelt, a nemzetek között,
mint ahogy a búzát kirostálják.[a]
De egyetlen szemecske
sem esik a földre!
10 Népem bűnöseit mind
fegyver öli meg,
bár azt hiszik,
hogy őket baj nem érheti”.
Újra fölállítom Dávid sátorát
11 „Azon a napon újra fölállítom
Dávid leomlott sátorát,
repedéseit és romlásait kijavítom,
hogy mint régen volt, olyan legyen.
Igen, újjáépítem teljesen,
12 hogy örököljék Edom maradékát,
meg akik a nemzetekből megmaradnak,
mindazokat, akik nevemet viselik
— mondja az Örökkévaló,
aki ezt be is teljesíti.
13 Bizony, eljön az idő
— mondja az Örökkévaló —,
amikor olyan bőségesen megáldalak titeket,
hogy a szántó utoléri az aratót,
aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt.
A hegyoldalakról árad majd a must,
s a dombokról bor-patakok folynak.
14 Népem, Izráel sorsát jóra fordítom.[b]
Romba dőlt városaikat újra felépítik,
s laknak bennük,
szőlőket telepítenek,
és a saját borukat isszák.
15 Én telepítem le őket ismét a földjükre.
Többé ki nem szaggatja őket senki
arról a földről, amelyet én adtam nekik!”
— ezt mondja Istened, az Örökkévaló.
Bemerítő János születése
57 Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. 58 Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, 60 de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61 Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” 62 Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.
63 Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. 64 Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. 65 A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. 66 Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center