Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
63 Ó, Isten, én Istenem!
Sóvárogva kívánkozom hozzád,
hogy nálad lehessek!
Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre,
testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre,
úgy kívánkozom hozzád!
2 Felnézek rád szentélyedben,
hogy dicsőségedet és erődet lássam!
3 Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet!
Teljes szívvel dicsérlek!
4 Kezeimet hozzád emelem,
teljes szívvel-lélekkel áldalak,
amíg csak élek!
5 Lelkem megtelik jóságoddal:
jóllakik, mint egy bőséges lakomán,
mikor téged dicsérlek, Istenem!
6 Ha ágyamban rád gondolok,
még éjjel is veled beszélgetek,
7 mert megsegítettél engem,
szárnyaid árnyékában örvendezek.
8 Lelkem ragaszkodik hozzád,
mert jobboddal fogod a kezem.
9 De akik vesztemre törnek,
maguk fognak a föld mélyébe kerülni!
10 Kard élére jutnak,
sakálok falják fel őket,
11 de a király örül Istennek!
Dicsérik Istent mind,
akik hűséget esküdtek neki,
mert Isten bezárja a hazugok száját!
55 Saul király is végignézte a párviadalt. Amikor Dávid kiállt a csatatérre Góliát elé, Saul megkérdezte a hadvezérét, Abnert: „Kinek a fia ez az ifjú?”
„Esküszöm, királyom, hogy nem tudom!” — felelte Abner.
56 „Akkor menj, és tudd meg, ki az apja!” — rendelkezett a király.
57 Miután Dávid megölte Góliátot, visszament az izráeli táborba. Góliát levágott feje még a kezében volt. Abner Saul elé vezette Dávidot, 58 akitől a király ezt kérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?”
„A betlehemi Isainak, királyom” — felelte Dávid.
Jonatán szövetséget köt Dáviddal
18 Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz.
Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt. 4 Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt még az övét is.
Saul féltékeny lesz Dávidra
5 Saul ettől kezdve sokszor küldte harcolni Dávidot, aki minden esetben győzelmet aratott, akárhova küldte is őt a király. Ezért Saul kinevezte őt a harcosok élére. Dávidot az egyszerű katonáktól a tisztekig mindenki megszerette.
A hetedik trombitaszó
15 A hetedik angyal is megfújta trombitáját, s ekkor erős hangok szólaltak meg a Mennyben. Ezt kiáltották:
„Most lett az egész világ feletti királyi uralom
Urunké és az ő Krisztusáé!
Ő fog uralkodni mindörökké!”
16 Ekkor a huszonnégy mennyei vezető, akik Isten előtt ültek trónjaikon, felkeltek, és arcra borulva imádták Istent. 17 Ezt mondták:
„Hálát adunk neked, Mindenható Úr Isten,
aki vagy, és mindig is voltál,
mert nagy hatalmad kezedbe vetted,
királyi uralkodásodat elkezdted!
18 Megharagudtak az Izráelen kívüli népek,
de most elérkezett a te haragod ideje.
Itt az idő, hogy megítéld a halottakat,
megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat,
szent népedet és mindazokat, akik tisztelnek téged,
kicsiket és nagyokat egyaránt.
Itt az idő, hogy elpusztítsd azokat,
akik pusztítják a Földet.”
19 Ekkor kinyílt Isten mennyei temploma, és abban láthatóvá vált Isten Szövetségének ládája. Villámlott, erős hangok és mennydörgések hallatszottak, földrengés és nagy jégeső támadt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center