Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
132 Örökkévaló, emlékezz Dávidra
és szenvedéseire!
2 Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak,
megfogadta Jákób Erős Istenének:
3 „Addig nem megyek be házamba,
nem fekszem ágyamba,
4 addig nem alszom,
nem is szunnyadok,
5 míg helyet nem találok az Örökkévalónak,
lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”
6 Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában,[a]
megtaláltuk Kirját-Jeárimban.[b]
7 Menjünk fel a Szent Sátorhoz!
Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!
8 Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre,
te és hatalmas Szövetséged Ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazszívűségbe,
néped vígan örvendezzen!
10 Dávidért, szolgádért
ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak,
és vissza nem vonja soha:
„Utódaidat ültetem trónodra!
12 Ha fiaid megtartják Szövetségemet
és Törvényemet, amelyekre tanítom őket,
akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”
13 Mert Siont választotta az Örökkévaló,
Siont kívánta lakóhelyének:
14 „Ez lesz lakóhelyem örökké,
itt akarok lakni, mert így kívánom!
15 Megáldom gazdagon minden jóval,
még szegényeit is ellátom kenyérrel.
16 Papjait szabadításomba öltöztetem,
népem vígan örvendezik!
17 Megnövelem ott Dávid hatalmát,
felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.
18 Szégyent borítok ellenségeire,
Dávidon pedig koronája ragyog!”
11 Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.[a] 12 Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: 13 „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”
Az Örökkévaló válaszol Jósiásnak
14 Akkor Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszája — akiket a király elküldött — felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. (Sallum Tikvá fia, ez pedig Harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt.) Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, mi történt.
15 Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket! 16 Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és e hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben, s amelyeket Júda királya olvasott. 17 Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa!
18 De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: 19 A szíved megindult, és megaláztad magad az Örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és e hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat, és sírtál — ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló. 20 Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek a sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre hozok.«”
Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.
20 Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak. 21 A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el. 22 Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett. 23 Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak. 24 Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.
25 Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá[a] nem kényszeríti. 26 A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut. 27 Az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”.[b] Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével, hiszen ezt az alávetést maga az Atya-Isten viszi véghez! 28 Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center