Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

¹⁵ Leromboltatta a Bételben emelt áldozóhalmot és nagy oltárt is, amelyet még I.Jeroboám, Nebát fia, Izráel királya készíttetett, s amellyel bűnbe vitte Izráel népét.^[a] Az áldozóhalmot lerombolták, az oltárt darabokra törték, és a fából készült Asera-oszlopokat elégették.

¹⁶ Amint Jósiás király körülnézett az oltár környékén, észrevette a hegyoldalban a sírkamrákat. Kihozatta onnan a régi halottak csontjait, és elégette azokat az oltáron — így tette azt tisztátalanná. Pontosan úgy történt, ahogy sok évvel korábban az Örökkévaló előre megmondta^[b] az Isten embere által, aki kijelentette ezt Jeroboám királynak, amikor a király az oltár mellett állt az ünnepen.

Azután Jósiás észrevette az Isten emberének a sírját,^{[c] 17} és megkérdezte: „Kinek a síremléke ez?”

A város lakói így feleltek: „Ez az Isten emberének a sírja. Ő az, aki Júdából jött ide, Bételbe, és előre megmondta azt, amit te most véghezvittél a bételi oltárral kapcsolatban.”

¹⁸ „Akkor hagyjátok békében nyugodni, senki se bolygassa a csontjait!” — parancsolta Jósiás. Így ehhez a sírbolthoz nem nyúltak. Az Isten emberének csontjai is ott maradtak a helyükön, a samáriai próféta csontjaival együtt, akit mellé temettek.

¹⁹ Azután Jósiás Samária városait járta sorra. Mindenütt leromboltatta az áldozati magaslatokat és azokat a templomokat is, amelyeket Izráel királyai építettek a bálványok tiszteletére, s amelyekkel az Örökkévalót magukra haragították. Úgy bánt azokkal is, mint Bételben tette.

²⁰ Jósiás király kivégeztette az áldozati magaslatok oltárainál szolgáló összes bálványpapot, és holttestüket azokon az oltárokon égette el, hogy soha többé ne használhassa azokat a helyeket senki áldozóhalmoknak.

Ezután Jósiás visszatért Jeruzsálembe.

Jósiás Páska ünnepet tart^(A)

²¹ Jósiás király megparancsolta az egész népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét az Örökkévalónak, ahogy az meg van írva a Szövetség Könyvében.

²² Sem Júda, sem Izráel királyainak idejében nem tartottak ehhez hasonló Páska ünnepet a bírák ideje óta, akik Izráel népét vezették. ²³ Ez Jósiás király uralkodásának 18. évében történt, Jeruzsálemben.

²⁴ Jósiás kiirtotta Júda országából és Jeruzsálemből a halottidézőket, jövendőmondókat, házibálványokat, bálványszobrokat és mindenféle utálatosságot, ami csak a bálványistenekkel volt kapcsolatban. Azért tette ezt, hogy beteljesítse a Törvény igéit, amelyeket felírtak abban a könyvben, amelyet Hilkijjá főpap talált az Örökkévaló házában.

²⁵ Jósiás előtt nem volt más, hozzá hasonló király, aki annyira teljes szívvel-lélekkel, teljes erejével^[d] az Örökkévalóhoz fordult volna, és Mózes Törvénye szerint járt volna el mindenben. De azóta sem támadt hozzá hasonló király.

A két próféta

11 Ezután egy nádból készült mérőpálcát kaptam, és ezt hallottam: „Kelj fel, és mérd meg Isten templomát, az oltárt, és azokat, akik a templomban imádják Istent! ² De a templom udvarával ne törődj, ne mérd meg, mert azt az Izráelen kívüli nemzeteknek adták, akik negyvenkét hónapig tapossák majd a Szent Várost.

³ Én pedig hatalmat adok két tanúmnak, hogy prófétáljanak. Ezerkétszázhatvan napig fognak prófétálni, zsákruhába öltözve.” ⁴ Ez a két tanú az a két olajfa és az a két mécstartó, akik az egész föld Ura előtt állnak. ⁵ Ha valaki megpróbál ártani nekik, a két tanú szájából tűz jön ki, amely elpusztítja ellenségeiket. Így fognak meghalni, akik megkísérelik bántani őket. ⁶ Ennek a két tanúnak hatalma van arra, hogy bezárják az eget, és ne essen az eső addig, amíg a prófétálásuk ideje tart. De hatalmuk van arra is, hogy a vizeket vérré változtassák, vagy hogy bármilyen csapással megverjék a földet, ahányszor csak akarják.

⁷ Amikor a két tanú befejezi feladatát, a tanúskodást, a feneketlen mélységből feljövő Szörnyeteg majd háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸ Holttestük az utcán fog feküdni abban a nagy városban, amelyet szellemben „Sodomának” és „Egyiptomnak” neveznek. Ez az a város, ahol a két tanú Urát megölték a kereszten. ⁹ Az emberek mindenféle népből, törzsből, nyelvből és nemzetből három és fél napon keresztül nézik ezt a két halottat, s nem engedik eltemetni őket. ¹⁰ A Föld lakosai örülnek, ünnepelnek, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta sok szenvedést okozott nekik.

¹¹ Három és fél nap múlva azonban Istentől az élet szelleme száll a két prófétába, akik talpra állnak. Akik ezt látják, szörnyen megrémülnek. ¹² A két próféta pedig hangos kiáltást hall a Mennyből: „Jöjjetek fel ide!” Ekkor egy felhőben ellenségeik szeme láttára felemelkednek a Mennybe.

¹³ Ebben az órában szörnyű földrengés támad, amelyben a város tizedrésze elpusztul, és hétezer ember meghal. Akik életben maradnak, nagyon megrémülnek, és dicsőséget adnak a Menny Istenének.

¹⁴ Ezzel elmúlt a második csapás, de nézzétek, már közeledik a harmadik!