Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid utolsó éneke
23 Ez Dávid utolsó éneke.[a]
„Így szól Dávid, Isai fia,
akit Jákób Istene fölmagasztalt,
és királlyá kent,
aki Izráel Védelmezőjének kedveltje:[b]
2 Az Örökkévaló Szelleme szólt általam,
az Örökkévaló szava volt nyelvemen.
3 Izráel Istene szólt,
Izráel Kősziklája mondta nekem:
»Aki igazságosan uralkodik népén,
aki Isten félelmével kormányozza országát,
4 olyan az, mint a hajnal világossága,
mint napfelkelte felhőtlen reggelen,
mint eső után a napsugár,
mely kisarjasztja a zsenge vetést.«
5 Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt!
Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem,
melyben mindent elrendezett,
s nem vonja vissza soha!
Ő ad nekem mindenben győzelmet,
és teljes örömet!
6-7 De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor,
melyhez senki nem nyúl kézzel,
csak bottal meg vasvillával,
kitépi, tűzre veti, s megégeti.”
„A Templomba felvezető ének.”
132 Örökkévaló, emlékezz Dávidra
és szenvedéseire!
2 Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak,
megfogadta Jákób Erős Istenének:
3 „Addig nem megyek be házamba,
nem fekszem ágyamba,
4 addig nem alszom,
nem is szunnyadok,
5 míg helyet nem találok az Örökkévalónak,
lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”
6 Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában,[a]
megtaláltuk Kirját-Jeárimban.[b]
7 Menjünk fel a Szent Sátorhoz!
Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!
8 Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre,
te és hatalmas Szövetséged Ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazszívűségbe,
néped vígan örvendezzen!
10 Dávidért, szolgádért
ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak,
és vissza nem vonja soha:
„Utódaidat ültetem trónodra!
12 Ha fiaid megtartják Szövetségemet
és Törvényemet, amelyekre tanítom őket,
akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”
13 Mert Siont választotta az Örökkévaló,
Siont kívánta lakóhelyének:
14 „Ez lesz lakóhelyem örökké,
itt akarok lakni, mert így kívánom!
15 Megáldom gazdagon minden jóval,
még szegényeit is ellátom kenyérrel.
16 Papjait szabadításomba öltöztetem,
népem vígan örvendezik!
17 Megnövelem ott Dávid hatalmát,
felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.
18 Szégyent borítok ellenségeire,
Dávidon pedig koronája ragyog!”
Köszöntés
4 Jánostól a Kis-Ázsiában lévő hét helyi gyülekezetnek:
kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, aki mindig is volt, és aki el fog jönni; a trónja előtt lévő hét Szellemtől, és 5 Jézus Krisztustól — a hűséges tanútól, aki elsőként támadt fel a halottak közül, és aki a Föld összes királyának fejedelme.
Jézus mindig is szeretett bennünket, és a saját vére árán véglegesen megszabadított minket a bűneinktől. 6 Ő tett bennünket királysága népévé és papokká, akik Istent, Jézus Atyját szolgáljuk. Jézusé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen!
7 Nézzétek! Jézus jön, a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik őt lándzsával átszúrták[a] és az egész világon mindenki siratni és gyászolni fogja őt. Igen, így lesz, ámen!
8 Azt mondja az Úr Isten: „Én vagyok az Alfa és az Ómega[b], aki vagyok, aki mindig is voltam, és aki el fogok jönni, a Mindenható.”
33 Ezután Pilátus visszament a palotába, maga elé hozatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
34 Jézus kérdéssel válaszolt: „Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták rólam?”
35 Pilátus így felelt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?”
36 Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik. Ha ehhez tartozna, a szolgáim harcolnának értem, hogy ne szolgáltassanak ki a vallási vezetőknek. De királyságom nem ebből a világból való.”
37 Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?”
Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center