Revised Common Lectionary (Complementary)
23 Akinek útja tetszik az Örökkévalónak,
annak lépéseit ő irányítja.
24 Az ilyen ember, ha elesik is, nem marad a földön,
mert az Örökkévaló kézen fogja és felsegíti.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem,
de nem láttam igazat elhagyatva,
sem, hogy gyermekei koldultak volna.
26 Az igaz ember egész életében bőkezűen adakozik,
gyermekei pedig áldottak.
27 Kerüld el a gonoszt, tedd meg, ami helyes,
akkor biztonságban lakhatsz örökké!
28 Mert az Örökkévaló szereti az igazságos ítéletet,
soha nem hagyja el hűséges követőit.
Megőrzi őket örökké,
de a gonoszok utódait kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet,
és rajta laknak örökké.
30 Bölcsen szól az igaz,
és igazságosan ítél,
31 Istenének törvényét hordozza szívében,
ezért nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a gonosz az igazra,
meg akarja ölni,
33 de az Örökkévaló nem adja kezébe.
Nem ítéli el az igazat, mikor ítéletre kerül.
34 Várd az Örökkévalót, és maradj meg útján,
akkor ő felemel, és öröklöd a földet.
Bizony, meglátod,
hogy mind kiirtja a gonoszokat róla!
35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
olyan erős volt, mint egy terebélyes fa.
36 De egyszerre eltűnt: néztem, és nincs többé!
Kerestem, de sehol sincs!
37 De nézd csak az igaz embert,
figyeld meg a becsületesek sorsát!
Mert a jövő a békességet szerető embereké.
38 A bűnösök pedig kipusztulnak a Földről,
a gonoszokat mind kivágják.
39 Az igazakat pedig megmenti az Örökkévaló,
biztos menedékváruk ő minden bajban.
40 Az Örökkévaló megsegíti és megmenti az igazakat,
megszabadítja őket a gonoszoktól,
megvédi őket, mert hozzá menekülnek.
Királyválasztás
17 Ezután Sámuel összehívta Izráel egész népét az Örökkévaló elé, Micpába. 18 Ott ezt mondta a nép előtt: „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: »Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, és mentettelek ki titeket az egyiptomiak hatalmából, és mindazoknak a királyoknak az uralma alól, akik elnyomtak titeket.« 19 Ti most mégis elutasítottátok Isteneteket, aki megszabadított titeket minden nyomorúságból és bajból, mert mindenáron királyt akartok magatoknak.
Álljatok hát az Örökkévaló elé törzsenként és nemzetségenként!”
20 Akkor Sámuel az Örökkévaló elé állította Izráel törzseit, és a sorshúzás Benjámin törzsét választotta ki. 21 Majd ennek a törzsnek a nemzetségei következtek, és a sorshúzás Matri nemzetségét jelölte meg. Végül Matri nemzetségének férfiait állították egyenként az Örökkévaló elé[a], és a sorshúzás Sault, Kis fiát választotta ki. Őt azonban hiába keresték, nem találták sehol.
22 Megkérdezték az Örökkévalót, hogy Saul eljött-e a gyűlésre, és ő azt válaszolta: „Igen, itt van, csak elrejtőzött az úti csomagok között.” 23 Odafutottak, elhozták Sault, és a nép elé állították. Mindenki azonnal látta, hogy egy fejjel kimagaslik a tömeg közül.
24 Sámuel így kiáltott a népnek: „Nézzétek, ő az, akit az Örökkévaló kiválasztott! Látjátok, hogy nincs hozzá hasonló?!”
A nép pedig ujjongva kiáltotta: „Éljen a király!”
25 Sámuel akkor mindenki előtt kihirdette a király jogait és kötelességeit. Majd ezeket a törvényeket feljegyezte egy könyvtekercsbe, amelyet elhelyezett az Örökkévaló jelenlétében, a Szent Sátorban. Ezután Sámuel feloszlatta a népgyűlést, és mindenki hazatért.
Isten ígéretei és esküje Ábrahámnak
13 Isten esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, de mivel nagyobbra nem esküdhetett, ezért saját magára esküdött. 14 Azt mondta Ábrahámnak: „Esküszöm, hogy bőségesen megáldalak, és sok-sok utódot adok neked.”[a] 15 Ábrahámnak sokáig és türelmesen kellett várnia, de végül megkapta, amit Isten ígért.
16 Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának. 17 Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött azoknak, akiknek az ígéreteket tette. Tehát Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt az esküjével erősítette meg.
18 Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk. 19 Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében[b] kapaszkodik meg, 20 ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center