Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávidé.
26 Örökkévaló, ítélj meg engem,
mert ártatlanul éltem,
és benned bíztam, ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Örökkévaló,
és próbálj meg,
tisztítsd meg szívemet és szándékaimat!
3 Mert mindig kegyelmedre nézek,
szereteted által élek.
4 Nem barátkozom bajkeverőkkel,
semmi közöm képmutatókhoz.
5 Utálom a gonoszok társaságát,
nem ülök közéjük sohasem.
6 Kezeimet mosom, ártatlan vagyok,
így jövök oltárodhoz, Örökkévaló,
7 hogy énekkel dicsérjelek,
és elmondjam csodás tetteidet!
8 Örökkévaló, szeretem házadat:
a helyet, ahol dicsőséged lakik!
9 Ne számíts engem a bűnösök közé,
ne pusztíts el a gyilkosokkal együtt!
10 Ők mindig gonoszat terveznek,
és markukat tartják, hogy megvesztegessék őket.
11 Én azonban ártatlanságban élek,
szabadíts hát meg, Istenem,
kegyelmezz nekem!
12 Lábam biztos talajon áll,
s áldalak a nagy gyülekezetben, ó, Örökkévaló!
Támadás készül Edom ellen
1 Ezt a látomást kapta Abdiás. Ezt mondta Uram, az Örökkévaló Edomról:[a]
Hírt hallottunk az Örökkévalótól,
hírnököt küldött a nemzetekhez,
aki ezt hirdette nekik:
„Készüljetek, és jöjjetek,
támadjuk meg Edomot!”
Az Örökkévaló üzenete Edom népének
2 „Bizony, te vagy a legkisebb
a nemzetek között,
mindenki megvet
és megutál téged.
3 A saját büszkeséged vezetett félre:
mivel magas sziklák rejtekében[b] laksz,
fenn a magasban,
ezt gondoltad:
»Ugyan, ki tudna legyőzni engem?!«
4 Pedig hiába szállnál
oly magasra, mint a sas,
hiába raknád fészked a csillagok közé,
onnan is letaszítanálak”
— mondja az Örökkévaló.
5-6 „Ha tolvajok törnek be egy házba,
ha éjjel rablók törnek az otthonodba,
csak annyit visznek el,
amennyi valóban kell nekik.
Ha szüretelők szedik a szőlőt,
egy keveset ők is hagynak rajta.
De téged, Ézsau népe,
ellenségeid teljesen elpusztítanak!
Felkutatják minden elrejtett kincsedet,
úgy kirabolnak,
hogy semmid sem marad!
7 Szövetségeseid becsapnak,
országodból kiűznek,
akikkel békességben éltél,
elfoglalják földedet,
bizalmas barátaid
csapdát állítanak neked,
de észre sem veszed.
A fehér ruhások serege
9 Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak. 10 Ezt kiáltották:
„A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!”
11 Az angyalok, akik körülállták a trónt, a mennyei vezetőket és a négy mennyei élőlényt, arcra borultak a trón előtt. 12 Ezekkel a szavakkal imádták Istent:
„Ámen! Istenünk, tiéd az áldás, a dicsőség, a bölcsesség,
a hála, a tisztelet, a hatalom és az erő örökké. Ámen!”
13 Ekkor az egyik mennyei vezető megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhások, és honnan jöttek?”
14 Így feleltem: „Uram, te tudod!”
Így válaszolt: „Ők azok, akik a nagy szenvedések idejéből jöttek, s akik a Bárány vérével megtisztították és megfehérítették ruháikat.[a] 15 Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában,[b] és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük. 16 Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket, 17 mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center