Revised Common Lectionary (Complementary)

Isten segítőtársat szerez Ádámnak

¹⁸ Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”^{[a] 19} Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott. ²⁰ Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.

²¹ Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. ²² Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, ²³ aki örömében felkiáltott:

²⁴ Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Isten a Fia által szólt hozzánk

1 Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket. ² Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk, aki által teremtette a világot, és akinek mindent örökségül adott. ³ Isten láthatatlan lénye látható formában mutatkozik meg a Fiúban, aki Isten dicsőségét tükrözi vissza. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és kormányozza az egész világmindenséget. Ő az, aki megtisztított bennünket bűneinktől, s azután a Felséges Isten jobbja felől^[a] leült a Mennyben. ⁴ Isten a Fiának sokkal magasabb rangot és nagyobb hatalmat adott, mint az angyaloknak, ezért a Fiú sokkal feljebb való az angyaloknál.

Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket

⁵ Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. ⁶ Az Írásban ezt olvassuk:

Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. ⁹ Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

¹⁰ Isten teremtett mindent a világon, és minden az ő dicsőségére szolgál. Mivel Isten sok fiát akarja bevezetni a dicsőségébe, ezért Jézust a szenvedései által tette tökéletessé. Így volt ez helyes, mert Jézus az, aki Isten fiait bevezeti a dicsőségbe.

¹¹ Jézus az, aki az embereket Isten számára különválasztja, de mind ő, mind pedig azok, akiket különválaszt, ugyanabból a családból származnak. Ezért nem is szégyelli Jézus őket a testvéreinek nevezni, ¹² hanem azt mondja:

² Odajött hozzá néhány farizeus is, akik próbára akarták tenni, ezért megkérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj elváljon a feleségétől?”

³ Jézus azonban ezt kérdezte: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

⁴ „Mózes megengedte a férjnek, hogy válólevelet írjon, és elváljon a feleségétől”^[a] — válaszolták.

⁵ Jézus erre így felelt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt adta ezt a törvényt. ⁶ De amikor Isten megteremtette a világot, az embert férfivá és nővé teremtette.^{[b] 7} »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, ⁸ és ketten egy testté válnak.«^[c] Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. ⁹ Amit Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”

¹⁰ Később, amikor ismét együtt voltak a házban, a tanítványok tovább kérdezték őt erről. ¹¹ Jézus ezt mondta: „Az a férfi, aki elválik a feleségétől, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el az első felesége ellen. ¹² Az a feleség, aki elválik a férjétől, és összeházasodik egy másik férfival, szintén házasságtörést követ el.”

Megáldja a gyermekeket^(A)

¹³ Az emberek odavitték Jézushoz a kisgyerekeiket, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban rájuk szóltak, és el akarták őket küldeni. ¹⁴ Amikor Jézus ezt meglátta, megharagudott, és rászólt a tanítványaira: „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket, mert Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! ¹⁵ Igazán mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint a gyerekek, az soha nem jut be oda.” ¹⁶ Ezután egyenként a karjába vette a gyerekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.