M’Cheyne Bible Reading Plan
Az égőáldozatok
1 Az Örökkévaló szólította Mózest a Találkozás Sátorából, és így szólt hozzá:[a] 2 „Ezt mondd Izráel népének: Amikor közületek valaki áldozatot hoz az Örökkévalónak, az áldozatra szánt állat a következők egyike lehet: szarvasmarha, juh, vagy kecske.
3 Ha szarvasmarhát hoz égőáldozatul, akkor az csakis ép és egészséges bika legyen. Vezesse a bikát a Találkozás Sátorának bejáratához, hogy az Örökkévaló elfogadja azt áldozatul. 4 Azután tegye a kezét az állat fejére, amelyet az Örökkévaló így elfogad égőáldozatul, hogy engesztelést szerezzen annak az embernek, aki hozta.
5 Ezután vágják le[b] a bikát ott, az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok pedig mutassák be áldozatul a vért az oltáron, amely a Találkozás Sátora előtt van: hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára. 6 Nyúzzák meg az állatot, és vágják részeire. 7-8 Ezalatt az Áron rendjéből való papok gyújtsanak tüzet az oltáron, majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára. 9 A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
10 Ha valaki juhot, vagy kecskét hoz égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor az csakis ép és egészséges kos, vagy bak legyen. 11 Az oltár északi oldalánál vágják le az áldozati állatot az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára. 12 Az állat testét vágják részeire, és tegyék külön a fejét és a hájat. Majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára. 13 A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
14 Ha valaki madarat hoz égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor az gerle, vagy galambfióka legyen. 15 A pap vigye az oltárhoz, tekerje ki a nyakát, majd égesse el az oltár tüzén. Előbb azonban a vérét folyassa ki az oltár falára, 16 a begyét meg a farokrészét pedig mindenestül távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalán a hamu helyére. 17 A madarat a szárnyainál fogva hasítsa fel, de ne vágja szét két darabra. A pap égesse el a madarat egészen a tűzben, az oltáron égő fa lángjában. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
A tanítványok üresen találják Jézus sírját(A)
20 A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. 2 Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”
3 Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. 4 Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. 5 Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. 6 Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. 7 Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. 8 Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. 9 Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.
Jézus megjelenik a magdalai Máriának(B)
10 Ezután a tanítványok hazamentek, 11 Mária pedig ott maradt zokogva a sír előtt. Közben lehajolt, és benézett a sziklasírba. 12 Két fehér ruhás angyalt látott, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt: egyik a feje, a másik a lába helyén.
13 Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?”
Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.” 14 Majd hátranézett, és látta, hogy egy férfi áll a háta mögött. Jézus volt az, de Mária nem ismert rá.
15 Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?”
Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el a testet, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”
16 Jézus ekkor a nevén szólította: „Mária!”
„Rabbuni!” — kiáltott fel Mária, miután Jézus felé fordult. (Ez a héber szó azt jelenti: „Mester”.)
17 „Ne tartóztass! — mondta Jézus —, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy most felmegyek Atyámhoz, aki a ti Atyátok is; Istenemhez, aki a ti Istenetek is!”
18 Ezután Mária elment a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Láttam az Urat!” Elmondta nekik azt is, amit Jézus üzent.
Megjelenik a tanítványai között(C)
19 Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a vallási vezetőktől. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt: „Békesség!” 20 Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok nagyon megörültek, hogy látják az Urat.
21 Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség! Ahogyan engem elküldött az Atya, most én is úgy küldelek el titeket.” 22 Rájuk lehelt, és ezt mondta: „Fogadjátok be a Szent Szellemet! 23 Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, akkor azokra a bűnökre bocsánatot nyer. Ha pedig nem bocsátjátok meg, akkor azokra nem kap bocsánatot.”
Megjelenik Tamásnak is
24 Tamás, akit Ikernek is hívtak, a tizenkét tanítvány közé tartozott, de nem volt ott, amikor Jézus megjelent közöttük. 25 A többiek elmondták neki, hogy látták az Urat, de Tamás így válaszolt: „Csak akkor hiszem, ha a saját szememmel látom és megérintem Jézus kezén a szögek helyét, és ha a kezem az oldalára teszem!”
26 Nyolc nappal később a tanítványok újra összegyűltek, és akkor már Tamás is velük volt. Ekkor Jézus ismét megjelent közöttük, pedig az ajtók zárva voltak. „Békesség!” — köszönt nekik. 27 Azután Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!”
28 Tamás ezt mondta: „Uram, Istenem!”
29 Jézus ezt kérdezte tőle: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!”
Miért írta János ezt a könyvet?
30 Jézus nagyon sok csodát tett a tanítványai szeme láttára. Ezek közül azonban sok nincs leírva ebben a könyvben. 31 Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.
17 Jobb egy falat száraz kenyér békességgel,
mint a folytonos lakomázás veszekedéssel.
2 A bölcs szolga uralkodni fog gazdája haszontalan fián,
és együtt örököl a testvérekkel.
3 Olvasztótégely kell az ezüstnek,
kemence az aranynak,
az ember szívét pedig az Örökkévaló tisztítja meg.
4 Aki a gonosz beszédre figyel, maga is gonosztevő,
aki rágalomra hallgat, maga is hazug.
5 Ha a szegényen gúnyolódsz, Teremtőjét sérted meg,
aki pedig más baján örül, nem kerüli el a büntetést.
6 Az öregek koronája az unokák,
a gyermekek dicsősége pedig a szülők.
7 Nem illik az ostoba szájába a választékos beszéd,
még kevésbé az uralkodó ajkára a hamis szó.
8 Van, aki varázserejű kőnek hiszi a megvesztegetést,
mindenütt ezzel akar célhoz érni.
9 Aki megbocsátja a vétket,
szeretetre törekszik,
aki pedig újra felemlegeti,
még a barátokat is elválasztja.
10 Az értelmes embert egyetlen figyelmeztetés mélyebben érinti,
mint száz csapás az öntelt ostobát.
11 A gonosz egyre csak lázadozik,
míg végül kegyetlen hírnök indul ellene.
12 Inkább egy anyamedvével találkozz,
akitől bocsait elvették,
mint egy dühöngő ostobával!
13 Ha rosszal fizetsz a jóért,
befészkel házadba a gonosz,
és el nem hagy többé!
14 A vita kezdete olyan, mint repedés a gáton.
Hagyd abba, mielőtt a veszekedés kitör!
15 Az Örökkévaló utálja a bűnös felmentését,
és ugyanígy az ártatlan elítélését is.
16 Mit ér a pénz az ostoba kezében?
Hogy bölcsességet vegyen rajta,
ahhoz nincs esze!
17 Az igazi barát mindig szeret téged,
de akkor válik igazán a testvéreddé,
ha bajba kerülsz.
18 Csak a bolond vállal kezességet
más ember adósságáért!
19 Aki veszekedni szeret, a bűnt szereti,
és aki dicsekszik, veszedelmet hoz magára.
20 Az álnok szívűnek nem lesz jó sorsa,
és a hamis beszédű nagy bajba kerül.
21 Az öntelt ostoba szüleinek bánata,
az ilyen fiú apjának nincs sok öröme.
22 Az öröm gyógyulás és egészség,
de a bánat még csontjaidat is elemészti.
23 Az istentelen titokban elfogadja a megvesztegetést,
hogy elferdítse az igazságot.
24 Az értelmes a bölcsességen tartja a szemét,
az ostobák pedig távoli dolgokról álmodoznak.
25 Az ostoba gyermekek sok bánatot okoznak apjuknak,
és keserűséget anyjuknak.
26 Megbüntetni az ártatlant,
vagy megverni a nemes lelkűt,
nem igazságos.
27 A bölcs megválogatja a szavait,
az értelmes higgadtan viselkedik.
28 Még az ostoba is bölcsnek tűnik, mikor hallgat,
és értelmesnek hiszik, ameddig nem beszél.
Mindig örüljetek az Úrban!
4 Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi koszorúm! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne!
2 Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek összhangban egymással az Úrban! 3 Téged pedig, hűséges munkatársam, arra kérlek, hogy segíts ennek a két asszonynak. Hiszen ők is együtt küzdöttek velem az örömhír terjesztésében, akárcsak Kelemen és a többi munkatársaim, akiknek nevét beírták az Élet Könyvébe.[a]
4 Mindig örüljetek az Úrban!
5 Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!
6 Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van! 7 Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8 Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. 9 Továbbra is úgy éljetek és tevékenykedjetek, ahogyan azt tőlem láttátok, hallottátok, tanultátok és elfogadtátok, akkor veletek lesz a békesség Istene.
Köszönet a segítségért
10 Nagyon boldog voltam az Úrban, mert hosszú idő után ismét gondoskodtatok rólam. Tudom, hogy már korábban is gondoltatok rám, de nem volt rá lehetőségetek, hogy ezt megmutassátok. 11 Ezt azonban nem azért mondom, mintha valamiben hiányt szenvednék. Megtanultam, hogy minden körülmények között elégedett legyek. 12 Mind szűkös, mind bőséges körülmények között tudok élni. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel, 13 mert mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít!
14 Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem a fogságomban! 15 Ti magatok is tudjátok, hogy amikor az örömüzenet hirdetését elkezdtem, és Macedóniából elindultam, csak tőletek, a filippi gyülekezettől kaptam anyagi segítséget. 16 Amikor Thesszalonikában jártam, akkor is többször küldtetek ajándékot nekem. Valóban szükségem is volt a segítségetekre. 17 De ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat várnék tőletek, inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az áldást nyer.
18 Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is. Amióta ajándékotokat Epafroditosz elhozta, több is van, mint ami szükséges. Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott, jó illatú áldozat, amelyet ő szívesen fogad. 19 Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek. 20 Dicsőség Atyánknak és Istenünknek örökké!
21 Köszöntsetek mindenkit, aki Isten népéhez tartozik: mindenkit, aki Krisztus Jézusban van! A velem lévő testvérek is köszöntenek benneteket. 22 Köszöntésüket küldik nektek mindazok, akik itt Isten népéhez tartoznak, különösen pedig a császár udvarából való testvérek.
23 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center