M’Cheyne Bible Reading Plan
A Szent Sátor fölállítása
40 Ezután az Örökkévaló szólt Mózeshez: 2 „Az első hónap első napján állítsd föl a Szent Sátrat, vagyis a Találkozás Sátorát! 3 Helyezd el benne a Szövetségládát, majd akaszd elé a kárpitot, hogy eltakarja. 4 Helyezd el a szent kenyerek asztalát, és tedd rá mindazt, ami oda tartozik. Tedd a helyére az arany mécstartót, helyezd rá a mécseseket. 5 Tedd a helyére az arany illatáldozati oltárt, a kárpit elé, a Szövetségládával szemben. Tedd a helyére a Sátor bejárati függönyét.
6 Helyezd el az égőáldozati oltárt a Sátor bejárata elé, 7 majd a mosdómedencét is az oltár és a Sátor közé. Töltsd meg a mosdómedencét vízzel. 8 Állítsd föl az udvar kerítését, majd tedd a helyére az udvar bejáratának függönyét.
9 Ezután vedd a fölkenetés szent olaját, és kenj meg vele mindent, amit eddig fölállítottál és elrendeztél. Így szenteld föl a Szent Sátrat és minden fölszerelését, hogy szent legyen. 10 Az égőáldozati oltárt és annak minden eszközét is kend meg a felkenetés olajával. Így szenteld meg, hogy egészen szent legyen. 11 A mosdómedencét és annak állványát is kend meg, így szenteld föl azt is.
12 Azután vezesd Áront és a fiait a Találkozás Sátorának bejárata elé, és mosd le őket vízzel. 13 Öltöztesd föl Áront a szent főpapi ruhákba, majd kend föl őt — így szenteld föl főpappá, hogy szolgálhasson nekem ebben a tisztségben. 14 Azután hozd oda a fiait, és add rájuk a hosszú lenvászon inget, 15 majd őket is kend meg a szent olajjal, mint az apjukat, Áront, hogy ők is papjaim legyenek. Ez a felkenetés örökre papjaimmá teszi őket és utódaikat, nemzedékről nemzedékre.”
16 Mózes mindent úgy tett, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.
17 Az Egyiptomból való kivonulástól számított második év első hónapjának első napján fölállították a Szent Sátrat. 18 Mózes[a] először magát a Sátrat állította fel. Lefektette az oldalrácsok ezüst-talpait, majd azokra fölállította a rácsokat, helyükre illesztette a reteszeket, és felállította az oszlopokat is. 19 Kifeszítette a sátorlapokat és a takarókat, amelyek a Sátrat befedték — úgy, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.
20 A két kőtáblát elhelyezte a Szövetségládában, és a fedelet is rátette. A hordozó-rudakat a helyükre illesztette, 21 majd a Szövetségládát elhelyezte a Sátorban, és eléje akasztotta a kárpitot, hogy eltakarja — úgy, ahogyan az Örökkévaló parancsolta. 22 A szent kenyerek asztalát is elhelyezte a Sátorban, a kárpiton kívül, a szentély északi oldalán. 23 Rátette a szent kenyereket, az Örökkévaló elé — úgy, ahogyan ő parancsolta.
24 Az arany mécstartót is a Sátorban, a szentélyben helyezte el, annak déli oldalára, az asztallal szemben. 25 A mécseseket föltette a mécstartóra, az Örökkévaló elé — úgy, ahogyan ő parancsolta.
26 Az arany illatáldozati oltárt is elhelyezte a Sátorban, a kárpit elé. 27 Ezen az oltáron Mózes jó illatú áldozatot mutatott be az Örökkévalónak — úgy, ahogyan ő parancsolta. 28 Azután a Sátor bejárata elé akasztotta a függönyt.
29 Elhelyezte az égőáldozati oltárt a Sátor bejárata elé, majd égő- és ételáldozatot mutatott be rajta az Örökkévalónak — úgy, ahogyan ő parancsolta.
30 Felállította a mosdómedencét is az oltár és a Sátor közé, és megtöltötte vízzel a mosakodáshoz. 31 Mózes, Áron, és Áron fiai ebben mosták meg kezüket és lábukat. 32 Minden alkalommal megmosakodtak, mielőtt bementek a Szent Sátorba, vagy az égőáldozati oltárhoz léptek — úgy, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.
33 Fölállította az udvar kerítését, amely a Sátrat és az oltárt körülvette. Végül felakasztotta az udvar bejáratára a függönyt.
Ezzel Mózes befejezte a Szent Sátor fölállításának munkáját.
Az Örökkévaló dicsősége betölti a Szent Sátrat(A)
34 Ezután a felhő betakarta a Találkozás Sátorát, és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Szent Sátort. 35 Még Mózes sem tudott bemenni a Találkozás Sátorába, mert a felhő nyugodott azon; és az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Szent Sátort.
36 Valahányszor fölszállt a felhő a Szent Sátorról, Izráel tábora útnak indult. 37 De ha a felhő nem szállt fel, nem mozdultak ők sem. Mindaddig egy helyben maradtak, amíg a felhő fel nem szállt. 38 Mert nappal az Örökkévaló felhője nyugodott a Szent Sátoron, éjjel pedig tűz világított a felhőben. Izráel egész népe látta ezt nap mint nap, vándorlásuk egész ideje alatt.
19 Ekkor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust. 2 A katonák tövises ágakból koszorút fontak, Jézus fejébe nyomták, és egy bíborszínű köpenyt adtak rá. 3 Azután egymás után eléje jöttek, és gúnyolódva így kiáltottak: „Éljen a zsidók királya!” Közben pedig arcul ütötték.
4 Később újra kijött Pilátus a vallási vezetőkhöz, és azt mondta: „Nézzétek! Kihozom őt ide elétek, hogy értsétek meg, én semmi okot nem látok arra, hogy megvádoljam!” 5 Ezután kivezették Jézust a palotából, a fején töviskoszorúval, bíborszínű köpenyben. „Nézzétek, itt van az ember!” — mondta Pilátus.
6 Amint a főpapok és a templomőrök megpillantották Jézust, kiabálni kezdtek: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!”
De Pilátus így válaszolt nekik: „Feszítsétek meg ti! Én semmiben nem találtam bűnösnek!”
7 Azok erre így feleltek: „Törvényünk szerint meg kell halnia, mert azt mondta, hogy ő az Isten Fia!”
8 Amikor ezt Pilátus meghallotta, még jobban megrémült. 9 Visszament a palotába, és újra faggatni kezdte Jézust: „Honnan jöttél?” De Jézus nem válaszolt. 10 Pilátus így folytatta: „Nekem nem felelsz?! Nem tudod, hogy hatalmamban áll szabadon engedni, vagy kivégeztetni téged a kereszten?”
11 Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem lenne fölöttem, ha nem kaptad volna felülről. Ezért, aki a kezedbe adott engem, az súlyosabb bűnt követett el, mint te.”
12 Ettől kezdve Pilátus igyekezett Jézust szabadon engedni. De a vallási vezetők így kiáltoztak: „Ha őt szabadon engeded, akkor nem vagy a császár barátja! Aki királynak mondja magát, az a császár ellensége!”
13 Erre Pilátus újra kihozatta Jézust a palotából a „Kövezett udvarba”, amelyet héberül Gabbatának neveznek. Ott Pilátus beült a bírói székbe. 14 A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a júdeabeliekhez: „Nézzétek, itt a királyotok!”
15 Erre azok így kiabáltak: „Vidd el innen! Vidd el innen! Feszítsd keresztre!”
Pilátus megkérdezte: „Végeztessem ki a királyotokat?”
De a főpapok így feleltek: „Nincs más királyunk, csak a császár!”
16 Ekkor Pilátus átadta a katonáknak Jézust, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki. Ők pedig elvezették Jézust.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(A)
17 Jézus maga vitte a keresztfáját. Kimentek a városon kívül, a „Koponya” nevű helyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott Jézust a keresztfára szögezték. Ugyanakkor két másik férfit is keresztre feszítettek: egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. 19-20 Pilátus készített feliratot is, amelyet rászögeztek Jézus keresztfájára. Ez állt rajta héber, latin és görög nyelven: „ názáreti jézus a zsidók királya”. Az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz, ezért a zsidók közül sokan elolvasták ezt a feliratot. A főpapok azt mondták Pilátusnak: 21 „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem inkább azt: »Ez az ember azt mondta magáról, hogy ő a zsidók királya«!”
22 De Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam!”
23 Amikor a katonák megfeszítették Jézust, minden ruhát levettek róla, s azokat négy részre osztották, hogy mindegyiküknek jusson belőle. A köntösét azonban nem akarták szétszakítani, mivel az varrás nélkül készült, vagyis az egészet egy darabban szőtték. 24 Azt mondták: „Ezt ne szakítsuk szét, inkább sorsoljuk ki, hogy kié legyen!” Így teljesedett be, amit az Írás mondott:
„Ruháimon megosztoztak,
és köntösömre sorsot vetettek.”[a]
A katonák pontosan ezt tették.
25 Jézus anyja ott állt a keresztfa közelében. Vele volt a nővére, Mária, a Klópás felesége, és a magdalai Mária is. 26 Mikor Jézus látta, hogy anyja is ott áll, meg az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, ő a fiad!” 27 A tanítványnak pedig ezt: „Nézd, ő az édesanyád!” Ezért az a tanítvány befogadta a saját otthonába Jézus anyját, aki attól kezdve ott lakott vele.
Jézus halála(B)
28 Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, ami rá volt bízva, megszólalt: „Szomjas vagyok.”[b] Ezzel teljesítette be, amit az Írás mondott. 29 Volt ott egy ecetes korsó, abba valaki belemártott egy szivacsot, és azt egy izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Beteljesedett!” Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.[c]
31 A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és utána különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a vallási vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Megkérték hát Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről. 32 A katonák eltörték az egyik elítélt lábát,[d] akit Jézussal együtt feszítettek meg, azután a másikét is.
33 Amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, ezért nem törték el a lábát, 34 hanem az egyik katona beledöfte a lándzsáját Jézus oldalába. A sebből azonnal vér és víz folyt ki. 35 (Az tanúsítja ezt, aki szemtanúja volt, és igazat mond. Azért mondja ezt, hogy ti is higgyetek. Ő tudja, hogy ez az igazság, mert látta.) 36 Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Írás mond: „Egyetlen csontját se törjék el!”[e] 37 Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”[f]
Jézus temetése(C)
38 Ezután arimátiai József kérte Pilátust, hogy levehesse a keresztről Jézus testét. József is Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a vallási vezetőktől. Pilátus engedélyt adott rá, József pedig elment, és levette Jézus testét. 39 Eljött Nikodémus is, aki mirhából és aloéből[g] készült illatszer-keveréket hozott, körülbelül harminckilónyit. Nikodémus volt az, aki korábban egyszer éjszaka beszélgetett Jézussal. 40 Miután levették Jézus holttestét, lenvászonba tekerték az illatszerekkel együtt, a júdeaiak temetési szokásai szerint. 41 Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, abban pedig egy új sziklasír, ahová addig még senkit sem temettek. 42 Mivel ez a sír közel volt, oda helyezték Jézus testét. Sietniük kellett, mert az előkészület napja a végéhez közeledett.
16 Az ember szíve tervezget,
de a bölcs válasz az Örökkévalótól származik.
2 Mindenki helyesnek tartja a saját tetteit,
de az Örökkévaló az, aki mérlegeli szívünk szándékait.
3 Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat,
így lesznek sikeresek a terveid.
4 Az Örökkévaló mindent a saját rendeltetése szerint teremtett,
még az istenteleneket is: őket a veszedelem napjára.
5 Az Örökkévaló utálja, aki öntelt,
s biztos, hogy nem hagyja büntetlenül.
6 A kegyelem és hűség eltörli[a] a bűnt.
Tiszteld és féld az Örökkévalót, az távol tart a gonosztól!
7 Ha az Örökkévalónak tetszik, ahogy élsz,
még az ellenségeidet is kibékíti veled.
8 Jobb a kevés, amit igazságosan szereztél,
mint a nagy gazdagság, amihez csalással jutottál.
9 Terveidet a szíved készíti,
de lépteidet az Örökkévaló irányítja.
10 Amit a király mond, az törvény,
s mikor ítéletet hoz, nem téved.
11 Az Örökkévaló azt kívánja, hogy minden mérleg és mérősúly pontos,
és minden üzleti megállapodás igazságos legyen.
12 Az igazságtalanság utálatos a király számára,
mert uralmát az igazságosság és jogosság tartja fenn.
13 A király örül az igaz beszédnek,
ezért szereti azt, aki igazat mond.
14 Akire a király megharagszik, az közel kerül a halálhoz,
de a bölcs le tudja csendesíteni a király haragját.
15 Akire a király arca ragyog, az élni fog,
mert a király jóindulata olyan, mint a tavaszi eső.
16 Mennyivel többet ér bölcsességet gyűjteni, mint aranyat!
Mennyivel jobb értelmet szerezni, mint ezüstöt!
17 Az igaz útja elkerüli a gonoszt,
és a ki ügyel a lépéseire, megőrzi életét.
18 Büszkeség a közelgő összeomlás hírnöke,
elbizakodottság pedig bukásé.
19 Jobb ha szerény vagy a szegények között,
mint ha büszkékkel osztozol a zsákmányon.
20 Aki Isten beszédére figyel, és megfogadja azt,
annak jó dolga lesz,
és aki az Örökkévalóban bízik,
milyen áldott!
21 Az emberek értelmesnek tartják a bölcs szívűt.
A gondosan megválogatott szavak meggyőzőek.
22 Élet forrása a bölcsesség az értelmesnek,
az ostobák büntetése pedig a saját ostobaságuk.
23 A bölcs szívű okosan szól,
és a szavaival gyarapítja a tudást.
24 A kedves beszéd, mint a tiszta méz,
édes a léleknek, egészség a testnek.
25 Van olyan út, amely helyesnek látszik,
végül mégis a halálba vezet.
26 Éhsége a munkás javát szolgálja,
mert sürgeti, hogy keresse meg kenyerét.
27 A haszontalan ember gonosz terveket sző,
beszéde pedig pusztító tűz.
28 A bajkeverő viszályt szít,
a rágalmazó éket ver még a barátok közé is.
29 Az erőszakos becsapja társát,
és rossz útra vezeti.
30 Aki öszehúzza szemét,
gonoszságot tervez,
s aki összeszorítja ajkát,
már el is határozta magát a rosszra.
31 Az ősz haj dicsőség koronája,
azokon, akik igazságosan élnek.
32 Többet ér a türelmes kitartás,
mint a nagy hősiesség,
és az önuralom,
mint a hadi sikerek.
33 Az ember sorsot húzhat,
de az Örökkévaló dönti el a dolgot.
Krisztust igazán megismerni mindennél többet ér!
3 Egyébként pedig örüljetek az Úrban, testvéreim! Számomra nem fárasztó, ha újra meg újra erre bíztatlak benneteket, hiszen ez titeket megerősít.
2 Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, mert ezek gonosz ügyet szolgálnak, és mindenkit alá akarnak vetni a körülmetélésnek![a] 3 Az igazi körülmetéltek[b] ugyanis mi vagyunk! Mi Istent az ő Szent Szelleme által imádjuk,[c] egyedül csak a Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem magunkban bízunk, vagy abban, amit magunktól is meg tudnánk tenni.
4 Bár én bízhattam volna a származásomban, mégsem teszem. Ha valaki ilyen előnyökben bízik, akkor én sokkal inkább bízhatnék! 5 Engem valóban körülmetéltek a születésem utáni nyolcadik napon! Származásom szerint Izráel népéhez — közelebbről Benjámin törzséhez — tartozom. Héber szülők héber anyanyelvű gyermeke vagyok, akárcsak minden ősöm. A Törvény követésére nézve a farizeusok közé tartoztam. 6 Olyan buzgón és elszántan védelmeztem a vallásomat, hogy üldöztem az Eklézsiát, vagyis Jézus követőit. Senki sem találhatott hibát abban, ahogyan Mózes Törvényét követtem.
7 Régen ezek nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek. 8 Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem, 9 és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem.
Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam. 10 Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig. 11 Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.
A győztesnek járó jutalomért küzdök
12 Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék. De azért küzdök, hogy elérjem és kezembe vehessem a kitűzött jutalmat — hiszen Krisztus éppen ebből a célból vett engem a kezébe. 13 Testvéreim, tudom, hogy még nem értem célba, de egyet teszek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. 14 Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.
15 Nekünk, akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkoznunk, de ha nektek valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd megvilágítja nektek, mi a helyes. 16 Amit viszont már megértettünk, azt az igazságot követnünk is kell.
17 Testvéreim, kövessétek az én példámat! Azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát mutattunk nektek! 18 Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének[d] ellenségei. Ezekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ismét. 19 Az ő útjuk a pusztulásba vezet. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják, s folyton csak földi dolgokon jár az eszük. Szégyenletes dolgokat tesznek, és még büszkék is rá!
20 A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni. 21 Hatalmas erejével ő fogja átváltoztatni a mostani halandó, földi testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez. S ugyanezzel az erővel fogja uralmát kiterjeszteni minden és mindenki fölött.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center