M’Cheyne Bible Reading Plan
Az égőáldozatok oltára(A)
27 „Készíts négyzet alakú oltárt sittim fából. Széle-hossza 5, a magassága pedig 3 könyök[a] legyen. 2 A négy sarkán készíts egy-egy szarvat, de úgy, hogy az oltár és a szarvak egy darabból legyenek. Az egész oltárt vond be bronzlemezzel.
3 Készíts hozzá mindenféle eszközt bronzból: edényeket, lapátokat, csészéket, villákat és parázs-serpenyőket. 4 Készíts egy bronzrostélyt, a négy sarkán egy-egy bronzkarikával. 5 Ezt a rostélyt úgy erősítsd az oltár belsejébe, hogy az oltár magassága felénél helyezkedjen el.
6 Az oltár hordozásához készíts sittim fa rudakat, s ezeket borítsd be bronzzal. 7 A rudakat illesszétek az oltár két átellenes oldalán lévő karikákba, így lehet hordozni az oltárt. 8 Az oltár alul-fölül nyitott, és belseje üres legyen, a fala pedig deszkákból készüljön. Úgy készítsd el, ahogyan a hegyen mutattam neked!
Az udvar(B)
9 Készítsd el a Szent Sátort körülvevő udvart is. Az udvar kerítésének függönye finom fehér lenvászonból készüljön. A déli oldalon a kerítés 100 könyök hosszú legyen, 10 és 20 oszlop tartsa. Minden oszlop egy-egy bronztalpon álljon. Az oszlopok tetején lévő horgok ezüstből legyenek. Az összekötő rudakat borítsd be ezüsttel. 11 Az északi oldalon ugyanígy: a kerítés 100 könyök hosszú legyen, és 20 oszlop tartsa, amelyek egy-egy bronztalpon álljanak. Ugyanolyanok legyenek a horgok és az ezüsttel borított összekötő rudak is.
12 A rövidebb nyugati oldal is hasonló legyen, csak 50 könyök hosszú. Csak 10 oszlopa legyen, és azoknak egy-egy talpa; ugyanúgy, mint a hosszú oldalakon. 13 A keleti oldalon, ahol az udvar bejárata van, szintén 50 könyök legyen az udvar szélessége. 14 Ennek az oldalnak a közepén legyen a bejárat, 15 és mellette jobbról-balról folytatódjon a kerítés 15-15 könyök hosszúságban, és 3-3 oszloppal, amelyek szintén bronztalpakon álljanak.
16 A keleti oldalon, középen legyen az udvar bejárata, amelyet függöny takarjon 20 könyök hosszúságban. A függöny finom fehér lenvászonból készüljön, és 4 oszlop tartsa, amelyek egy-egy bronztalpon álljanak. A függönyt kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal készült hímzéssel díszítsék. 17 Az udvar összes oszlopa a tetején körös-körül ezüsttel borított rudakkal legyen összekapcsolva. A kerítés függönyét tartó horgok is ezüstből készüljenek, az oszlopok talpai viszont bronzból.
18 Az egész udvar hossza 100, a szélessége 50, a kerítés magassága pedig 5 könyök legyen. A kerítés függönye finom fehér lenvászonból készüljön, az oszlopok talpai pedig bronzból. 19 Ugyancsak bronzból készüljenek a Szent Sátor és a kerítés cövekei, meg az udvarban használatos összes többi eszköz is.
A világításra szolgáló olaj(C)
20 Parancsold meg Izráel népének, hogy hozzanak olajfa bogyójából préselt tiszta olívaolajat. Ezt használjátok az arany mécstartón lévő mécsesekben, hogy állandóan világítsanak. 21 Az arany mécstartó a Szent Sátor szentélyében álljon, a Szentek Szentjét eltakaró kárpiton kívül. E mögött a kárpit mögött van a Szövetségláda. A mécstartón lévő mécseseket Áron és fiai — vagyis a papok — gondozzák, és ügyeljenek rá, hogy minden napon, estétől reggelig az Örökkévaló jelenlétében égjenek, és ki ne aludjanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe számára!”
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(A)
6 Jézus ezután elment a Galileai-tó (Tibériás-tó) másik oldalára. 2 Nagy tömeg követte, mert látták a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította. 3 Jézus felment a hegyoldalra, és a tanítványaival együtt letelepedett. 4 Ekkor már közel volt a páska, a zsidók nagy ünnepe.
5 Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy mekkora tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?” 6 Csak próbára akarta tenni, mert ő maga jól tudta, mire készül.
7 Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy falat jutna mindegyiküknek!”
8 Egy másik tanítvány, András — Simon Péter testvére — ezt mondta Jézusnak: 9 „Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat, de mi az egy ekkora tömegnek?”
10 Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket!” Nagy fű nőtt azon a helyen, s az emberek leültek a fűbe. A tömegben csak a férfiak lehettek vagy ötezren. 11 Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, hálát adott Istennek, és szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Adott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.
12 Amikor már mindenki jóllakott, azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi se vesszen kárba!” 13 Össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.
14 Az emberek látták ezt a csodát, amelyet Jézus tett, és ezt mondták: „Biztosan ő az a Próféta,[a] akinek el kellett jönnie!”
15 Jézus észrevette, hogy az emberek már-már meg akarják ragadni, hogy akár erőszakkal is királlyá tegyék. Ezért ismét félrevonult tőlük, és elment a hegyek közé egyedül.
A vízen jár(B)
16 Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz, 17 beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaum felé. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk. 18 Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól, 19 amikor meglátták Jézust, amint a vízen járva közeledett hozzájuk. Nagyon megrémültek, 20 de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!” 21 A tanítványok nagyon megörültek, s be akarták venni Jézust a bárkába, de hirtelen már partot is értek ott, ahová igyekeztek.
Az emberek keresik Jézust
22 Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük. 23 Ugyanakkor néhány másik bárka érkezett Tibériásból, nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott. 24 Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
Én vagyok az élet kenyere
25 Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
26 Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. 27 Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret kapjatok, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Ezt a kenyeret majd az Emberfia adja nektek, mert ő az, akit Isten erre felhatalmazott.”
28 Megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”
29 Ő így felelt: „Ezt az egyet: higgyetek abban, akit Isten elküldött!”
30 Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha majd ezt bebizonyítod, akkor hiszünk neked! Mit fogsz tenni? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyből származó kenyeret adott nekik enni.«”[b]
32 Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek, 33 mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”
34 Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”
35 Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé! 36 Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem,[c] mégsem hisztek bennem. 37 Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek, és senkit sem utasítok el, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön. 38 Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. 39 Ő pedig azt akarja, hogy senkit el ne veszítsek azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket támasszam fel az utolsó napon. 40 Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.”
41 A júdeaiak felháborodtak és megütköztek azon, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.” 42 Azt mondták: „Hiszen ez Jézus, a József fia! Ismerjük a szüleit! Hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből jött le?”
43 De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem tud magától hozzám jönni, csak akkor, ha vonzza és vezeti az Atya, aki engem elküldött — én pedig majd feltámasztom azt az embert az utolsó napon. 45 A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.«[d] Akik Atyámra hallgatnak, s akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek. 46 Nem azt mondom, hogy az Atyát látta volna valaki is. Hiszen őt soha senki sem látta, kivéve azt az egyet, aki Istentől származik — egyedül ő látta az Atyát.
47 Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! 48 Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad! 49 Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. 50 De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg. 51 Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.”
52 Erre a júdeaiak hevesen vitatkozni kezdtek egymással: „Hogy lehet ez? Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”
53 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét! 54 Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital! 56 Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én is őbenne.
57 Engem az élő Atya küldött, és én is ő általa élek. Ugyanígy, aki engem eszik, az is élni fog általam, 58 mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők ették ugyan azt a kenyeret — a mannát —, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él!”
59 Jézus mindezt a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
Uram, kihez mehetnénk máshoz?
60 Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?”
61 Jézus tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Zavarba ejtett titeket ez a tanítás? Megütköztetek rajta? 62 Mit fogtok majd szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? 63 A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. 64 De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek.” (Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.)
65 Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”
66 Ekkor Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt.
67 Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”
68 Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. 69 Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”
70 Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!” 71 Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.
Bölcsesség áldásai
3 Fiam, ne felejtsd el, amire tanítalak,
vésd szívedbe parancsaimat,
2 mert megszaporítják napjaidat és életed éveit,
jólétet és békességet hoznak neked!
3 A szeretetet és hűséget soha el ne hagyd,
kösd magadra, mint nyakláncot,
vésd a szívedbe őket!
4 Akkor Isten és az emberek
egyaránt szeretni fognak, és megbecsülnek.
5 Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel,
és ne menj a saját fejed után!
6 Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
akkor majd ő egyengeti utadat,
és vezeti lépteidet!
7 Ne képzeld magad túl okosnak,
hanem tiszteld és féld az Örökkévalót,
a gonosznak pedig fordíts hátat!
8 Egészség lesz ez a testednek,
s még a csontjaid is felüdülnek.
9 Tiszteld az Örökkévalót vagyonodból,
minden jövedelmed színe-javából,
10 akkor gabonával telik meg éléskamrád,
szőlőprésed mustot áraszt!
11 Fiam, mikor az Örökkévaló figyelmeztet és fegyelmez,
ne utasítsd el,
ne sértődj meg, ha helyreigazít!
12 Mert akit szeret az Örökkévaló,
azt helyreigazítja és megfegyelmezi,
mint apa a fiát, akit nagyon szeret.
13 Boldog, aki megtalálta a bölcsességet,
áldott, aki értelmet talált!
14 Mert ez több hasznot hoz, mint az ezüst,
értékesebb, mint a színarany,
15 drágább, mint a rubin,
kívánatosabb, mint bármi más!
16 A bölcsesség jobbjában hosszú élet van,
bal kezében gazdagság és dicsőség,
17 útjai gyönyörűségesek,
jólétre és békességre vezetnek.
18 Élet fája a bölcsesség annak, aki megragadja,
és akik magukhoz ölelik, milyen boldogok!
19 Az Örökkévaló bölcsességgel teremtette a Földet,
és értelemmel feszítette ki az eget,
20 tudásával hasította fel a mélységet,
és zúdított esőt a fellegekből.
21 Fiam, ne téveszd a szemed elől,
ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,
22 mert ezek éltetik a lelkedet,
nyakadat aranylánccal ékesítik!
23 Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon,
s nem botlasz meg soha,
24 ha lefekszel, nem félsz semmitől,
nyugodtan alszol, és álmod könnyű,
25 nem rettegsz váratlan bajoktól,
sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,
26 mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot,
s megóvja lábadat a csapdáktól.
27 Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval,
ha módod van rá, hogy adj!
28 Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér:
„Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”
29 Ne tervezz rosszat szomszédod ellen,
aki bizalommal van irántad!
30 Ne pereskedj ok nélkül azzal,
aki nem bántott téged!
31 Ne irigyeld, aki erőszakos,
s ne kövesd a példáját soha,
32 mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat,
de az igazakat bizalmába fogadja!
33 Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját,
de megáldja az igazak otthonát.
34 Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz,
de jóindulattal van az alázatosak iránt.
35 A bölcsek dicsőséget örökölnek,
a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.
Pál látogatása a jeruzsálemi apostoloknál
2 Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében újból felmentem Jeruzsálembe, és magammal vittem Tituszt is. 2 Isten kijelentése következtében indultam el. Ez alkalommal külön, csak a vezetőknek magyaráztam el, hogy milyen örömüzenetet hirdetek az Izráelen kívüli nemzeteknek. Meg akartam bizonyosodni afelől, hogy ebben egyetértünk, nehogy az addigi és a jelenlegi munkám kárba vesszen.
3 Bár a velem levő Titusz görög származású volt, a vezetők mégsem kényszerítették arra, hogy körülmetélkedjen. 4 Szükséges volt azonban, hogy velük megbeszéljük ezeket a kérdéseket, mivel néhányan befurakodtak közénk, akik magukat a testvéreinknek mutatták. Ezek alattomos szándékkal ki akarták kémlelni a mi szabad életmódunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk. Az volt ugyanis a szándékuk, hogy ismét a Törvény rabszolgáivá tegyenek bennünket. 5 Mi azonban egy pillanatra sem hátráltunk meg, és semmiben sem tettünk engedményt nekik, hogy az örömhír igazságát tisztán megőrizzük számotokra.
6 A tekintélyes vezetők tehát semmiben sem változtatták meg az örömüzenetről szóló tanításomat. (Nekem egyébként mindegy, hogy tekintélyesek-e, vagy sem, hiszen Isten előtt mindenki egyforma.) 7 Sőt, belátták, hogy Isten nekem azt a különleges feladatot adta, hogy az Izráelen kívüli — vagyis körülmetéletlen — népeknek hirdessem az örömüzenetet, ahhoz hasonlóan, ahogy Péter a zsidóknak hirdeti. 8 Mert Isten, akitől az erőt kaptuk, Pétert a zsidók közé küldte apostolnak, engem viszont az Izráelen kívüli népek közé.
9 Jakab, Péter[a] és János, akiket a gyülekezet tekintélyes vezetőinek tartanak, elismerték az én Istentől kapott különleges ajándékomat, és annak jeleként, hogy elfogadnak szolgatársuknak, barátságosan kezet nyújtottak nekem és Barnabásnak. Abban egyeztünk meg, hogy mi a zsidóságon kívüli népek közé megyünk az örömhírt terjeszteni, ők pedig a zsidók között teszik ugyanezt. 10 Csak azt kötötték a lelkünkre, hogy ne feledkezzünk meg a szegényekről — amit én magam is mindig fontosnak tartottam.
Isten a Krisztusban való hit által fogad el bennünket
11 Amikor viszont Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett. 12 Amikor ugyanis Péter először jött Antiókhiába, közösséget vállalt és együtt étkezett a nem zsidó származású hívőkkel. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött, s ettől kezdve Péter minden kapcsolatot megszakított a nem zsidókkal. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidó származású hívőt körül kell metélni.
13 Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelen lévő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra. 14 Amikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad sem tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”
15 Mi, akik zsidónak születtünk — nem pedig ugynevezett „Izráelen kívüli bűnösnek” —, 16 jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján válik Isten számára elfogadhatóvá. Isten egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket! Mi ugyanis azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten pedig azért fogadott el bennünket, mert hittünk Krisztusban, s nem a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis soha senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.
17 Mi zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. Ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé? Semmi esetre sem! 18 Hiszen ha újból felvenném magamra azt a köteléket, amelyet egyszer már levetettem, akkor lennék csak igazán törvényszegő! 19 Maga a Törvény vetett véget annak az életnek, amelyet a Törvény uralma alatt éltem. Meghaltam a Törvény számára, hogy attól kezdve Istennek éljek.
20 Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem. 21 Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center