M’Cheyne Bible Reading Plan
Örökösödés leányágon Izráelben
27 Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.
2 Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták:
3 Apánk meghalt a pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az Úr ellen, azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak.
4 Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.
5 Mózes az Úr elé vitte ügyüket,
6 és az Úr ezt mondta Mózesnek:
7 Igazat mondanak Celofhád leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét.
8 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák az örökséget a leányának.
9 Ha leánya sincs, akkor adjátok az örökséget a testvéreinek.
10 Ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökséget az apja testvéreinek.
11 Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökséget annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokon, az örökölje. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
Józsué Mózes utódja
12 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.
13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron.
14 Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában!
15 Mózes így felelt az Úrnak:
16 Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére.
17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.
18 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet,
19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe.
20 Adj neki olyan méltóságot, mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége.
21 Józsué álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az Úrtól sorsvetés útján. A kapott parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt.
22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé,
23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az Úr meghagyta Mózes által.
Könyörgés segítségért(A)
70 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül.
2 Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre!
3 Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!
5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!
6 De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!
Öregember könyörgése
71 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha!
2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg!
3 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.
4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából!
5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta.
6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.
7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.
8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.
9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!
10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak:
11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse!
12 Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!
13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!
14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.
15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
16 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.
17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?
20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.
21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.
22 Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje!
23 Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.
24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.
Jövendölés Arám és Izráel ellen
17 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék lesz.
2 Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek háborítatlanul.
3 Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, - így szól a Seregek Ura.
4 Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik.
5 Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató, és karjával levágja a kalászokat. Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim völgyében.
6 Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa koronája tetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain - így szól az Úr, Izráel Istene.
7 Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét.
8 Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat.
9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz.
10 Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen vesszőkkel.
11 Az ültetés után be is keríted, és reggelre kisarjasztatod a magvakat. De oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom.
12 Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása.
13 Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az Úr, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar.
14 Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.
Jövendölés Etiópiáról
18 Jaj a szárnysuhogás országának Etiópia folyóin túl!
2 Követeket küld a tengeren, papiruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas és sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át.
3 Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg!
4 Mert ezt mondta nekem az Úr: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben.
5 Mert még szüret előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is.
6 Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott nyaral a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata.
7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
Presbiterek és ifjak intése
5 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese:
2 legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;
3 ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.
4 És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5 Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Istennek gondja van rátok
6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok
8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:
9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.
10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.
11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Befejező üdvözlések, áldás
12 Szilvánusz által, aki - mint gondolom - hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok.
13 Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.
14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society