M’Cheyne Bible Reading Plan
Mirjám halála Isten vizet ad a sziklából
20 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
3 A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!
4 Miért hoztátok el az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!
5 Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?
6 Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.
7 És az Úr így beszélt Mózeshez:
8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak.
9 Mózes tehát elvette a botját az Úr színe elől a kapott parancs szerint.
10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok.
12 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
13 Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
Edóm nem engedi át Izráelt
14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.
15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.
16 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.
17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden.
18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.
19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.
20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.
21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Áron halála
22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.
23 És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.
25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre.
26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és eltemetik.
27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,
28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.
29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész háza harminc napig.
Isten igazságot tesz a földön
58 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.
2 Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?
3 Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.
4 Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.
5 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,
6 hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.
7 Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát!
8 Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!
9 Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.
10 Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.
11 Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
12 Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!
Könyörgés oltalomért
59 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam!
5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
6 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
9 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
8 hogy megtudja az egész nép: Efraim és Samária lakossága, mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:
9 Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk!
10 Fölbújtja ellene az Úr Recín vezéreit, és rájuk uszítja ellenségeit:
11 az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva.
12 De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát.
13 Ezért kiirtotta az Úr Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre.
14 A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok.
15 Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak, akiket vezettek.
16 Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
17 Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje.
18 A Seregek Ura haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz. Senki sem könyörül embertársán.
19 Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is.
20 Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
A gonosz vezetők ítélete
10 Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.
2 Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.
3 De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?
4 Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
A nyelv bűnei
3 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.
2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.
3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.
4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja.
5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat:
6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember;
8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.
9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:
10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?
12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!
A földi és a mennyei bölcsesség
13 Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!
14 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben.
15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
16 Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.
17 A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
18 Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society