M’Cheyne Bible Reading Plan
Bálám Jákób csillagáról jövendöl
24 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,
4 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:
5 Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó Izráel!
6 Mint hosszan húzódó völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az Úr ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok.
7 Kicsordul a víz vedreiből, vetése bő vizeknél van. Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága.
8 Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat.
9 Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!
10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is!
11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól.
12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél,
13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az Úr meghagy.
14 De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben.
15 Példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,
16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:
17 Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.
18 Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmasan cselekszik Izráel.
19 Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is elpusztítja.
20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége.
21 Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked.
22 Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr.
23 Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta?!
24 Hajók jönnek Kittim partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is.
25 Azután felkelt Bálám, elment és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.
Isten csodálatos útjai
66 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
14 melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
15 Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
16 Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
18 Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
19 De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
20 Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Isten áldásai
67 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
4 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
6 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
Gúnydal a babiloni király bukásáról
14 Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.
3 Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett,
4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak!
5 Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját.
6 Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül.
7 Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek.
8 Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk!
9 Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait.
10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél!
11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród!
12 Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!
13 Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.
14 Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!
15 De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe.
16 Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok?
17 Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat?
18 A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban.
19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk.
20 Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát.
21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot!
22 Rájuk támadok - így szól a Seregek Ura -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az Úr.
23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek Ura.
24 Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.
25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher.
26 Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen.
27 Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?
A filiszteusokat utoléri az ítélet
28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:
29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.
30 A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom.
31 Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét.
32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei!
Épüljetek fel lelki házzá
2 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást,
2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;
3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága";
5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
6 Ezért áll ez az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg".
7 Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett,
8 megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.
9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.
11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.
12 Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek
13 Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak,
14 akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére.
15 Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát,
16 mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.
17 Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
A szolgák kövessék Jézus példáját
18 Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is.
19 Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved.
20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.
21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját,
23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.
24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg
.
25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society