M’Cheyne Bible Reading Plan
17 Az Úr így szólt Mózeshez:
2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert meg van szentelve.
3 Ezeknek a bűnös lelkeknek a szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár beborítására, mivel az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jelül Izráel fiai számára.
4 Fogta azért Eleázár pap a réz-serpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte azokat az oltár beborítására,
5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akiket előre figyelmeztetett Mózes által az Úr.
6 Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az Úr népét!
7 Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége.
8 Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé.
9 Az Úr így beszélt Mózeshez:
10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.
11 Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és elkezdődött a csapás.
12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.
13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.
14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg.
15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.
Áron vesszeje kivirágzik
16 Az Úr így beszélt Mózeshez:
17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.
18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy nagycsalád fejéé.
19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek.
20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.
21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.
22 Mózes elhelyezte a vesszőket az Úr színe elé, a bizonyság sátrában.
23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.
24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
25 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé megőrzés végett, jelül a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy ne haljanak meg.
26 Mózes egészen úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr.
27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!
28 Mindenki meghal, aki közeledni mer az Úr hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnunk?!
A papok és léviták tiszte és javadalma
18 Akkor ezt mondta az Úr Áronnak: Te, fiaid és házadnépe fog bűnhődni a szent hely körül elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.
2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy csatlakozzanak hozzád, és segítsenek neked a szolgálatnál, te pedig és fiaid a bizonyság sátránál szolgáljatok.
3 Ők segítsenek neked teendőid végzésében és a sátor körüli teendőkben, de a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is.
4 Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli teendőket és minden munkát a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok.
5 Ti végezzétek a szolgálatot a szentély körül és az oltár körül, hogy meg ne haragudjam ismét Izráel fiaira.
6 Mert én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint az Úr tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül.
7 Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül, vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.
8 Azután így beszélt az Úr Áronhoz: Rád bízom a nekem szóló felajánlások kezelését. Izráel fiainak minden szent adományából neked és fiaidnak adtam azokat javadalomként. Örök rendelkezés ez.
9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány.
10 Mint legszentebb adományt edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt!
11 A tied ez mint szent ajándékukból való adomány, Izráel fiainak minden felmutatott áldozatából. Neked adtam azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.
12 Neked adom az olaj színe-javát, a must és a gabona színe-javát, mindannak az első termését, amit az Úrnak adtak.
13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amelyet bevisznek az Úrnak. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a te házadban.
14 Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda Izráelben.
15 Tied legyen az élők közül mindaz, ami az anyaméhet megnyitja, és amit bemutatnak az Úrnak, akár embertől, akár állattól való. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltsd meg.
16 Akiket meg kell váltani, egyhónapos korukban váltsd meg öt ezüstsekelre becsülve a szent sekel szerint, amelyben húsz géra van.
17 De a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg, ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Az Úr kedves illatú tűzáldozata ez.
18 Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied.
19 A szent adományok minden fölajánlott részét, amelyet Izráel fiai fölajánlanak az Úrnak, neked, fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. Az Úr színe előtt örökké megmaradó szövetség ez a te javadra és utódaid javára.
20 Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.
21 Lévi fiainak pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál.
22 Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak,
23 hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.
24 Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak föl ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget.
A léviták áldozata a tizedből
25 Ekkor így beszélt az Úr Mózeshez:
26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl a tizednek a tizedét ajándékul az Úrnak.
27 Úgy tekintendő a ti fölajánlásotok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik.
28 Így ajánljatok föl ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Az Úrnak szóló ajándékot adjátok oda Áron főpapnak!
29 Minden kapott adományból ajánljatok föl ajándékot az Úrnak, mindenből a kövérjét, ami odaszentelni való.
30 Mondd meg nekik, hogy amikor a kövérjét fölajánlják, úgy tekintendő az a léviták részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki.
31 Bármely helyen megehetitek azt ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés sátránál végzett szolgálatért.
32 Nem fogtok bűnhődni, ha fölajánljátok a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a szent dolgait, és nem haltok meg.
Panasz a hűtlen barátok miatt
55 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye.
2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől!
3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám.
5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.
6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.
7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?
8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)
9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.
10 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne.
12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.
13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném.
14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jóbarátom,
15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében.
16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.
17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem.
18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.
19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.
20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.
21 Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget.
22 Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.
23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.
24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!
A szír-efraimi háború
7 Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni.
2 Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.
3 Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető útra,
4 és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt!
5 Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt,
6 hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát,
7 azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz,
8 még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép;
9 még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!
Az Immánuél-jövendölés
10 Ezután így szólt az Úr Áházhoz:
11 Kérj jelt Istenedtől, az Úrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!
12 De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az Urat!
13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok?
14 Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme, egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.
15 Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani.
16 Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz.
17 Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát.
18 Azon a napon idehívja az Úr a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről.
19 Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen.
20 Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja.
21 Azon a napon mindenki csak egy üszőt és két juhot tart.
22 De annyi tejet adnak majd, hogy tejszínt esznek. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki megmarad az országban.
23 És azon a napon minden helyen, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, csupa tövis és gaz lesz.
24 Nyíllal és íjjal járnak majd ott, mert tövis és gaz lesz az egész ország.
25 Nem mennek föl a hegyekre sem, amelyeket meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak barmok járnak ott, és juhok legelésznek.
Címzés, üdvözlés
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
A kísértés célja és eredete
2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,
8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
9 A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával,
10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.
14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:
17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.
18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Isten igéjének hallgatása és megtartása
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
20 mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.
22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.
24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society