Book of Common Prayer

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltára.

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

Ászáf zsoltára.

Sámuel családja

1 Élt egy ember Efraim hegyvidékén, Ráma városában, akit Elkánának hívtak. Efraim törzsébe, Cúf nemzetségébe tartozott, apját Jeróhámnak hívták, aki Elihú fia, ő pedig Tóhú fia, ő pedig Cúf fia volt.

² Elkánának két felesége volt: Anna, aki meddő volt, és Peninná, akinek már születtek gyermekei.

³ Elkána minden évben fölment Rámából Silóba, hogy ott az Örökkévalót, a Seregek Urát imádja és áldozatokat mutasson be neki. Ebben az időben Silóban Hofni és Fineás, Éli fiai teljesítettek papi szolgálatot az Örökkévalónak. ⁴ Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, a családja minden tagjának adott egy-egy részt az áldozati ételből: a feleségének, Peninnának, meg a fiainak és leányainak is. ⁵ A másik feleségének, Annának is ugyanakkora^[a] részt adott, mert őt nagyon szerette, annak ellenére, hogy az Örökkévaló Annának nem adott gyermeket.

⁶ Peninná, Anna vetélytársa sokszor felemlegette, hogy neki születtek gyermekei, míg Annának az Örökkévaló nem adott gyermeket. Ezzel Annát nagyon megalázta és elkeserítette. ⁷ Így ment ez évről-évre akkor is, amikor a család együtt ment föl az Örökkévaló házához. Emiatt Anna sokszor annyira elkeseredett, hogy nem is evett az áldozatból, csak sírt.

⁸ Így történt ez abban az évben is, amikor megint Silóban voltak. Elkána próbálta vigasztalni: „Ne sírj Anna! Inkább egyél valamit, ne szomorkodj! Nem többet érek én neked, mintha tíz fiad lenne?”

Anna fogadalma

⁹ Miután ettek-ittak, Anna csendben fölkelt, és elment, hogy az Örökkévaló előtt imádkozzon.^[b] Éli, a főpap, szokása szerint az Örökkévaló házának bejáratánál ült egy széken. ¹⁰ Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott. ¹¹ Ilyen fogadalmat tett neki: „Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálóleányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam! Jusson eléd a kérésem: engedd meg, hogy szülhessek, és adj nekem fiúgyermeket! Uram, ha megadod, fogadom, hogy ezt a fiút neked szentelem! Egész életében legyen az Örökkévaló nazírja, soha ne igyon se bort, se más részegítő italt,^[c] és borotva ne érje a fejét!”

^12-13 Ahogy Anna hosszasan imádkozott az Örökkévaló előtt, Éli felfigyelt arra, hogy az asszony szája mozog, de a hangját nem hallani. Ezért arra gondolt, hogy Anna biztosan részeg lehet, pedig ő csak magában imádkozott. ¹⁴ Rá is szólt az asszonyra: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Jobb lenne, ha nem innál többet!”

¹⁵ Anna így válaszolt: „Nem, Uram, nem részeg vagyok, hanem szomorú. Nem ittam semmiféle részegítő italt, csak a szívem bánatát öntöttem ki az Örökkévaló előtt. ¹⁶ Ne gondolj rólam semmi rosszat, mert nagy bánatom és keserűségem miatt imádkoztam ilyen sokáig.”

¹⁷ Éli akkor ezt mondta: „Izráel Istene adja meg neked, amit kértél tőle! Menj haza békességben!”

¹⁸ „Tekints rám jóindulattal!” — felelte Anna, azután elment. De ettől fogva nem volt bánatos többé, és nem utasította vissza, ha étellel kínálták.

¹⁹ Másnap reggel Elkána és családja imádkozott az Örökkévaló előtt, majd hazaindultak Rámába.

Sámuel születése

Ezután Elkána együtt hált a feleségével, és az Örökkévaló megemlékezett Anna kéréséről. ²⁰ Anna áldott állapotba került, és amikor eljött az ideje, fiút szült. Sámuelnek^[d] nevezte, mert az Örökkévalótól kérte őt.

Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri

1 Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított ² addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik. ³ Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. ⁴ Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét! ⁵ Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.”

Jézust felemelik a Mennybe

⁶ Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?”

⁷ Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek. ⁸ Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”

⁹ Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta és eltakarta a tanítványok tekintete elől. ¹⁰ Az apostolok még mindig merően néztek a távolodó Jézus után, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi, ¹¹ és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé meredve? Ez a Jézus, akit felvittek tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”

Júdás helyett Mátyást választják az apostolok közé

¹² Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan, ¹³ majd felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt: Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, az Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, a Jakab fia.

¹⁴ Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Asszonyok is voltak velük — többek között Jézus anyja, Mária — meg Jézus testvérei is.

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról^(A)

⁹ Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba. ¹⁰ Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el. ¹¹ A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el. ¹² Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.

¹³ Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!« ¹⁴ Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!« ¹⁵ Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.

Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda? ¹⁶ Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”

Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!” ¹⁷ Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:

¹⁸ Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”

¹⁹ A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.