Book of Common Prayer
118 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
2 Mondja hát Izráel népe:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
3 Mondja hát Áron családja:[a]
„Örökké tart hűséges szeretete!”
4 Mondjátok, akik imádjátok az Örökkévalót:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
5 Mikor körülvettek és szorongattak a bajok,
az Örökkévalót hívtam segítségül.
Ő válaszolt, kiszabadított szorult helyzetemből,
és tágas térre állított.
6 Mellém állt az Örökkévaló, ugyan miért féljek?
Mit árthatnak nekem az emberek?
7 Mellém állt az Örökkévaló, ő az én segítőm!
Bizony, meglátom, mikor ellenségeim
vereséget szenvednek!
8 Jobb az Örökkévalóban bízni,
mint emberektől függeni!
9 Bizony, sokkal jobb az Örökkévalóban bízni,
mint a vezetőkben!
10 Ellenségeim körülvettek engem,
de az Örökkévaló nevében leverem őket!
11 Körülvettek minden felől,
de az Örökkévaló nevében levágom őket!
12 Úgy rajzanak körülöttem, mint a méhek,
de hamar végük lesz, mint a bozót tüzének.
Bizony, az Örökkévaló nevében legyőzöm őket!
13 Mindenáron el akartak pusztítani,
de az Örökkévaló megsegített engem!
14 Az Örökkévaló az erőm és győzelmi énekem,
ő szabadít meg engem!
15 Öröm és győzelem éneke hangzik
az istenfélők otthonaiban,
mert az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
16 Igen, az Örökkévaló karja győzelmet aratott,
az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
17 Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Örökkévaló tetteit!
18 Megfenyített az Örökkévaló,
de mégsem adott át a halálnak!
19 Nyissátok ki a győztesek kapuját,
hadd menjek be rajta,
hadd dicsérjem az Örökkévalót!
20 Ez az Örökkévaló kapuja,
csak a győztesek mehetnek be rajta!
21 Uram, köszönöm, hogy válaszoltál hívásomra,
és szabadítóm lettél!
22 A kő, amelyet a ház építői félredobtak,
éppen az lett a ház sarokköve!
23 Bizony, nagy csoda ez a számunkra,
az Örökkévaló tette ezt!
24 Ez az a nap, amit az Örökkévaló készített,
hát örüljünk ma, és örvendezzünk ennek!
25 Örökkévaló, ments meg!
Kérünk, ments meg minket!
26 Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön!
Megáldunk titeket az Örökkévaló házából!
27 Az Örökkévaló az Isten, világossága ragyog ránk!
Kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!
28 Istenem vagy, hálát adok neked!
Istenem, dicsérlek téged!
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
9 Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez!
10 Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló!
Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.
11 Uralkodásod dicsőségét hirdetik,
hatalmad nagyságát magasztalják,
12 hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid,
s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!
13 Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad,
királyi uralmad örökké tart!
Az Örökkévaló megtartja ígéretét,
és minden tette hűségéből fakad.[a]
14 Felemeli az Örökkévaló az elesetteket,
felsegíti az elnyomottakat!
15 Minden élő tőled várja ételét,
te pedig idejében adsz nekik!
16 Megnyitod kezed, enni adsz nekik,
megelégítesz minden élőt bőségesen!
17 Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz!
Minden tette hűséges szeretetéből fakad!
18 Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt,
aki tiszta szívből hozzá kiált!
19 Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt,
meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt,
de a gonoszokat elpusztítja.
21 Az Örökkévaló dicséretét hirdetem!
Szent nevét áldja örökké, aki él!
A „Vesszőszál”, akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme
11 Vesszőszál sarjad Isai[a] törzsének tövéből,
friss hajtás hajt ki gyökeréből,[b]
2 akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme:
bölcsesség és értelem Szelleme,
tanács és erő Szelleme,
az Örökkévaló ismeretének és félelmének Szelleme.
3 Az Örökkévaló tiszteletében és félelmében leli örömét.
Nem aszerint ítél, amit szemével lát,
nem aszerint dönt, amit fülével hall,
4 hanem igazságosan uralkodik a szegények fölött,
és helyesen dönt a föld alázatosainak ügyében.
Szavának botjával lesújt a földre,
ajkának leheletével megöli a gonosztevőket.
5 Derekára köti az igazságosságot, mint övet,
körülövezi magát hűséggel.
6 Uralma alatt farkas és bárány együtt lakik,
a párduc és kecskegida együtt heverésznek,
a borjú, oroszlán és hízott birka együtt legelnek,
s egy fiúcska terelgeti őket.
7 Tehén és medve együtt legelésznek,
s kicsinyeik békésen játszanak egymással.
Az oroszlán is szénát eszik, mint az ökör.
8 A csecsemő nyugodtan játszik a viperalyuknál,
a kisgyermek bátran nyúl a mérges kígyóhoz,
9 mert szent hegyemen senki sem árt a másiknak,
se nem pusztít.
Mert az Örökkévaló ismeretével betelik a föld,
ahogy a tengert a víz beborítja.
A megfeszített Krisztust hirdettem nektek
2 Testvéreim, amikor hozzátok mentem, nem emberi bölcselkedéssel, vagy különleges ékesszólással ismertettem meg veletek Isten szellemi igazságait. 2 Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten. 3 Amikor hozzátok érkeztem, gyenge voltam, és szinte reszkettem a félelemtől. 4 Beszédemet és tanításomat nem a bölcs szavak tették meggyőzővé, hanem a Szent Szellem ereje — ez volt a bizonyítéka annak, hogy igazat mondok! 5 Azért történt ez így, hogy a ti hitetek alapja az Isten erejének megtapasztalása legyen, ne pedig valami emberi bölcsesség.
Isten bölcsessége
6 A szellemileg érett hívőket azonban tanítjuk a bölcsességre. Csakhogy ez a bölcsesség egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége! Más, mint azoké, akik most uralkodnak a világ felett, s akik el fognak tűnni a hatalomból. 7 Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott, noha már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a dicsőségünkre legyen. 8 A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki sem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem ölték volna meg a kereszten a Dicsőség Urát, Jézust. 9 Mert azt mondja az Írás:
„Amit szem nem látott,
fül soha nem hallott,
ember szíve meg sem sejtett,
olyan dolgokat készített Isten
azoknak, akik szeretik őt.”[a]
10 Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által, aki mindent megvizsgál és kikutat, még magának Istennek a mélységes gondolatait is. 11 Mert senki sem ismerheti a másik ember gondolatait, csakis az illető saját szelleme, amely benne lakik. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri más, csak Isten Szelleme. 12 Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.
13 Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk.
21 Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti, és én is szeretem — ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen engem.”
22 Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?”
23 Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem, ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni. 24 Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem.
25 Ezeket a dolgokat én magam mondtam el nektek, amíg veletek voltam. 26 Később azonban majd az a Segítő — a Szent Szellem — fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld hozzátok, hogy engem képviseljen. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit nektek mondtam.
27 Én ugyan elmegyek, de a békességem veletek marad. Igen, a saját békességemet adom nektek, de másképpen, mint ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek! 28 Hallottátok, hogy megmondtam: most elmegyek, de ismét visszajövök hozzátok. Ha igazán szerettek engem, akkor most örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam! 29 Azért mondom ezt most, még mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center