Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávidé.
61 Istenem, hallgasd meg kiáltásomat!
Figyelj imádságomra!
2 A világ végéről, a kiáltok hozzád,
mert elhagyatott vagyok, és félek!
Emelj fel a magas kősziklára,
ahová nem jutok föl magam!
3 Csak nálad vagyok biztonságban ellenségeimtől,
te vagy erős menedékváram!
4 Hadd lakjam sátradban[a] örökké,
hadd meneküljek szárnyad védelmébe! Szela
5 Istenem, te hallottad, amit neked fogadtam.
Te adtál örökséget annak, aki tiszteli és féli nevedet.
6 Áldd meg a Királyt hosszú élettel!
Örökké éljen!
7 Uralkodjon trónján Isten előtt mindenkor,
szeretet és hűség védelmezze!
8 Örökké dicsérlek énekemmel, Istenem,
és naponta megadom, amit neked ígértem!
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
62 Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
ő a szabadítóm!
2 Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm!
Erős váram ő nekem,
nem győzhetnek le ellenségeim!
3 Meddig támadtok még engem?!
Miért akartok megölni?
Olyan vagyok, mint a düledező városfal,
mint egy omladozó bástya.
4 Ellenségeim azon tanakodnak,
hogyan taszítsanak le méltóságomból.
Örülnek, mikor hazugságot mondhatnak rólam.
Szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. Szela
5 Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
ő a reménységem!
6 Csak ő az én erős Kősziklám, szabadítóm!
Erős váram ő nekem,
nem győzhetnek le ellenségeim!
7 A győzelmet és dicsőséget Isten adja nekem!
Ő az én erős váram,
csak nála vagyok biztonságban!
8 Istenben bízz minden időben, népem!
Öntsétek ki szíveteket előtte!
Isten a mi menedékünk és biztonságunk! Szela
9 Bizony, az ember élete szétfoszlik,
mint a pára!
Ha mérlegre kerül,
a leheletnél is könnyebb!
10 Ne bízz az erőszakban vagy az elnyomásban,
se abban, amit lopva vagy csalással szereztél!
Ne bízz a vagyonodban,
még akkor se, ha gyarapszik!
11 Csak abban bízhatsz, amit Isten maga mondott,
és hiszem, hogy igaz: „Egyedül Istené az erő!”
12 Igen, Uram, tiéd a hűség és szeretet is!
Te jutalmazol, vagy büntetsz mindenkit,
tettei szerint.
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltáréneke.
68 Kelj fel, Istenünk, szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid szanaszét!
2 Ahogy a füstöt elfújja a szél,
s a viasz szétolvad a tűzben,
úgy semmisüljenek meg a gonoszok
Isten jelenlétében!
3 Az igazak pedig örülnek,
és vigadnak Istennel együtt,
ujjonganak Isten jelenlétében!
4 Énekeljetek Istennek!
Énekkel dicsérjétek nevét!
Építsetek utat annak,
aki száguldva közeledik a pusztán át:
JAH[a] az ő neve!
Örvendjetek előtte!
5 Az árváknak édesapja,
az özvegyeknek gondviselője vagy
szent lakóhelyeden, Istenünk!
6 A magányosoknak Isten otthont szerez,
a foglyokat a börtönből jólétre hozza ki,
de a lázadók a forró sivatagban laknak.
7 Istenünk, mikor elindultál néped előtt,
mikor kivezetted őket Egyiptomból,
átvonultál a sivatagon, Szela
8 még a föld megremegett,
az ég is megolvadt előtted!
Megrendült a Sínai-hegy,
és megolvadt Izráel Istene előtt!
9 Ó, Istenünk, bőven adtál esőt,
felüdítetted örökségedet, mikor eltikkadt.
10 Nyájad visszatért, és megpihent földjén.
Istenem, még szegényeiket is megáldottad!
11 Az Úr adja a szót az asszonyok nagy seregének,
ők viszik mindenfelé az örömhírt:
12 „Az ellenség királyai megfutamodtak,
seregeik szétszóródtak!”
A hadizsákmányt a háziasszonyok osztják szét.
13 Jut a zsákmányból azoknak is,
akik otthon maradtak, a juhokat őrizni:
galamb szárnyait kapják, ezüsttel borítva.
Bizony, ragyogó aranyszárnyakat kapnak!
14 A Mindenható szétszórta az ellenség királyait
a Calmón-hegyen.
Úgy hullottak, mint a hó![b]
15 Hatalmas a Básán hegye,
magas csúcsai fenségesek,
mégsem ez az Isten hegye!
16 Ti magas hegyek,
ne vessétek meg Sion hegyét!
Mert a Siont választotta az Örökkévaló,
ott is lakik örökké!
17 Hatalmas az Isten serege,
sok ezer harci szekér,
velük együtt jön az Úr
dicsőségben a Sínai-hegyről.
18 Örökkévaló[c] Isten, felmentél a magasságba.
Dicsőséges győzelmi felvonulásodban
foglyokat vezettél.
Embereket kaptál ajándékba,[d]
még a lázadók közül is,
hogy közöttük lakjál.
19 Áldott legyél Örökkévaló!
Napról napra segítesz terheinket hordani.
Te vagy megmentő Istenünk! Szela
20 Isten, a mi Istenünk ment meg minket,
az Örökkévaló Isten szabadít meg a Haláltól!
21 Isten szétzúzza ellenségeinek fejét,
betöri a bűnben élők kemény koponyáját!
22 Az Úr mondta:
„Básánból is visszahozom az ellenséget,
visszahozom a tenger fenekéről is,
23 hogy összetörd őket,
és térdig gázolj vérükben.
Még a kutyák is lakmároznak belőlük!”
24 Mind látják győzelmi felvonulásodat, Istenem!
Mindenki meg fog látni téged, Istenem, Királyom,
mikor dicsőségesen bevonulsz!
25 Elől jönnek az énekesek,
utánuk a zenészek,
közöttük csörgődobokkal
a táncoló leányok.
26 Dicsérjétek és áldjátok Istent mindannyian,
dicsérjétek az Örökkévalót, Izráel népe!
27 A kicsiny Benjámin törzse vezeti őket,
jönnek Júda fejedelmei és egész népe,
jönnek Zebulon és Naftáli vezérei!
28 Istenünk, mutasd meg hatalmadat!
Mutasd meg hatalmadat, mint a régi időkben!
29 Királyok hoznak neked ajándékot
jeruzsálemi Templomodba,
így tisztelnek téged.
30 Istenünk, fenyítsd meg a nádasban lakó vadakat!
Fenyítsd meg a bikákat az idegenek seregében!
Alázd meg őket,
szórd szét a népeket, akik háborút akarnak!
Porban csúszva hozzák eléd gazdagságukat!
31 Egyiptomból fejedelmek hozzák ajándékaikat,
Etiópia hamar feléd nyújtja kezét, Örökkévaló!
32 Énekeljen Istennek a Föld minden országa!
Énekkel dicsérjétek Urunkat! Szela
33 Énekeljetek annak,
aki harci szekerén száguld az ősi egeken!
Énekeljetek annak,
aki mennydörgő hangon kiált!
34 Hirdessétek, hogy Isten mindenkinél hatalmasabb!
Hirdessétek, hogy ő uralkodik Izráel fölött,
hatalma nagyobb az egeknél!
35 Fenséges és félelmetes vagy, ó, Isten,
szent lakóhelyeden!
Isten ad erőt és hatalmat népének!
Áldott legyen az Isten!
Elétek adtam az életet és a halált!
11 Ezek a tanítások, törvények és parancsok, amelyeket ma elétek tárok, nem megfoghatatlanok vagy érthetetlenek számotokra. Nem nehéz ezeknek engedelmeskednetek. 12 Nem a mennyben vannak, ahová nem tudnátok felkapaszkodni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna fölmenni a mennybe, hogy lehozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?” 13 Nem is a tenger túlsó partján van, ahová nem tudnátok érte menni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna átkelni a tengeren, hogy elhozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?” 14 Nem! Az ige nagyon is közel van hozzátok! Ott van az a szátokban és a szívetekben — hogy igazodhassatok hozzá!
15 Nézzétek! Elétek adtam az életet és a halált, a jót és a rosszat,[a] hogy válasszatok!
16 Ha az életet választjátok, vagyis engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló tanításának és törvényének, amelyet általam közölt veletek,
ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és az ő útjain jártok,
ha megtartjátok rendelkezéseit és engedelmeskedtek parancsainak és határozatainak,
akkor megsokasodtok, és virágzó nagy nemzetté lesztek, és Istenünk, az Örökkévaló megáld titeket azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.
17-18 De figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a halált választjátok, vagyis a szívetek elfordul az Örökkévalótól, és nem engedelmeskedtek neki,
ha elcsábultok, hogy más isteneket szolgáljatok és imádjatok,
akkor egész bizonyosan el fogtok pusztulni, és menthetetlenül elvesztek!
Akkor nem fogtok hosszú ideig lakni a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre majd bementek, hogy birtokba vegyétek azt.
19 Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között!
Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is! 20 Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, hallgassatok a szavára, és engedelmeskedjetek neki, ragaszkodjatok hozzá, mert számotokra az Örökkévaló az élet! Ő ad nektek hosszú és boldog életet azon a földön, amely felől megesküdött őseinknek, hogy nekik adja azt.
Védekezés a hamis apostolok ellen
11 Kérlek, viseljetek el tőlem egy kis „bolondságot” — sőt, engem is! 2 Isten szenvedélyes, féltő szeretetével szeretlek benneteket, mivel a Vőlegény számára akarlak titeket felkészíteni, ahogyan a menyasszonyt[a] eljegyzik. Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Krisztusnak, és arra törekszem, hogy úgy állítsalak elé, mint tökéletes menyasszonyát. 3 Attól félek azonban, hogy a gondolataitok eltávolodnak a Krisztus iránti egyenességtől és őszinte odaadástól. Ez történt akkor régen Évával is, amikor a „Kígyó”, vagyis a Sátán ravaszul félrevezette — és ez megtörténhet veletek is! 4 Mert látom, hogy amikor egy idegen megy hozzátok, őt szívesen fogadjátok! Amikor közöttetek „másféle” Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk nektek — azt is elfogadjátok! Ha másféle szellemet vagy „másfajta örömüzenetet” kínál fel nektek, mint amit mi — azt is befogadjátok!
5 Pedig — úgy gondolom — semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál a híres „szuper-apostoloknál”! 6 Lehet, hogy nem vagyok képzett a szónoklás művészetében, de ismeret és tudomány dolgában nem maradok el tőlük — ezt már minden tekintetben bizonyítottam előttetek.
7 Ingyen hirdettem nektek Isten örömüzenetét, és megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem?! 8 Más helyi gyülekezetektől elfogadtam a pénzbeli támogatást, hogy titeket ingyen szolgálhassalak. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és szükségem volt valamire, nem szóltam senkinek. A Macedóniából jött testvérek azonban támogattak az adományaikkal. Így nem voltam a terhetekre, de nem is leszek ezután sem. 10 Akhája egész tartományában senki sem veheti el tőlem ezt a dicsekedést! Ezt úgy mondom, mint akiben Krisztus igazsága lakik. 11 Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket.
12 De továbbra is ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk. 13 Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai. 14 De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.[b] 15 Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemelnek.
Pál szenvedései és „dicsekedése”
16 Megint csak azt mondom, hogy senki se tartson engem bolondnak! Ha mégis annak gondoltok, akkor fogadjatok el így, hadd dicsekedjek egy kicsit, mint a bolondok! 17 Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban bolond lennék. 18 Sokan dicsekednek emberi módon, hadd dicsekedjek hát én is! 19 Hiszen ti olyan bölcsek vagytok, hogy eltűritek a bolondokat. 20 Igen, eltűritek, ha valaki szolgáivá tesz benneteket. Eltűritek, ha kihasznál, élősködik, vagy uralkodik rajtatok, ha azt hiszi, hogy sokkal különb nálatok. Eltűritek még azt is, ha pofon üt titeket. 21 Szégyenkezve mondom, hogy mi „túl gyengék” voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek!
Ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok! Úgy mondom ezt, mintha bolond lennék.
Zákeus
19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. 2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. 3 Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. 4 Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. 5 Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
6 Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. 7 Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”
8 Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”
9 Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center