Book of Common Prayer
33 Igazak, örvendezzetek az Örökkévalóban!
Az igazszívűeknek való a dicséret!
2 Adjatok hálát az Örökkévalónak húros hangszerekkel,
dicsérjétek őt tízhúrú hárfával!
3 Énekeljetek neki új éneket,
játsszatok a hangszereken ügyesen,
és kiáltsatok hangosan!
4 Mert az Örökkévaló szava igaz,
minden tette hűségét bizonyítja.
5 Szereti az igazságosságot, az igaz ítéletet,
telve van az egész Föld hűséges szeretetével!
6 Az Örökkévaló teremtette szavával az egeket,
leheletével az égi seregeket.
7 Egy helyre gyűjtötte a tengereket,
raktáraiba a mélység vizeit.
8 Földi teremtények, tiszteljétek az Örökkévalót,
félje őt a Föld minden lakója!
9 Mert amit ő mondott, az megtörtént,
amit szavával létrehívott, az előállt.
10 Az Örökkévaló áthúzza a népek számításait,
meghiúsítja a nemzetek terveit.
11 De amit az Örökkévaló mond,
az örökre érvényes marad,
amit tervez, az megvalósul
minden nemzedékben.
12 Áldott és boldog az a nemzet,
amelynek az Örökkévaló az Istene,
a nép,
amelyet örökségül választott magának!
13 Az Örökkévaló lenéz a Mennyből,
jól látja az embereket.
14 Mennyei trónjáról figyeli
a Föld minden lakóját.
15 Hiszen ő teremtette mindnyájuk szívét,
jól érti minden dolgukat.
16 A királynak nem hatalmas serege szerez győzelmet,
a hőst sem nagy ereje menti meg.
17 Csalódik, aki lovakban bízik,
bármilyen erősek, mégsem mentenek meg!
18 De az Örökkévaló éberen vigyáz azokra,
akik tisztelik és félik őt,
akik hűséges szeretetében bíznak!
19 Bizony, megmenti a haláltól,
és jól tartja őket az éhség napjaiban is!
20 Lelkünk az Örökkévalót várja,
ő segít, és ő véd meg minket!
21 Benne van minden örömünk,
benne bízunk és remélünk!
22 Örökkévaló, légy hozzánk jóindulattal,
ahogy bízunk benned!
3 Mózes fölment a hegyre, hogy találkozzon Istennel.
Az Örökkévaló így szólt hozzá a hegy tetejéről: „Mózes, mondd meg ezt Jákób leszármazottjainak, Izráel népének: 4 »A saját szemetekkel láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal! Benneteket pedig úgy hordoztalak, ahogy a sas hordozza szárnyain fiókáit! Így hoztalak titeket közel magamhoz. 5 Mától fogva mindig engedelmesen hallgassatok szavamra, és őrizzétek meg szövetségemet! Ha így éltek, akkor a saját népemmé lesztek. Bár az egész föld az enyém, ti féltett kincsemmé lesztek a nemzetek között: 6 papok királyságává és szent néppé teszlek titeket.« Ezeket kell elmondanod a népnek!”
7 Ezután Mózes lejött a hegyről, összehívta a nép vezetőit, és eléjük tárta ezt az üzenetet, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.
8 Erre az egész nép egy akarattal így válaszolt: „Megteszünk mindent, amit az Örökkévaló mond.”
Mózes pedig ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak a nép válaszát.
16 A harmadik nap reggelén a Sínai-hegy felől mennydörgés hallatszott, villámok cikáztak, sűrű sötét felhő szállt a hegyre, és felharsant a sófár erős hangja. Az egész nép remegett a félelemtől a táborban. 17 Mózes kivezette a népet a hegy lábához, hogy Isten elé álljanak. 18 Az egész hegy füstbe borult, mert az Örökkévaló leszállt rá a tűzben. A füst fölszállt, mint a kemence füstje, és az egész hegy remegett. 19 A sófár hangja egyre erősebben hallatszott. Mózes beszélt Istennel, aki hallható hangon válaszolt neki.[a]
20 Amikor az Örökkévaló leszállt a hegy tetejére, szólt Mózesnek, hogy menjen föl hozzá a hegy csúcsára. Mózes föl is ment.
4 Az Úr Jézus az „Élő Kő”,[a] akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! 5 Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom[b] épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé. 6 Az Írás azt mondja:
„Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet,
és leteszem Sionban!
Aki benne bízik, nem csalódik soha.”[c]
7 Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik:
„Az a kő lett az épület sarokköve,
amelyet az építők félredobtak.”[d]
8 Igen, a hitetleneknek Jézus
„az a kő, amelyben az emberek megbotlanak,
és a szikla, amely miatt elesnek.”[e]
Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.
9 Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.
10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét,[f]
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center