Book of Common Prayer
A királyi menyegző
45 A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.
2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!
4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!
5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.
7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.
8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.
9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.
11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!
12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!
13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.
14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.
15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.
16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.
17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.
18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.
Isten a föld királya
47 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
3 Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön.
4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr.
7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!
Isten városa
48 Ének. Kórah fiainak zsoltára.
2 Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
3 Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa,
4 melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat.
5 Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene,
6 de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak.
7 Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt,
8 mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat.
9 Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek Urának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.)
10 Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten.
11 Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.
12 Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.
13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait!
14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek.
15 Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.
23 Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omri Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott.
24 Akkor megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és elnevezte azt a várost, amelyet épített, Samáriának, a hegy urának, Semernek a nevéről.
25 De Omri azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél.
26 Mindenben Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Izráelt, hiábavalóságokkal bosszantva az Urat, Izráel Istenét.
27 Omri egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.
28 Azután Omri pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király.
Aháb uralkodása Izráelben
29 Aháb, Omri fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omri fia Izráel királya Samáriában.
30 Aháb, Omri fia azt tette, amit rossznak lát az Úr, még inkább, mint valamennyi elődje.
31 Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni.
32 Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baal-templomban.
33 Készíttetett Aháb Asérá-szobrot is, és még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte.
34 Az ő idejében építette újjá Jerikót a bételi Híél. Elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az Úr szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.
Pál fogsága az evangélium terjedését szolgálja
12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja,
13 mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet,
14 úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét.
15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust:
16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem,
17 azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.
Nekem az élet Krisztus!
18 Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.
19 Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.
20 Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.
21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!
22 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom.
23 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél;
24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.
25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre;
26 így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.
27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért,
28 és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől.
29 Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte,
30 és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.
Jézus feltámadása(A)
16 Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét.
2 A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz,
3 és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?"
4 Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.
5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek.
6 De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.
7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek."
8 Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.
Jézus többeknek megjelenik(B)
9 (A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.
10 Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak.
11 Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
12 Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek.
13 Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.
Az apostolok kiküldése(C)
14 Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.
15 Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,
18 kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."
Jézus mennybemenetele(D)
19 Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.
20 Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society