Book of Common Prayer
Könyörgés Istenhez vezetésért
25 Dávidé. Uram, hozzád emelkedem lélekben!
2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!
3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
4 Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.
6 Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!
8 Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
9 Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
10 Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
11 A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
12 Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
13 Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.
14 Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.
15 Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.
17 Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!
18 Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.
20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!
21 Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.
22 Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!
Isten az igazság őre
9 A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
8 De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.
11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
20 Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
21 Kelts bennük félelmet, Uram, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)
Az Istennek tetsző élet
15 Dávid zsoltára. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?
2 Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól;
3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.
4 Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.
32 Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és imádkozik ebben a házban,
33 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.
34 Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem,
35 te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket!
36 Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és foglyul ejtve fogságba viszik őket, távoli vagy közeli országba,
37 de szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek, és így könyörögnek hozzád fogságuk földjén: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk!
38 Ha teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád fogságuk földjén, ahol őket fogva tartják, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem,
39 hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened!
40 Most azért, Istenem, legyen nyitva szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen.
41 És most indulj el, Úristen, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, Úristen, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig örvendezzenek a jónak!
42 Úristen, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz!
Áldozatok bemutatása
7 Amikor befejezte Salamon az imádkozást, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot.
2 A papok nem tudtak bemenni az Úr házába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.
3 Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az Úr dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete.
4 Azután a király és az egész nép áldozatot mutatott be az Úrnak.
5 Salamon király huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot mutatott be véresáldozatul. Így avatta fel az Isten házát a király és az egész nép.
6 A papok pedig szolgálatba álltak, a léviták is az Úr minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert örökké tart szeretete. Miközben ők előadták Dávid dicséretét, a papok velük szemben trombitáltak, az egész Izráel pedig ott állt.
7 Fölszentelte Salamon az udvar középső részét az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis, amelyet Salamon készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és a kövérje.
A keresztyén hit nem személyválogató
2 Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.
2 Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában,
3 és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz",
4 nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?
5 Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.
6 De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé?
7 Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?
8 Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek.
9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket.
10 Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.
11 Mert aki ezt mondta: "Ne paráználkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt.
12 Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg.
13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Jézus a nagytanács előtt(A)
53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind.
54 Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél.
55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.
56 Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek.
57 Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
58 "Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott."
59 De vallomásuk így sem egyezett.
60 A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"
61 Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"
62 Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben."
63 A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra?
64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.
65 Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society