Book of Common Prayer
Ártatlan ember imádsága
26 Dávidé. Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!
3 Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek.
4 Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt.
5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé.
6 Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram,
7 hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet.
8 Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.
9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt,
10 akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel.
11 Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam!
12 Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.
Isten meghallgat
28 Dávidé. Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.
2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.
3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben.
4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!
5 Mivel nem figyelnek az Úr tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.
6 Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat.
7 Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.
8 Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje.
9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!
Isten az élet forrása
36 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.
2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,
3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.
5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.
6 Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.
8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.
12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.
Vívódó lélek panasza
39 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.
4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:
5 Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)
7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.
8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!
12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
13 Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.
14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
65 Így ünnepelt akkor Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig Istenünknek, az Úrnak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra.
66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és hazamentek örvendezve és vidám szívvel azért, mert sok jót tett az Úr szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.
Az Úr ígérete és intése Salamonhoz(A)
9 Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még Salamon kívánt és meg akart csináltatni,
2 akkor megjelent az Úr Salamonnak másodszor is, úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki.
3 Ezt mondta neki az Úr: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.
4 És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, Dávid is, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és végzéseimet,
5 akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.
6 Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és végzéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket fogtok tisztelni, és azokat imádjátok,
7 akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, Izráel pedig példabeszéd és gúny tárgyává lesz minden nép előtt.
8 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis, aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal és ezzel a templommal?
9 És ezt fogják rá felelni: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki őseiket kihozta Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk az Úr mindezt a veszedelmet.
A cselekedetek és a hit
14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere,
16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?
17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
18 Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.
19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.
20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
21 Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?
22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.
23 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett".
24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.
25 S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket?
26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Péter megtagadja Jézust(A)
66 Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.
67 Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál."
68 Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való."
70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is."
71 Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society