Book of Common Prayer
97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.
98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.
99 Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.
100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.
101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.
102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.
103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.
104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!
108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!
109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.
111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.
113 Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.
114 Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.
115 Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat.
116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!
117 Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel.
118 Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád.
119 Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.
120 Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.
Isteni intelmek
81 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.
Isten megítéli a gonosz bírákat
82 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött:
2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.)
3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!
5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak.
6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.
8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
A fejsze úszik a vízen
6 Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd csak, szűk nekünk ez a hely, ahol mi veled lakunk.
2 Hadd menjünk el a Jordánhoz, ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak helyet, ahol lakjunk. Ő ezt mondta: Menjetek!
3 De az egyik így szólt: Kérlek, jöjj el te is szolgáiddal! Ő így felelt: Elmegyek.
4 El is ment velük. Amikor megérkeztek a Jordánhoz, vágni kezdték a fákat.
5 De amikor az egyik ledöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott, és ezt mondta: Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!
6 Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett.
7 Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és kivette.
Arám királya üldözi Elizeust
8 Arám királya háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora.
9 Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok.
10 Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is.
11 Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával?
12 Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz.
13 A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van.
14 Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost.
15 Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk?
16 De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!
17 Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.
18 Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az Úrhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint.
19 Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába.
20 Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak.
21 Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám?
22 Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz.
23 Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába.
9 Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal.
10 De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból.
11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12 Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?
13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
Hívők ne pereskedjenek egymással
6 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek előtt törvénykezni?
2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek?
3 Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban!
4 Ha tehát hétköznapi ügyekben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt?
5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között?
6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt.
7 Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?
8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek!
38 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért.
39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.
40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is.
41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.
42 Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el."
43 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
45 hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?
47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?
48 Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society