Book of Common Prayer
Bűnbánó ember könyörgése
38 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
25 Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
26 Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!
27 Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!
28 Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!
29 Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel!
30 Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom.
31 Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm!
32 Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.
33 Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!
34 Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.
35 Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.
36 Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!
37 Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!
38 Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid!
40 Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.
41 Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod,
42 hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom.
43 Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok.
44 Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.
45 Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.
46 Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.
47 Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket.
48 Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.
25 Ha majd gyermekeid és unokáid születnek, és meghonosodtok azon a földön, de elfajultok, és istenszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát Istenetek, az Úr, bosszantván őt,
26 az ég és a föld most a tanúm, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta sokáig, hanem menthetetlenül kipusztultok.
27 Szétszór benneteket az Úr a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az Úr.
28 Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.
29 De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed.
30 Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára,
31 akkor mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik.
Pál könnyhullatással írt levele
23 Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
2 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?
3 Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
Pál megszomorítójának bűnbánata
5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is.
6 Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá.
7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.
8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.
11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.
Pál Tróászban és Macedóniában
12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem,
13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
14 De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között:
16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?
17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.
Az elveszett juh(A)
15 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."
A tékozló fiú
11 Azután így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.
13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.
14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni.
16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki."
17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!
23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk,
24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt.
27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.
29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.
30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.
32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society