Book of Common Prayer
Isten szövetsége Dávid házával
89 Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.
14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!
17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
Ígéret Dávid házának
20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
Könyörgés szabadításért
39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)
47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?
48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.
53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!
Jeruzsálem ostromának kiábrázolása
4 Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet!
2 Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat!
3 Azután fogj egy vas sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának.
4 Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel.
5 Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését!
6 Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg.
7 Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene!
8 Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai.
9 Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt; tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd: háromszázkilencven napig!
10 Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként, mindig ugyanabban az időben egyed.
11 Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hínt, mindig ugyanabban az időben igyad!
12 Mint az árpakenyeret, úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára!
13 Ezt mondja az Úr: Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé elűzöm őket.
14 De én ezt mondtam: Jaj, Uram, Uram! Én még nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba tisztátalan húst.
15 Ő így válaszolt nekem: Nézd, megengedem neked, hogy emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet.
16 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret mértékkel és aggódva esznek, vizet is kimérve és borzadva isznak,
17 mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra, és elsorvadnak bűnük miatt.
6 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek,
2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak.
3 Ezt meg is fogjuk tenni, ha az Isten megengedi.
4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,
5 akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit,
6 de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt.
7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől;
8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés.
Hit és türelem által örököljük az ígéreteket
9 Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is.
10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.
11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik,
12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Jézust nem fogadják be egy samáriai faluban
51 Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,
52 és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.
53 De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.
54 Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?"
55 De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek,
56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba.
Jézus követése(A)
57 Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy."
58 Jézus azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
59 Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat."
60 Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!"
61 Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől."
62 Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society