Book of Common Prayer
Isten a világ Ura
75 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Az ÚR a Sion szabadítója
76 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke.
2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra.
4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.)
5 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek.
6 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.
7 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló.
8 Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol?
9 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül.
10 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.)
11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed.
12 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
13 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!
A jó pásztor
23 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.
Békesség Istennél
27 Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
7 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
11 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!
Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit
15 Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.
2 Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.
3 Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak."
4 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.
5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint,
6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben
7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
8 Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
9 A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: "Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek."
10 Ezt is mondja: "Örüljetek, népek, az ő népével együtt."
11 És ezt is: "Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép."
12 Ézsaiás pedig így szól: "Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek."
13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
Jézus kiküldi tizenkét tanítványát(A)
9 Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.
3 Ezt mondta nekik: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.
4 Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.
5 Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük."
6 Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7 Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,
8 némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta.
9 Heródes ekkor így szólt: "Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom?" És látni akarta őt.
10 Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba.
11 De amikor a sokaság észrevette, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.
Ötezer ember megvendégelése(B)
12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk".
13 Ő azonban ezt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Ők így válaszoltak: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak".
14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként!"
15 Így tettek, és leültették valamennyit.
16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.
17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society